“Az igazi hős nem Superman vagy Batman,
a csoda ott él benned és bennem,
nem kell, hogy megmentsd az egész világot,
megteszik úgyis sok filmben a sztárok”
Megküzdési stratégiák
“Az igazi hős nem Superman vagy Batman,
a csoda ott él benned és bennem,
nem kell, hogy megmentsd az egész világot,
megteszik úgyis sok filmben a sztárok”
Szabina óvó néni beszámolója:
A havi témánk bevezetését az „Aranykulcs” című mesével kezdtük. A gyermekek kényelmesen igény szerint helyezkedtek el a szőnyegen, ki fekve, ki háton, hason, könyökölve, stb. A történet teljesen magával ragadta őket, végig lekötötte a figyelmüket. Minden egyes alkalommal megtapsolták a végén (a történetet, vagy óvó nénit, ez maradjon az ő titkuk). Az éneklős részeket gyorsan el is sajátították, többszöri meghallgatás után már velem együtt énekelték. A meséhez kapcsolódó kérdéseket feldolgoztuk, volt, aki szó szerint értelmezte, de volt, aki már az átvitt értelméhez fűzte hozzá gondolatait. pl. ő az aranykulccsal a szívét nyitná ki, és a legjobb barátnőjének, Annának adná oda. Arra a kérdésre, hogy miért, pedig azt válaszolta hogy „mert nagyon szeretem őt!”
Meghallgattuk és elvégeztük Bagdi Bella relaxációs zenéjének gyakorlatait, ami a hónap dala is volt egyben. Ez nagyon aktuális volt, hiszen a gyermekek is egy kissé felfokozott állapotban voltak („zsongtak”), ez a csoda erejével bírt, hiszen, amint meghallották, elcsendesedtek, felfigyeltek, és már folytak is a gyakorlatok.
A játékok közül a „cápatámadás” mozgásos játékot választottuk. Nagyon érdekes volt látni azt, hogy ki az aki könnyebben veszi az akadályokat, és ki az, akinek segítségre van szüksége. Volt, aki gyorsan reagált a problémahelyzetre, és volt, aki csak álldogált, és várta a megoldást. Nagyon jó érzés volt, hogy egy olyan kislány is csatlakozott a játékhoz, aki nem kifejezetten szereti a mozgásos játékokat. Minden percét élvezte. A feladatból kitűnt, hogy a megküzdési stratégia vajon kinek is okozhat problémát, nehezebb átlendülést, és ki az aki gyorsan megbirkózna egy-egy helyzettel. Feladatunk, hogy azokat a gyerekeket segítsük, akik nehezebben boldogulnak ezen a téren, feloldjuk bennük azt a bizonyos képzeletbeli gátat.
A havi feladatok közül a „Tanácsadást” választottuk, melyről videó-felvételt készítettünk. A felvetett probléma Kati baba új óvodaváltása volt, és segítséget kért a gyermekektől, hogyan szerezhetne új barátokat, hiszen most tanácstalan, és szomorú emiatt, attól tart, hogy nem lesznek barátai. A gyermekek segítségét kérte, akik készségesen mondták el javaslataikat, ötleteiket, gondolataikat. Minden gyermek ellátta Kati babát néhány jó tanáccsal, van aki rögtön közölte gondolatát, de olyan is, aki bátorítást, ösztönzést igényelt. A jó tanácsok, hogyan szerezzen új környezetben barátokat, az alábbi ötletek szerepeltek:
– Játssz és táncolj velük!
– Tarts teadélutánt és hívd meg őket!
– Öltözz fel csinosan!
– Ölelgesd, puszilgasd meg őket!
– Ha valaki nem ér el a polcon valamit akkor segíts neki és vedd le! (ebből a segítőkészségre fókuszáltunk, legyen segítőkész)
– Hívd őket játszani, játsszál velük!
Összefoglalva tartalmas hónap volt, s bízunk abban, hogy ezt a nehéz témát sikerült kellő mértékben, több szempontból is körbejárni. Reméljük, hogy maradandó ismeretekkel, emlékekkel és élményekkel lettek gazdagabbak, amit a későbbiek során kamatoztatni tudnak/fognak majd.
Két osztályfőnöki órán foglalkoztunk a megküzdési stratégiákkal. Az elsőn beszélgettünk az elméletről, és a tanulók egyenként kiválasztották a rájuk jellemző stresszoldó technikákat, majd kiemeltük, hogy mely megoldások eredményesek. A második órán csoportokban dolgoztak a diákok a történet megírásán. (A legjobb történetet töltöttük fel, ami alább olvasható.)
A tanulókat érdekelte a téma, mert a stressz mindenkit érint, és majd érinteni fog. A jó leküzdési technikák elsajátítása is fontos. Ezt a tanulók többsége belátta, és a hetedikesek aktívan dolgoztak az órán.
TÖRTÉNET
Tibi története
Tibi családja – szülei munkahely változtatása miatt – másik városba költözött. A fiú ötödikes volt, amikor ezt történt. A diák nagyon sajnálta, hogy el kell hagynia az iskoláját és osztálytársait, akiket nagyon kedvelt. Az új iskolában eleinte nem volt semmi probléma, de egy idő után társai, főleg a fiúk közül néhányan, csúfolni kezdték a kövérsége miatt. Eleinte nem törődött ezzel a dologgal, a piszkálódás azonban rendszeressé vált. Tibi egyre komolyabbá lett, már kedvenc hobbijával, a horgászattal sem foglalkozott. Szüleinek is feltűnt, hogy fiuk nem a régi. Kérdezgették is, mi a probléma, de gyermekük nem mondta el az igazat.
Egy idő után Tibi is érezte, hogy baj van, valamit tennie kellene. Úgy gondolta az lesz a megoldás, hogy nem vesz tudomást osztálytársai gúnyos megjegyzéseiről, helyette másokkal tölti idejét a szünetekben, nem keresi a társaságukat. Ez a taktika azonban nem vált be. Az osztálytársai közül hárman még bántóbb megjegyzéseket tettek rá, még azzal is gyötörték, hogy gyengébb osztályzatokat kap az utóbbi időben.
Tibi végleg elkeseredett, de úgy érezte nincs más lehetősége, szól az osztályfőnökének, hogy milyen problémája van. Az osztályfőnök, Gabi néni gyorsan intézkedett. A soron következő osztályfőnöki órán az elfogadásról, a toleranciáról beszélt. De az óra nagy részében a gyerekeknek kis jelenteket kellett előadniuk a mások elfogadásáról. A szerepeket úgy osztotta ki, hogy a csúfolódó gyerekek voltak a kiközösítettek, nekik kellett azok bőrébe bújni, akiket a közösség kitaszít magából. A fiúk számára világossá vált, főleg a következő órán, amikor a megbeszélésre került sor, hogy milyen nagy hibát követtek el osztálytársukkal szemben, aki tulajdonképpen nekik egy rossz szót sem szólt. Óra után tanáruk még külön is beszélgetett három diákjával. Azt kérdezte tanítványaitól nincs-e valamilyen mondanivalójuk számára. A gyerekek elmondták, hogy nagyon szégyenlik magukat, de új osztálytársukat ők is kiközösítették, csúfolták. A következő nap reggelén mindannyian bocsánatot kértek Tibitől, és ezt követően nem fordult elő többé, hogy szándékosan rosszat mondtak volna róla. Mint később kiderült, ők is szerettek horgászni, és kiengesztelésül még közös pecázást is szerveztek Tibinek.
Tibinek most már volt kedve iskolába járni, és a jegyei is javulni kezdtek.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos Értelmi Fogyatékos Tanulók Általános Iskolája
Sziklaforrás csoport, 5.osztály
Tisztaforrás csoport, Vegyes korosztályú csoport
A hónapban feldolgozott Megküzdési stratégiák feldolgozása a Középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók 5. osztályában és a vegyes korosztályú általános iskolai csoportjában:
Az írás kategóriájában megoldott versenyfeladatot közösen, egymás gondolatait továbbfűzve oldottuk meg. A versenyfeladat megoldásához a tanulók képességeinek megfelelő történetet választottam. Problémamegoldó gondolkodásukat jól fejlesztette, példázza a közösen kitalált stratégia a második történetben.
Óraterv:
A hétalvó malac története-eseményjáték – ki küzd a mesében, miért? Mi okozza a nehéz helyzetet?
A történet:”Murci, a malac nem bírt reggel felkelni. Ébresztőórája hangosan csengetett hétkor, de Murci nem hallotta. Nyolckor beröppent a tanyaudvarról a kakas, felszállt az ágy fejére, és fél órán keresztül kukorékolt, olyan hangosan, ahogyan a torkán kifért. Murci malac mégsem ébredt fel. – Hadd próbáljam meg én is – mondta a bagoly, és kilenctől tízig huhogott. Akkor hazarepült, hogy estig aludjon. Hát Murcit nem lehet felkelteni. Tizenegy órakor az öreg, szürke szamár dugta be a fejét a hálószoba ablakán. Fülsiketítően iázott Murci fülébe. Végül a többiek arra kérték, hagyja már abba! Hogy alhat Murci ekkora lármában? Hát már sosem fog felébredni? Tizenkét órakor azt mondta a gazdasszony: – Én tudom, mitől ébred fel Murci. Kinyitotta a szoba ajtaját és bekiáltott: – Az ebéd tálalva! Murci abban a szempillantásban felébredt, és kirohant ebédelni. Ugye, most már te is fel tudnád kelteni a hétalvó malacot?” (Ann Mckie: Félszáz esti mese)
Megoldási stratégia:
A kis történetet fűzték tovább tanulóim, amikor a mesehős Murci, másik megküzdési stratégiát is kipróbál:
2. történet: Murci fáradt szemekkel néz a kukorékoló kakasra és beismeri, hogy ma nem szeretne felkelni, mert nagyon fél a gazdasszonytól, tegnap rosszul viselkedett. Feltúrta az egész veteményeskertet és tudja, hogy ezért nagyon mérges lesz a gazdasszonya. Nem meri beismerni rosszaságát, ezért bújt a takaró alá. ( Ez volt Murci hullámvölgye) Az állatok összedugták a fejüket, hogyan tudnának segíteni, mert ez ugye nagy baj, hogy kárt okozott Murci barátjuk. Megtanácskozzák, mit tehetnének. Arra a döntésre jutottak, hogy ha mindenki segít, vissza tudják igazgatni a földet, de ehhez Murcinak is fel kell kelnie. Kiosonnak és visszaigazgatják a kertet. Mikorra a gazdasszony felkel, már meg is oldották…
A hétalvó malac meséjének példáját interaktív történet-feldolgozással, a drámapedagógia módszerével játszottuk el. Interaktív, mert a tanulók részéről a beszéd nélküli bekapcsolódás lehetőségét is biztosítja, amikor szereplőként bekapcsolódok a történetbe. A cselekvést, kifejezéseket eljátsszák, a hangjuk én voltam, így a nem beszélő gyerekek is remekül érezték magukat, teljes-értékű cselekvői lettek a történetnek. Megértették, hogy itt Murciért küzdöttek, hitték, hogy szükséges a segítségük. Tudták, hogy probléma esetén segíteni kell. Mindenki a saját képességével akart segíteni az állatok közül.
Tanulságként a probléma megoldásához számukra nem csak a segítség volt a lényeg, hanem az is, hogy ismerjék mi okozta Murcinál ezt a magatartást. A hozzáállást emeltük ki. Ezzel megtanultuk, hogy magunknak is változni kell időnként, nem mindig a külső segítségre számítani. Megfogalmazták, kinek miben kell a viselkedésén változtatni, mert a többiek nem tudják mi a baj, nem tudnak segíteni.
A tanulók számára először a problémahelyzetet kellett értelmezniük. Érdekes, hogy nem csak azt látták problémának, hogy Murcit nem lehetett felébreszteni, kitalálták miért nem ébredt. Mert nem akart. Ismerve őket, saját problémájukat is beleszőtték. Beleélték magukat Murci viselkedésébe és megszületett a megoldási stratégia.
A kitalált történet:
A megoldási stratégiában hamar jött az ok, mi miatt nem akar felkelni Murci.\\\” – Ha rosszat csinálok, én is elbújok. \\\”- mondta egyik kisfiú. \\\”- Biztos hogy valami olyat tett, hogy be kellett bújni a takaró alá. \\\” Innen már azt is ki kellett találni, mit tett Murci.
A helyes megoldási utat már együtt találtuk ki. A környezet, a baráti segítség lett az út.
Gyerekeim gyakran bezárkózva, elvonultan és megközelíthetetlenül küzdenek saját akadályaikkal.
Felelősséggel tartozom értük ezért is.
A lehetőség, hogy a boldogságunkhoz vezető úton járjunk, a mai órán is megadatott, függetlenül attól, hogy kit, mi bánt, vagy követet-e el valamit, ami nem az elvárt. Az elsővel még nem sikerült a problémát megoldani, a második viszont segített!
A gyerekek lerajzolták azokat a példaképeiket, akikre felnéznek, akiket valamiért tisztelnek, akikre valamiért szeretnének hasonlítani. Néhány gyerek a kedvenc mesehősét rajzolta le, esetleg futballsztárokat, valaki pedig valós személyt anyukát, apukát, testvért jelenített meg szépre sikerült tablónkon. Volt egy kedves nagymama, aki azt mondta, hogy neki autista unokája a Hőse…
A februári témánk a „MEGKÜZDÉSI STRATÉGIÁK”. A téma bevezetése során a gyerekek életében előforduló problémahelyzetek lehetséges megoldásáról beszélgettünk. Képregényt készítettek, melyben a szereplő problémával találja szembe magát, de végül megküzd a nehéz helyzettel. A 4.a osztályosok a foglalkozás végén meghallgatták Bagdi Bella dalát, mely a megerősítésről szól.
Lehet jelmezbe öltözni, anyával táncolni, versenyezni, küzdeni…