Megküzdési stratégiák
Egy újabb megküzdési stratégia, vagy eszköz a dühkitörések megelőzésére: az osztályomban, az általam tartott foglalkozásokon különböző korosztályú gyermekeknél egyaránt hatékonynak bizonyult ez az egyszerű rugalmas szivacsból készült unikornis. Nyomkodása kellemes megnyugtató érzés. Gyakran előfordul, hogy a gyerekek előre elkérik, hogy megelőzzék a dühkitöréssel járó \\\”állapotot\\\”. Az első osztályban ezt egy liszttel megtöltött lufira cseréltük, a neve: Lufigyurka. Lufigyurka a nyugtató hatása mellett kiválóan alkalmas finommotorika fejlesztésére is. Pl. egy kézzel nyomkodni, vagy tenyérrel görgetni előre-hátra a padon, majd ujjakkal görgetni előre-hátra a padon, közben megnevezzük az ujjakat, vagy formázni belőle valami nagyon érdekeset, a többiek pedig találják ki, mi lehet az! Alkalmas a jobb-bal differenciálásának megtanítására is, ha egyik kezünkből a másikba rakosgatjuk. Ajánljuk mindenkinek szeretettel!
E havi témánk a megküzdési stratégiák voltak. A reggeli imádság után minden gyerek a négy érzelmet ábrázoló bohóckép közül kiválaszthatta, hogy hogyan érzi magát aznap, utánoztuk a bohóc arckifejezését, majd megbeszéltük, ki miért választotta az aktuális képet. A következőben kicsit relaxáltunk, meghallgattuk a hónap dalát, melynek segítségével átismételhettük testrészeinket és ellazulhattunk. Beszélgettünk a kihívásokról, erőfeszítésekről, melyekre szükségünk van ahhoz, hogy elérjük céljainkat. Azért, hogy ezt szemléletesebbé és érthetőbbé tegyünk, fényképekből készítettem puzzlet, melyek közül egyet-egyet kirakhattak a gyerek. A fénykép összerakása után felelevenítettük a fényképen szereplő eseményhez kapcsolódó emlékeinket (kirándulás, ünnepségek), azokra való készülés izgalmait, erőfeszítéseit, majd végül a létrejött sikeres kirándulás, műsor, ünneplés örömét. Az összerakott képekből közösen puzzlet készítettünk, melyet azóta is előszeretettel nézegetnek a gyerekek a csoportban.
Relaxációs gyakorlatnak az „Égig érő fa vagyok” gyakorlatot választottam. Ezután mindenki elmondhatta, szerinte mi van a varázserdőben. Ezután elmeséltem, hogyan képzelem az én varázserdőmet, meséltem a boszorkányról, aki az én erdőmben lakik, és az összes plüss állatot elvitte a kunyhójába. A gyerekek szívesen vállalkoztak kiszabadításukra. A tornaszobában felállított akadálypályán kellett áthaladni a boszorkány kunyhójáig. Ezután beszélgettünk arról, melyik akadály volt a legnehezebb, miért nem féltek. A „fáradalmakat” Bagdi Bella relaxálós dalával pihentük ki.
A gyerekek a hét során többször is megépítették Boldogvárat, minden nap kitaláltak valami új díszítést, kiegészítőt. Eljátszottuk a Cápatámadás játékot, nagyon figyeltek egymásra, megható volt, ahogy óvták egymást a veszélytől. Beszélgettünk arról, mit éreztek játék közben. Néhány érzelmet ki is fejeztünk mimikával, testtartással (félelem, szomorúság, öröm, kíváncsiság). Beszélgettünk arról, hogyan tudják legyőzni a félelmeiket, kik azok, akik ebben segíteni tudnak.
Az órán beszélgettünk a hősökről. Majd a mindennapok munkájáról. Végül eljutottunk oda, hogy köztünk is élnek „hősök”, ők akár a szüleik is lehetnek, de sokan választottak olyan foglalkozást, ahol hősiesen lehet, kell viselkedni, dolgozni.
Már alig vártuk a nagykanizsai Szivárvány EGYMI-ben, hogy megérkezzen a Pozitiviti társasjáték, amit a tehetséggondozás mai foglalkozásán már ki is próbáltunk. A szabályokat adaptáltam a tanulásban akadályozott gyermekekre. Igazán élménydús, tanulságos játék. A megküzdési stratégiák érthetőbbé, tanulhatóbbá váltak segítségével. Emellett számos, a tanuláshoz, szociális érettséghez szükséges képességet fejleszt. Hálásan köszönjük!
A mesehősök segítségével kipróbáltunk néhány módszert. Egyetértettünk abban,hogy ha egy gondot,problémát megosztunk valakivel(osztály,osztálytárs),akkor biztosan könnyebb lesz a megoldást megtalálni.