Jászszentlászlói Szent László Általános Iskola
Megküzdési stratégiák
Több foglalkozáson beszélgettünk a témáról, a feladatok is nagyon tetszettek nekik. A tabló készítésébe kifejezetten nagy örömmel kezdtek.Az internetet segítségül híva a megvalósításban is a tökéletességre törekedtek. A sport és a zene területéről választottak leginkább példaképet.
A csoda tavacska.
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú aki nagyon szeretett óvodába járni. Azért imádta az óvodát, mert neki nem volt testvére és nagyon szeretett volna a gyerekekkel játszani. Kezdetben azonban nem szerettek vele játszani mert hisztis és öntörvényű volt, aki még a verekedésről sem riad vissza, ha érvényesíteni akarta akaratát.
Nagyon hosszú idő, talán egy egész év telt el úgy, hogy mindennap sírt hisztizett verekedett, a gyerekekkel. A gyerekek és azok szülei meg panaszkodtak az óvónéniknek és a szüleinek. A felnőttek megbeszélték hogy ezen a helyzeten változtatni kell. A sok sok beszélgetés és Heni néni a pszichológus segítségével lassan apró változásokra lettünk figyelmesek. Ma már csak potyognak a könnyei, reszket minden porcikája ha valami nem úgy alakul ahogyan szeretné. Hamar rájött arra, hogy okos gondolatai miatt a gyerekek elismerik, figyelnek rá. Nagyon élvezte ezt a helyzetet és így lassan arra is rájött, hogy így kapcsolatba is tud kerülni a gyerekekkel. Azért, hogy játszanak vele kitalált egy meglepetést. A csoport egyik kedvenc játékai közé tartozik a horgászos játék s ő egy igazi vízzel teli halastóval akarta meglepni őket. Nekilátott a halastó kiásásához vízzel feltöltéséhez, de csak hamar rájött, hogy a víz elszivárgott nem tudnak rajta úszkálni a játékhalak. Szomorúan ment haza. Másnap újabb tervvel állt elő, hozott otthonról egy fóliát amivel kibélelte a tavacskát. Ebben a munkában már segítő társai is voltak.
Boldogan hordták kisvödrökkel a vizet a tavacskába ami nem szivárgott el. Ezután már következhetett a játék amibe szinte minden gyerek bekapcsolódott. A kisfiú olyan boldog volt mint még soha, sok sok játszótársa lett, és most már megtapasztalta azt is, hogy tenni kell azért, hogy elfogadják és játszanak vele.
A témával kapcsolatos játékok nagyon tetszettek a gyerekeknek. A várépítésben három csoport vett részt. A kincskereső játékot a nagyobbak élvezték nagyon.
A különböző érzelmeket kifejező képeken jókat nevettek, és próbálkoztak azokat utánozni.
Mégis leginkább A cápatámadás tetszett a leginkább. Jó volt látni, hogy hogyan segítenek „bajba jutott” társaikon a cápától hemzsegő víztől sem félve.
Mivel a farsang időszakát éljük, és mindenki a jelmezéről beszél, a tablónkon leginkább a választott jelmezek szerepelnek.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Készségfejlesztő Iskola – Hegyipatak csoportja
A korosztályban legnagyobbak Boldogságórák csoportjával a megküzdés témáját az érzelemközpontú és problémaközpontú megküzdést is elemeztük.
Végül Ők maguk lettek a hősök és kerültek a tablóra, mert a tablón összegyűjtött megoldási stratégiából azokat választják, amelyek a hegy csúcsán vannak. Az egyikük legszebb, szavakkal megfogalmazott hős-stratégáját idézem: „- Nekem azt mondta apukám, ha bántanak, mondjam azt, hogy: Gyere, meghívlak egy narancslére és beszéljük meg mi a baj velem. Kérlek ne bánts.”
Megküzdés alatt a gyerekeknek azok a szituációk jutottak eszükbe, amelyekbe erőfeszítéseket tettek, hogy legyőzzék a problémáikat. Legtöbbször a fenyegetettséget éreztem példáik elmondásában, de a fizikai bántásról is volt szó-sajnos.
A tablón összegyűjtöttük jó és rossz megoldási stratégiákat. Ők valóban hősök abban, ahogyan akadályozottságuk mellett még iskolán kívüli környezetükben adódó problémákkal is küzdenek.
A „megküzdés havában” összegyűjtöttük azokat a tevékenységeket, amelyektől boldogabbnak érezzük magunkat, amelyek segítenek megbirkózni a mindennapok nehézségeivel. Ezek kerültek a közös tablóra.
Az óra elején olyan mondatokat gyűjtöttünk, melyek segítenek átlendíteni a gyerekeket a nehézségeiken. Szívesen osztották meg velem és egymással ezeket a gondolatokat, sőt még a témával kapcsolatos idézeteket is kerestek. Ezután felolvastam nekik A szamár történetét. Megdöbbentek azon, hogy egy ilyen kilátástalan helyzetből is van kiút. A legtöbben azt fogalmazták meg, hogy érdemes küzdeni és kitartani, hiába reménytelen a helyzetünk és úgy tűnik ellenünk van az egész univerzum. Végül a lista segítségével feltérképeztük, hogy kinek milyen a stresszkezelési módszere. Nagyon tetszett nekik ez a feladat. A kiértékelés után azt tapasztaltuk, hogy elég sok tanuló van az osztályban, aki eligazodik stresszes helyzetekben.
Képzeleti képpel indítottuk. Csendesen csörgedező patak partjára képzeltük magunkat, ahol színes kavicsok vannak a mederben és a tiszta vízben láthatóak is. Ezek a kavicsok ki vannak téve a természet formáló erőinek, olykor a sebesen folyó víznek, olykor a hideg időnek, olykor állatok taposnak rajtuk. Kavicsgyűjteményt készítettem elő, amiből válogattunk, azzal a céllal, hogy majd kifessük azokat Előtte még beszélgettünk , hogy mi történik, ha ezek a kavicsok túl nagy erőnek vannak kitéve, elkopnak, szétmorzsolódnak, de sok közülük új funkciót kap, esetleg a lakás díszei is lehetnek. A minket érő stresszhelyzetekről beszélgettünk ezt követően, felsoroltuk, hogy kinek mi jelenti a feltöltődésélményt. Van , aki a háziállataival játszik, van , aki olvas, van , aki csak lefekszik a padlóra és vannak sportolók és van, aki a táncban nyeri vissza az energiát. Megismertük a reziliencia fogalmát és helyzeteket is elemeztünk.
Rövid idő alatt elkészültek a festett kavicsok is, hogy emlékezzünk arra, hogy van lehetőségünk újraszínezni a helyzeteinket és képesek vagyunk megküzdeni az előttünk álló feladatokkal.
Dobrosi Ágnes és a 11. D
„Hullámvölgyek”
A nyári szünetben Katának, egy ötödikes lánynak bejelentették szülei, hogy elköltöznek, ezért iskolát kell váltania. Amúgy is nehezen szerzett barátokat, ezért teljesen megrémült.
Elérkezett az első tanítási nap. Amikor belépett az osztályterembe, úgy érezte, hogy az összeszokott csapat kérdőn, idegenkedve néz rá.
Az egyik fiú megkérdezte tőle:
– Ki vagy te? És mit keresel itt?
Ő ezeket a kérdéseket is ellenségesnek érezte, félénken válaszolt, majd csendben leült a helyére. Az egész hét ilyen hangulatban telt, magába zárkózott, és szomorúan nézte vidáman beszélgető osztálytársait.
Végül a lánynak elege lett, elhatározta, hogy mindenképpen barátokat szerez.
A következő hétfőn elkezdett „menőzni”, dicsekedni nagy házukkal, új telefonjával, sőt rengeteg édességet vett a büfében a többieknek, elköltötte ezzel egész heti zsebpénzét. Mindenkit megkínált, társai elvették, aztán már nem is foglalkoztak vele.
– Úgy látszik, ez az ötlet nem vált be! – gondolta elkeseredve.
A következő napokban Kata sokkal természetesebben kezdett viselkedni. Vajon miért ne kedvelnék meg önmagáért?
Jelentkezett matekversenyre, amit meg is nyert, ezzel dicsőséget szerzett az osztálynak. Ennek nagyon örültek a többiek is, hiszen ekkora sikert még senki nem ért el.
Felajánlotta segítségét, egyre többen kérték, hogy magyarázzon el egy-egy nehezebb matekpéldát. És a lány örömmel és lelkesen segített osztálytársainak.
A farsangi előadás próbáin is sok jó ötlettel állt elő, elismerték társai, hogy a táncban is nagyon ügyes. Egyre több gyerekkel beszélgetett, meghallgatta gondjaikat, és ő is őszintén beszélt kezdeti nehézségeiről.
Osztálytársai sokkal közvetlenebbek lettek, elkezdtek vele barátkozni. A lány a tanév végére megmutatta, hogy közéjük tartozik. Azóta sok barátot szerzett, gyakran hívják szülinapi bulikra.
Kata ezzel megtanulta, hogy természetesen, őszintén kell viselkednünk idegen közösségben is. Ki tudunk lábalni a hullámvölgyekből, csak hinni kell magunkban.
Elevensportosok 6.a