A foglalkozásunk elején beszélgettünk a februárról, a tél utolsó hónapjáról. Ehhez kapcsolódott a relaxációnk: „Medve vagyok és cammogok” , a mesénk: Mester Györgyi: A türelmetlen nyulacska, és a 3 játékunk: labdatáncoltatás pléden (kooperációs játék), „Színek királya”: „Én vagyok a színek királya, álljon fel, akinek piros a ruhája!” és a „Farsangi kiszámolós”: „Farsang napján felébredtem, elindultam, megérkeztem. Milyen most a hangulatom, ha rám nézel, megmutatom.”
Beszélgettünk arról, hogy milyen érzelmeket tudunk kifejezni az arcunkkal, a testtartásunkkal. A foglalkozás végét most is színezéssel (Ha nem érzem jól magam, a következő dolgoktól jobb lesz a kedvem) és Bagdi Bella dalával (Ellazulni jaj de jó!) zártuk.
Megküzdési stratégiák
A gyerekekkel beszélgettünk, hogy ők gyerekként hogyan tudnak megküzdeni a mindennapok nehézségeivel és kihívásaival. Először is meg kell ismerniük saját erősségeiket és gyengeségeiket. Az önbizalom erősítése segít abban, hogy merjenek döntéseket hozni és megoldásokat keresni a felmerülő problémákra. Továbbá fontos, hogy a gyerekek merjenek segítséget kérni a családjuktól, tanáraiktól vagy barátaiktól.
A megküzdési stratégiák témájának feldolgozását nagyon fontosnak tartom az óvodások számára is, de a témához tartozó boldogságórát inkább egy hosszú folyamat kezdeteként érdemes felfogni, hiszen több megismerést és tapasztalatot követően juthatunk el oda, hogy elsajátítsák a gyerekek, hogyan lendüljenek át a nehéz pillanatokon, hogyan kezeljék a konfliktusokat egymás között, hogyan küzdjék le a szorongásaikat, hogyan kezeljék a kudarcot, dühöt, agressziót, visszautasítást. Hiszen ezt is minden nap, a legtöbb helyzetben, folyamatosan szükséges segítenünk.
A téma felvezetését az érzelmek felismerésének, beazonosításának gyakorlásával kezdtük.
Farsangi időszak lévén a hagyományokhoz kapcsolódva ördög álarcokat készítettem a gyerekeknek és a témát, illetve a kis-középső csoportos korosztály befogadóképességét figyelembe véve négy alapérzelmet jelenítettem meg az álarcokon: a dühöt/haragot, a szomorúságot, a félelmet és az örömöt. Ezeket beszélgetőkörben „tárgyaltuk meg”. A gyerekek jól beazonosították az érzelmeket és példákat is tudtak mondani. A beszélgetőkör a vártnál hosszabbra nyúlt, látszott, hogy erről a témáról nagyon sokat tudunk beszélni, a gyerekeknek minden érzelemről eszébe jutott valami, minden gyermek többször is szót kért. Megbeszéltük, ki miért dühös, miért szomorú, mi az, ami örömet okoz neki és mitől fél.
A félelmet okozók között szellemek, szörnyek, farkasok, pókok, oroszlán és a sötét helyek szerepeltek.
A dühöt legtöbben másokra vonatkoztatva tudták beazonosítani (pl. Apa mérges volt, mert „hisztiztem”, ami aztán új témát nyitott, mi az a hiszti, miért „hisztizik” valaki), de néhányan saját belső érzéseket is megosztottak (pl „mérges voltam, mert nem adta vissza a játékot,..), volt olyan gyermek, aki jól felismerte és szavakba öntötte az érzését és a megküzdési „stratégiáját” (»amikor dühös vagyok, szétdobálom a játékokat, utána megnyugszom). Példákon keresztül is sok minden eszébe jutott a gyerekeknek, konkrét, aznap megtörtént szituációkat említettem nekik, konfliktushelyzeteket, s megbeszéltük, hogy ki volt dühös/haragos, szomorú, ki félt bejönni reggel a csoportszobába, vagy nem mert egyedül csatlakozni a többiek játékához. Arról is beszéltünk, hogy teljesen rendjén van, ha néha dühösek, szomorúak vagyunk vagy félünk, de az a fontos, hogy ezen át tudjunk lendülni valahogy és hogy közben másokat ne bántsunk. Ha egyedül nehéz megoldani egy helyzetet, kérjünk segítséget. Az öröm érzését szimbolizáló álarcnak ebben volt szerepe, hogy hogyan tudnánk mielőbb ilyen mosolygósra varázsolni magunkat, kinek mi okoz örömet. Jó volt hallani a sok pozitív példát (volt aki annak örül, ha megöleli őt a kistestvére, többen annak, hogy anya/apa játszik vele, vagy ha anyával elmennek sétálni,…). Néhányan azt is említették, hogy szeretnek játszani a telefonon, tableten, de ez szerencsére kisebb része volt a társaságnak.
Másnap a kezdő relaxációt („Égig érő fa vagyok,…” és „lufifújás”) követően „A szomorú királykisasszony” című népmesét meséltem el a gyerekeknek, a mesét beszélgetéssel zártuk. Kedves gondolatokat fogalmaztak meg a gyerekek a záró kérdésemre: vajon miért volt szomorú a királykisasszony? A gyerekek összekötötték a báránnyal, így többüknek elsőre az jutott eszébe, hogy azért, mert nincs állata. Voltak olyan válaszok is, hogy azért szomorú, mert nincs barátja, nincs testvére, vagy hiányzik az anyukája.
A mesét végül dramatizáltuk, a gyerekek örömmel élték bele magukat a szerepekbe, a következő napokban is kérték néhányan, hogy játsszuk el újra.
Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
A gyermekek Szamuráj páncélba bújva erősségeiket ábrázolták.
Drámajáték: Jó reggelt én! – fej, arc részeinek, testrészeknek a masszírozása, ébresztgetése.
Beszélgetés: Szoktatok türelmetlenek lenni? Miért?
Mesehallgatás: Mester Györgyi: A türelmetlen nyulacska
Mese feldolgozása: Miért volt türelmetlen a nyulacska? Hogyan érezhette magát?
Báb: Te vagy a nyulacska. Mondd el mit teszel, hogy türelmesebb légy! Hogyan, mivel töltenéd el az időd türelmetlenkedés helyett?
Drámajáték: Állati állapotok.
Játék megbeszélése: Melyik állat bőrébe bújni volt jó? Melyikébe nem? Miért?
A februári boldogságórám a 11. A-s németes csoportommal eltért az eddigiektől, hiszen a tanulók számítógépek segítségével dolgozták fel a hónap témáját („Megküzdési stratégiák”).
Az óra elején a mentimeter alkalmazás használatával összegyűjtötték azokat a problémákat, amivel a mindennapok során meg kell küzdeniük, majd egy közös szófelhőt alkottak belőlük. Ezután felolvastunk németül Albert Einsteintől egy idézetet, amely rávilágított arra, hogy milyen módon kellene ezeket a problémákat megoldani.
Az óra további részében páros munkában illetve egyénileg digitális plakátokat készítettek arról, hogy milyen módon lehet leküzdeni a stresszt, közben zenét hallgattak, amit előzetesen elküldtek nekem.
Az óra ismét jó hangulatban telt; a tanulók különösen annak örültek, hogy olyan zenét hallgathattak közben, amit ők választottak.
Bevezetés: Fejezd be a mondatot – Azért szeretem a családom, mert…. (családi fotók nézegetése)
Beszélgetés: Mit jelent a hiszti? Szoktatok hisztizni a szüleiteknek? Miért fordul elő?
Mesehallgatás: Berg Judit: Hisztimesék: A csupasz kislány.
Mesefeldolgozás: Miért hisztizett a kislány a mesében? Mikről maradt le a hisztizés miatt? Ti mit tettetek volna a hisztis kislány helyében?
Gyakorlati tevékenység: Az én szerető családom
A hónap során elvégzett feladatok:
Február a megküzdési stratégiák hónapja. A megküzdés azt jelenti, hogy az életünkben felmerülő problémák megoldására erőfeszítéseket kell tennünk, meg kell szüntetnünk őket, hogy jól érezhessük magunkat utána. Tehát a sikeres küzdelmeinkben benne rejlik a boldogabbá válás lehetősége, hiszen a feladatok céltudatos megoldása örömöt, elégedettséget okoz számunkra. A fentiek megbeszélésével kezdődtek a februári boldogságóráink. A küzdelmeink, testi-lelki csatáink során érzelmeink megsérülhetnek, ilyenkor fontos, hogy a negatív energiákat megszüntessük magunk körül. A gyerekekkel ezért gyakoroltuk a „figyelemkontroll”-t, a tudatos figyelmet, aminek segítségével megpróbáltunk csak olyan dolgokat, eseményeket, élményeket felidézni, amik kellemes, pozitív érzésekkel töltöttek el bennünket, így ezek a jelen pillanatban tartottak minket. Ezt a „hullám légzés” gyakorlattal egészítettük ki, vagyis a gyerekek hanyatt fekve, a kezüket a hasukra téve, csukott szemmel figyeltek a saját légzésükre, és a légzés által a hasukban érzett mozgásra. Közben egy szigetre képzelhették magukat, a tenger hullámzásáról, morajlásáról, megnyugtató hangjáról, madarakról, pillangókról, virágokról meséltem nekik, amiktől teljesen feltöltődtek, megpihentek.
A „kötéltáncos” című feladat is hasonló koncentrációt igényelt, lekötötte a figyelmet, hiszen a padlóra helyezett ugrókötélről nem szabadott járás közben lelépni. Ez még nehezebb lett, miután csukott szemmel és gyorsabb tempóban is kipróbálták a haladást a gyerekek, de hősiesen megküzdöttek a feladattal.
A megküzdés fogalmának megértéséhez jó példa volt a jegesmedvék története, akiknek a globális felmelegedés hatására az Északi-sarkvidéken nap, mint nap meg kell harcolni az élelemért, az élőhelyért. Többet kell úszniuk a jég olvadása miatt, több energiára van szükségük az életben maradáshoz. Így a jegesmedvéket a megküzdés szimbólumának választottuk, és sablon segítségével el is készítettük őket. Asztali dekorációként a mindennapi feladatainkra, saját napi küzdelmeinkre emlékeztetnek minket. Február 2-ra gondolva barna mackók is készültek papírból, hiszen nekik sem könnyű az élet: „Kibújás? Vagy bebújás? Ez a gondom óriás!” – így szól a mondóka. A táblára egy nagy barlang bejáratát rajzoltam, oda helyeztük fel sorban a kivágott és kiszínezett macikat, hiszen ők is küzdenek a téli alvás során a hideggel, az éhséggel, és velünk együtt várják már a tavaszt.
Az előttünk álló akadályok megszüntetésében nagyon inspiráló lehet, ha a körülöttünk élők bíztatnak, bátorítanak, dicsérnek, elismerik erőfeszítéseinket. Ennek kapcsán az „Adj egy ötöst!” című feladatot oldottuk meg. Körbe rajzoltuk a saját kézfejünket és az ujjakra olyan pozitív megerősítéseket írtunk, amikből saját magunk is erőt meríthetünk: Folyamatosan fejlődök! Kedves vagyok magamhoz! Szeretem magam! Értékes vagyok! A nehézségeket megoldom!
A „Mese a törött vízhordó edényről” című mese is rendkívül tanulságos volt. Rámutatott arra, hogy mindenkinek vannak a sok jó tulajdonságai mellett rosszabb tulajdonságai is. A cél, hogy az utóbbiakkal megküzdjünk, legyőzzük, átalakítsuk őket. Negatív szokásainkat azonban előnyünkre is fordíthatjuk, ha megkeressük bennük azt a legkisebb pozitívumot, ami előre visz minket. A mesében a lyukas edény szégyellte magát, hogy kifolyt belőle a víz, de a vízhordó ember dicsérete által büszke lett magára, hiszen nélküle az útszéli virágok elszáradtak volna. Minden jó, ha jó a vége! – tartja a mondás is. Tehát fontos az önbecsülés, önmagunk reális értékelése, aminek kialakításában a minket körülvevő emberek is sokat segíthetnek. Hogy erre emlékezzünk, „Önbecsülés edényt” készítettünk, vagyis rajzoltunk egy tetszőleges formájú edényt (váza, kancsó, vödör, üveg), aminek a belsejébe az önbecsülést segítő pozitív fogalmakat írtunk (helyes önértékelés, önszeretet, önbecsülés, személyes növekedés, őszinteség, szorgalom, rend, békesség, nyugalom, együttműködés, kedvesség, tisztelet, vidámság, egészség). Ezek megmaradnak számunkra, kellenek nekünk, „nem folyhatnak ki a vödörből”. Köréje pedig azokat a dolgokat írtuk, amik károsak számunkra, nincs rá szükségünk (önutálat, lustaság, irigység, hazugság, agresszió, csúnya beszéd, verekedés, csúfolódás) ezek „ki kell, hogy folyjanak, ki kell, hogy szivárogjanak” az edényből .
A rossz dolgoktól való megszabadulást segíti nálunk a „Rossz tulajdonságok ládikája” is, amit minden évben a farsangi időszakban a kiszebábbal együtt készítek el. A ládika egy cipősdobozból lett idén, ebbe kerülnek folyamatosan azok a cetlik, amikre mindenki ráírhatja azokat a dolgokat, melyeket meg szeretne szüntetni magában, maga körül. Aztán a ládát a kiszebábbal együtt hamvazó szerdán elégetjük (idén március 5-én), tehát a tűz és a lángok által jelképesen eltűnnek életünkből a nem kívánt dolgok.
„Az erdei tisztás” című mesét is felolvastam a gyerekeknek, amely helyszín a kis erdei állatok kedvenc játszótere, ami egy 3 napos esőzést követően víz alá kerül. Nyuszi Panna, Mókus Marci és Sün Soma a maguk módján próbálják megoldani a pocsolya okozta kellemetlenségeket, de a legjobb ötlet Róka Rudié lett. Az ő javaslatára ágakból, száraz levelekből egy hidat építenek közösen a víz fölé, amin mindenki kedvére átsétálhat a másik oldalra. Ezt jelképezte a melléklet útvesztője, aminek az útjait a gyerekek különböző színekkel tettek átláthatóvá. A tanulság pedig számunkra a mese utolsó soraiban rejlik:
„– Mindig jönnek nehézségek, de ha összefogunk, és mindannyian kitalálunk valamit, hogyan küzdjünk meg velük, akkor minden rendbe jön! – mondta Róka Rudi, amivel az állatok egyetértettek, és azóta, ha valami gond adódott az erdőben, mindig eszükbe jutott, hogy együtt és okosan bármilyen nehézségen túl tudnak jutni.” Elhatároztuk, hogy mi is ezt a példát követjük majd a jövőben, az iskolában, hiszen együtt minden könnyebb.
Te hogy kelnél át a tócsán?
Beszélgetés a mesehallgatás (Az erdei tisztás) után:
„Építenék fából hajót; Húznék olyan cipőt, ami nem ázik át; Egy gépet készítenék, ami felszívja a vizet és utána mennék át; Átúsznék a pocsolyán; Híd, amelyik átalakul hajóvá…”
A februári hónap a megküzdési stratégiák hónapja, és ahhoz, hogy egy újabb lépcsőfokot léphessünk ,bizony teljesíteni kell néhány fontos feladatot. A Bogyó és Babóca csoport vendégségbe hívta a Masómaci csoportot, mert úgy gondoltuk, együtt erősebbek vagyunk. Hiszen segítenünk kell a kis pingvineknek, meg kell küzdenünk a rossz kedv és a jégtábák ellen és nem utolsó sorban teljesíteni kell a ritmuspad feladatát is. Miután megérkeztek a vendégeink közösen bemelegítettünk néhány járás gyakorlattal, ahol kis totyogós pingvinné majd felnőtt pingvinné váltak a gyerekek, ezt követően pedig jegesmedve szerepbe bújtak, eközben a hónap dalát hallgattuk meg és énekeltük közösen. A relaxáló bemelegítést követően a Pingvin és a fóka című mesével készültem , melyet egy Sarkvidéki makett és síkbábok segítségével meséltem el. A mese interaktív volt, a gyerekek segítettek a szereplőknek. A történet végén megbeszéltük a főhősök tulajdonságait. Beszéltünk arról,hogy melyik szereplőnek mivel kellett megküzdenie. A gyerekek is elmondhatták azt a problémát ami miatt rossz kedvük van ,amivel megkell küzdeniük. Ügyesen elmondták, hogyan lehetne jobb kedvük. Ehhez a játékhoz mosolygós és szomorú arcokat használtam fel. A jó hangulat fokozásaként megküzdöttünk a jégtáblákkal méghozzá a ragadj össze c. játékkal. A játék célja, hogy amikor megáll a zene a gyerekek párt válasszanak és mozdulatlanul álljanak egy-egy jégtáblán. Élvezettel játszották újra és újra. Majd a ritmus pad segítségével a zene lüktetését üthettük/dobolhattuk el. A nap zárásaként egy mozidélelőttöt tartottunk, ahol a Táncoló talpak c. mesét vetítettük le a gyerekeknek. A mese éppen a megküzdési stratégiák jó példája. Számomra és a gyermekek számára is tanulságos volt. Azt gondolom, hogy fontos már óvodás korban megtanulják, hogyan is küzdhetnek meg egy- egy problémával, vagy hogyan kérhetnek segítséget.
A nap fénypontjaként pattogatott kukoricát és szörpöt készített a dadus nénink a gyermekek számára. A Boldogságóra foglalkozása alatt segítsegemre volt a Masómaci csoport óvodapedagógusa, ezáltal egy csodálatos napot tudhatunk magunk mögött.