Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, Irgum-burgum Boldizsár, aki 4 éves volt.
Boldi nagyon nagyon szerette az édességet. Ha jött oviba, akkor reggelire édességet evett, ha haza ment oviból, akkor édességet követelt az anyukájától. Ha nem kapott, akkor hangosan sírt és kiabált, amit nagyon rossz volt hallgatni. Emiatt nem evett a tízóraiból, az ebédből, de még csak az uzsonnából is csak csipegetett.
Persze mi Boldi barátai szerettük a finom ennivalókat, amit ő meg sem akart kóstolni, hiába kérleltük. Sokszor meg is haragudott ránk. Ezért egy napon azt találtuk ki, hogy móresre tanítjuk. Egy szép napon sok-sok finomsággal kedveskedtünk neki. Mindenki hozott neki valamit. Volt a kosarunkban gumicukor, rágó, vattacukor, cukorka, csoki, ő pedig sorra evett minden édességet, mert nem tudott választani.
Tudtuk, hogyha így hagyjuk viselkedni, attól fájni fog a pocakja és akkor talán megérti, hogy a túlzásba vitt édesség, nem jó a testének. És így is történt. Már az udvaron mondta, hogy le kell ülnie, mert fáj a hasa. Szomorú lett. Később a foga is elkezdett fájni. Már ő is gondolta, hogy ennek bizony az a sok édesség lehet az oka, amit nem sokkal ezelőtt megevett.
Ahogy ezt láttuk, adtunk neki egy pohár hideg vizet, vártunk egy kicsit és bekísértük fogat mosni. Nemsokára Boldi azt mondta, hogy kicsit jobban érzi magát.
Mi örültünk ennek és elkezdtünk beszélgetni vele. Elmondtuk, hogy sajnáljuk, hogy most fáj neki itt-ott, de úgy gondoltuk, hogyha most ilyet csinálunk vele, abból megtanulja, hogy sok édesség bajhoz vezethet. Megmutattunk neki egy videót, ahol egy kisfiúnak feketék lettek a fogai, sokat kellett fogorvoshoz mennie és nem tudott nyugodtan aludni.
Elmagyaráztuk neki, hogy miért fontos egészséges ételeket, gyümölcsöket enni és azt, hogy a túl sok édességtől nagyon betegek leszünk.
Azóta, Irgum-burgum Boldizsár sokat változott. Szereti az édességet, de már nem eszik belőle annyit, mint régen és szívesen kóstol meg mindenféle ételt.

Kiscsoport lévén sokszor az egész nap megküzdések sorozata. Elérni a csapot, belebújni az overálba, elérni az asztalig tányérral, bögrével, a kiborult „pötyit” összeszedni az asztalok alól. A témát mégis játékon, mesén és mozgáson keresztül közelítettük meg, hiszen ez a leglátványosabb és biztos a sikerélmény.
Hétindító mesénk a „Kiskakas gyémánt félkrajcárja” volt, ahol a kiskakasnak sok mindennel kellett megküzdenie, de sosem keseredett el és a kitartásának meglett a jutalma. Ráadásul még vicces is lett a megoldás. Erre sokszor utaltunk vissza a hét folyamán, ha nehéz feladat előtt álltunk:
• amikor a kisegérnek lyukról lyukra át kellet rágnia magát a sajton (bujkálás karika akadálypályán)
• amikor egy titkos ösvényen kellet nyomról nyomra megkeresni a telet, hogy végre távozásra bírjuk (lábnyomokon ugrálás előre, az ügyesebbeknek hátrafelé is)
• amikor az autó begurult az ágyazó alá és olyan nehezen tudtuk kiszedni, vagy akár a buborékfóliát nagy nehezen kipukkasztani:)
• amikor fel kellet ismerni kinek az árnyképét, vagy kinek a kedvenc maciját látjuk a vásznon
• a kiszebábot összeállítani (csuklott nyaklott), az elkészítés után összetakarítani a szalmát a leglehetetlenebb helyekről
• összeszedni és belezárni a kiszebábba azokat a dolgokat, amiket szeretnénk elfüstölni, azokat a dolgokat, amik komoly megpróbáltatásokat jelentettek számunkra: betegség és ezért lemaradás a farsangról, sötétség, hideg, jég, lefagyott utak, madarak éhezése.
A nehéz időszak lezárásaként sok pozitív gondolat született: jó volt a karácsony, legalább volt farsang, már süt a nap, felolvadt a kerti tó, előjöttek a halak, már kinyílt az ablakban a tulipán, már nem kell a kandalló, jól elűztük a telet! Minden jó, ha a vége jó!

A csoportban slágerjátékká vált a „vihar a tengeren” c. játék. A gyerekeket örömmel töltötte el az, hogy sikerült egy „hajóra” feljutni, nem maradtak a „tengerben”. Ez a játék nemcsak a probléma megoldására és a küzdelemre nevel, hanem nagyon nagy közösségépítő ereje van, és előhozza az empatikus érzelmeket. Lelkesen vettek részt a játékban a gyerekek. Szívet melengető érzés volt látni, ahogy boldogan összeölelkeznek, hogy beférjenek a „hajóba”.

A héten 4 napon keresztül foglalkoztunk a megküzdési stratégiák témakörrel. Így összesen 330 percben dolgoztunk.

1. nap 60 perc

Legelőször is rá kellett vezetnem a gyerekeket, hogy mit is jelent ez a fogalom, hogy megküzdési stratégia. Magyarázatomat egy egyszerűbb változatban ismertettem.
-Beszéltünk arról, mit jelent az ha akadályba ütközünk, milyen akadályok lehetnek az ő életükben.
-Mi az a stressz, mikor érezzük.
-Magyarázatomban megjelent a kitartás, a félni, szomorúnak lenni, csalódni valamiben, valakiben fogalmak.
-Egy nehéz helyzet átélése, annak megoldásai,
-illetve a társas kapcsolatok fontossága, segítő szerepe.
Megbeszéltük közösen, hogy bizonyos helyzetekben érdemes megoldási terveket készíteni. Illetve, hogy van olyan, amikor az érzelmeink vezérelnek és van amikor a cselekedeteinkkel tudjuk a megoldást megtalálni.

Ezután meghallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó relaxációs dalát. A gyerekek először hallgatták, majd folyamatosan csinálták is, amit hallottak.
Ezután lefeküdtek a szőnyegre és egy meditációt végeztünk. Elképzeltük, hogy egy virágos réten vagyunk sétálunk, süt a nap, majd elérünk egy folyóhoz. Átlépkedünk a nagy köveken, megláttunk egy kis mókust, akit megkergettünk, majd virágot gyűjtöttünk és elaludtak egy nagy fa alatt. A gyerekek nagyon élvezték.

Mágneses tábla segítségével elmeséltem nekik az Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjét. A gyerekeknek nagyon tetszett, a végén mikor a boszorkány felbukkant nagyon izgultak. 2x is el kellett kérésre mesélni a mesét.

Mese után a munkafüzetből kimásolt színezőket színezték és nagyon szép színes sárkányok születtek.

2.nap 90 perc
A mese nagy kedvenc lett, ezért ma is elmeséltem nekik. A mese végén megbeszéltük, hogy milyen érzelmek jelentek meg a mesében (félelem, méreg, boldogság, meglepődés).

Az előre megrajzolt ember figuránkon megjelöltem 4 színt (piros -szeretet. sárga-boldogság, barna-szomorúság, fekete-félelem). A figurán is feltüntettük a színek jelentését, hogy a szülők is értsék, hogy miért olyan színre színezték az adott részeket a figurán. A gyerekek a szeretetet a szívében helyezték el, a boldogságot a mosolygós szájjal és a szíve körüli burokkal jelezték. A szomorúság a sírós szemében jelent meg, illetve a félelem a kezeiben és lábaiban, mivel reszket a félelemtől azt mondták :D.

Ezután a csoportszobában kialakítottunk egy akadálypályát, amit le kellett győzniük. Ha sikerrel jártak kiszabadíthattak egy-egy plüss állatot. Ennek az előzménye az volt, hogy reggel boszorkány képében jelentem meg, aki elrabolta az állatokat a csoportból, illetve a másik 2 csoportból is. A gyerekek teljes izgalommal várták, hogy mi fog történni az elrabolt állatokkal. A gyerekek miközben egy-egy akadályhoz értek különböző feladatokat kellett végezniük, pl.: páros lábbal szökdelni a karikákban, közben egy kedvenc mondókájukat mondani, ezt mindenki szabadon eldönthette mit választ. Ezután zsámolyba kellett labdát dobni közben pedig ötig számolni, illetve a végén magas térdemeléssel hullámvonalban haladva megkerülni a babzsákokat. Közben egy új dalt tanultunk, aminek a következő napon nagy szerepe lesz (ez az Evezünk a Balatonba, című dal volt). Majd ezután bebújtak a barlangba, ami az asztal volt és kiválasztották az állatkát, akit kimenekítettek. A szőnyegen gyülekeztek és mindenki bemutatta, kit mentett meg.

Amikor mindenkinek sikeres volt az akciója, lehetett nekik házat építeni, babaszobába tálalni, vagy aki szeretett volna kitöltötte a munkafüzetből a feladatlapot, ahol érzéseket ábrázoló arcokat kellett kiválasztaniuk. Ki milyen érzést érzett már: címen, vagy a játék során. Amelyik érzést nem ismerték fel, azt közösen átbeszéltük.

3. nap 90 perc

Ezen a napon újra átbeszéltük a fogalom jelentését. Milyen megoldások lehetségesek. Kinek milyen ötlete van? Szabadon beszélgettek és ötleteltek a gyerekek.
Ezután 8 érzelem kártyát helyeztem eléjük 4 boldog arcot és 4 szomorú arcot(1 mérges arcot) kifejező volt közöttük. A gyerekek egyénileg választhattak egy arcot, elmondták hogy pozitív vagy negatív az érzés amit lát, majd 2 csoportba csoportosítottuk őket. Ezután mindegyik arc kifejezésre mondtunk egy eseményt, cselekvést, vagy akadályt.

Készítettem a gyerekeknek tojásokat, amelyeket ketté vágtam. A szájuk illetve a szemük külön volt. 10 féle érzelmet fejeznek ki a tojásfejek. A gyerekek szabadon választottak arcokat majd összeillesztették őket és szintén kifejtették véleményüket ezekről. Ezután ezeket is csoportosítottuk pozitív – negatív érzelem kategóriába.

A gyerekekkel a tanult dalt elénekeltük 3x-4x (Evezünk a Balatonba, Át is ússzuk egy huzamba, De ha egyszer jön a hullám, Felborulhat a vitorlám). Majd egy nagyobb méretű pokrócra álltak. Miután elénekeltük a dalt a dal végén felborult a vitorla és beestek a vízbe. Nagyon összetartóak voltak, és 4x tudtunk hajtani a pléden. A végén már szorosan egymást karolva álltak és óvták egymást, hogy ne essenek le. Nagyon jó csapatépítő játék volt.

A játék végén megbeszéltük, hogy hogyan tudták ezt az akadályt legyőzni. Nagyon okos ötleteik voltak. (pl.: vigyáztunk egymásra, szorosan összebújtunk, fogtuk egymás kezét-vállát, nem kapkodtunk, összedolgoztunk). Majd azt is, ki – mit érzett közben (izgalmat, félelmet, örömöt, aggódást).

Akinek volt kedve kiszínezhette a munkafüzetből azt a feladatlapot, hogy ha rossz kedvünk van mit tehetünk. Nagyon sokan készítették el.

4. nap 90 perc

Ez volt a legmozgalmasabb napunk. Először összegeztük a héten megtanultakat. A gyerekeknek leginkább a társak fontossága, segítsége maradt meg fontosnak. Valamint, hogy „van amikor csak egyszerűen magunkban kell feldolgozni a dolgokat”, amikor R. ezt kimondta nem akartam elhinni, nagyon mély érzésű kisfiú és nagyon ráhangolódott a témára. Megértették, hogy ha akadály áll előttünk nem szabad feladni, megoldásokat kell keresni és ha negatív stresszes helyzetben vagyunk, akkor is meg kell keresni a megoldást.

Akinek volt bármilyen ötlete emoji fejekkel jutalmaztam meg, a beszélgetés végén a nálam maradt smile-t elhelyeztem a szőnyegen és matematikai feladatokat játszottam a gyerekekkel. Először megnéztük kinél van a legtöbb emoji. Utána kiegészítették a szőnyegen lévőket és próbáltak fejben összeadni. A végén megszámoltuk melyikből van több és kevesebb. Törekedtem a komplexitásra.

Újra játszani szerettek volna a tojásfejekkel, ezért újra kiraktuk őket. A végén egy össze nem illő száj és szem maradt, de K. nagyon ügyesen megoldotta és kicserélte egy már meglévő szájjal és így minden a helyére került.

R. helyezhette fel a következő lépcsőfokra a jelet. Ez mindig nagy izgalommal tölti el a kiválasztott gyermeket.

A tevékenységet a torna terembe folytattuk. A cápa támadás játék során is az Evezünk a Balatonba című dalt énekeltük. A játék lényege az volt, hogy amikor énekeltünk mindenki a karikába volt, ami a vitorlánk volt. Amikor a dalnak vége volt futás, majd tapsra újra hajót kerestek. Először 2-en voltak, majd 3-an és végül már 4-en voltak egy karikában. A gyerekek szintén nagyon élvezték, hogy vajon lesz- e olyan, akit cápa támadás ér.
A játékot nagyon sokszor eljátszottuk és többféleképpen is megvalósítottuk. Először mindenkinek volt hajója, majd el kezdett fogyni a hajó, akinek nem jutott az egy szigetre úszott. A gyerekek nagyon élvezték, hogy folyamatosan változtak a szabályok, de végig figyelmesek voltak és követték azokat. Egymásra nagyon ügyeltek, körültekintőek voltak.

Miután végeztünk a játékkal ismét meditációt végeztünk, mindenki elképzelte, hogy egy hajón ül, és ring a vízen. Közben süt rá a nap, a sirályok hangját hallották, majd jött egy kis szellő, végül kikötöttek egy szigeten, ahol megpihentek.

Amikor visszamentünk a terembe kiszínezték a hónap jelképét, mindenki amilyen színűre szerette volna. Nagyon sok szivárvány színű készült.

A nap zárása az volt, hogy készítettek 6 arcot. Mindenki lerajzolta, hogy milyen az arca ha: boldog, szomorú, mérges, fáradt, ijedt és meglepődött. A gyerekek 2/3 nagyon élethű arcokat készített. Minden elkészült művet kihelyeztünk a faliújságra, hogy a szülők megnézhessék azokat.

Amikor ebéd után haza vitték őket, egy szülő visszajött és elmondta, hogy mennyire tetszik neki, amiket a hét folyamán készítettünk és hogy látszik, hogy mennyi munka van benne. Nagyon jó érzés volt hallani a pozitív visszajelzést.