Megküzdési stratégiák
6, Megküzdési stratégiák
Ehhez a témához egy saját mesét meséltünk, gondoltunk ki.
Úgy kezdődött, hogy volt egy repülőtéren egy hangár, és ott lakott egy ki egérke…..
A kisegeret különböző akadályok elé állította a sors. Az akadályokat, próbatételeket a gyermekek maguk találták ki, valamint azt is, hogy ki, és milyen módon segít neki, és tulajdonképpen mi is lesz a mese vége. Mindenki hozzászólhatott. Mindenki továbbfűzhette a mesét.
Ez mellett az égig érő paszulyt is elolvastuk, és közösen le is rajzoltuk, hogy milyen útja is volt a mesében szereplő legénynek.
A hónapban megrendezett fociprogram is küzdelemre hívta gyermekeinket. De a nehézségeket, fáradtságot leküzdve szép emlék maradt ez a program is. Tovább folytatjuk a labdajátékokat.
Kezdő relaxáció: „Rongybabává válok, csak pihenni vágyok”
Zenehallgatás: Ellazulni jajj de jó
Mondóka: Kerekerdő kalandra hív téged….
Mese: Aranykulcs
Játék: Olvadó jégtáblák
Megépítettük a falat, ami akadályt állít céljaink elérése elé. Azután megpróbáltuk lerombolni az erősségeinkkel, a segítségek összegyűjtésével, a megerősítésekkel. Beszélgettünk arról, mit érzünk, ha feszültek, indulatosak vagyunk, hogyan lehet megnyugodni, kinek milyen technika segít leginkább.
A témát egy tanulságos, és könnyűnek nem nevezhető játékkal vezettük be. Az első játék az osztálygubanc olt. Egy önként vállalkozó tanuló megfigyelte, ahogy a társai kört alakítottak, megfogták egymás kezét. Majd kiment. A benn maradók összegubancolták magukat úgy, hogy a kezüket nem engedték el. Behívtuk a társukat, akinek a néma gubancot ki kellett bogozni.
Ezek után minden gyerek felsorakozott egymás mellé, megfogták a mellettük álló társaik kezét. Mindenki becsukta a szemét, és azt kellett elképzelni, hogy ők egy hullámvasút. Történjen bármi, talpon kellett maradni. Ezután jött a játék. Akinek megérintettem a vállát, hullámvölgy lett. Nehéz volt a talpon maradás, de megküzdöttünk a feladattal. A játékok tanulságaként megbeszéltük, hogy életünkben vannak hullámvölgyek, ami nélkül nem tudnánk értékelni a könnyű szakaszokat.
Mindenki kapott egy képet egy hullámvasútról, amibe bele kellett írni, hogy mit érzek, amikor fenn vagyok, mit amikor lenn, illetve a fel- és lefelé vezető úton.
Sportos vetélkedőre hívtuk ki évfolyamunk másik osztályát. A cél elsősorban nem a győzelem, hanem az osztály tagjainak egymásra figyelése, egymás megsegítése.
Az utolsó téli hónapunkban mécsest gyújtottunk, elhúztuk a függönyöket és a gyerekek máris indultak a mesepárnákért.
Az aranykulcs c. mesével kezdtük a boldogságórát, utána pedig beszélgettünk a az életünkben előforduló megoldandó feladatokról, ill. arról is, ha lenne mindenkinek 3 kívánsága, mi lenne az?..
A gyerekek többsége játékokat, különböző tárgyakat kívánt, de azért jó volt hallgatni, amikor több gyermek egészséget kívánt és azt, hogy a családjával töltsön több időt..
Pedagógusként pedig külön öröm volt számomra, amikor a foglalkozás végén a középső ill. nagycsoportosok kiszínezték a testrészeket, ill. megjelenítették az érzéseket különböző színekkel.
Volt egy kislányunk, aki csak a boldogságot és a szeretetet jelenítette meg..
A farsangi időszakban olyan játékokat játszottunk, amelyekhez különféle megküzdési stratégiákat alkalmaztunk. Székes tánc, újságpapíron való tánc, akadálypálya és az alsósófalvi tyúkütés népi játék is szerepelt ezek között. Egymás segítését, az önérvényesítést, feladatok megoldását gyakoroltuk.
A boldogórát záloggyűjtéssel kezdtük, az otthonról hozott kincsekből egyet (alvósplüsi, kisautó, stb.) mindenkinek be kellett adnia. Ezt követte az „Aranykulcs” című mese. A mesét követő beszélgetés után mindenkire feladat várt, Róza királylányhoz hasonlóan mindenkinek meg kellett szerezni a zálogba adott kedvenceket. „Mit érdemel, akinek záloga a kezemben van?” hangzott el a kérdés egymás után többször. Egymás játékait húzták ki, egyszerre többet, így a „bajban” társ is akadt. Természetesen, a feladatokat is egymásnak találták ki, így volt egy-lábon ugrálás, éneklés vagy asztal körbemászása.