Elgondolásomat a mackó hétből indítottam, mely beárnyékolta az önfeledt farsangi készülődést is, ami szintén a maciról és az állatokról szólt. A 3 medve című mesejelenet bábjelenetén keresztül érzékelték a gyerekek a megfutamodás, a menekülés érzését, ahol Mitsutka elszalad és nem néz szembe a felelősséggel, az egymással történő megegyezéssel. Beszélgetéseink kapcsán felerősödött a gyerekekben a” a bevállalom; meg tudom csinálni, képes vagyok rá, újra próbálom” gondolat, ami a különböző feladatok önként és szabadon történő vállalásában teljesedett ki, serkentve őket a nehezebb feladatok teljesítésére is. Több nagycsoportos gyermekkel rajzoltunk meseillusztrációt az iskolai rajzversenyre, ahol különdíjat kapott az egyik kislányunk. Sőt mesemondóversenyre is beneveztünk, ahol kissé félénken, de megpróbálva méltón helyt álltak. Tudatosan hívtam elő „Boldog Dórát” és „Manó Marcit”, akik minden egyes jól megoldott feladat után medvetappancs lábnyomokat adtak azoknak, akik vállalták a kihívásokat. A kihívások megtétele végén minden ügyes manós gyerek egy mackó emblémával tért haza, bizonyítva, hogy teljesítette a kitűzött célt.
A medvék keresése, ijesztgetése, vadászata, kiszabadítása; almából macifej alkotása, mézkóstolás-mind egy-egy önálló megoldandó feladattá vált, de „Boldog Dórához” való képzeletbeli utazásunk a medvebarlang szájához, a dinók völgyébe izgalmas próbatételnek bizonyult, ahol a jelképrendszer segítségével történő útkeresés és annak megoldásai komoly kihívás volt a gyerekek számára. A dinó nevek kitalálását, kimondását; énekes feladatok, macietetés-mézzel-képkártyák; „macitáncoltató”-mozgásos játék utánzását, új eszközzel történő festést, az izgalmas társasjátékokat és állathangok imitálását még a kicsik is örömmel végezték.
A hét élményei közül azt értékeltem a legjobban, hogy a csoportom együtt, egymásért küzdött, együtt gondolkodott, így segítve egymást, és a fegyelmezési problémák is háttérbe szorultak.

2025. február
Megküzdési stratégiák
Február a megküzdés mellett a Farsang hónapja is. Mivel a Farsang is egy projekt rendszerű feladat, a megküzdés is, így együtt, egymással összhangban csináltuk. A lényeg végig a jókedv, a készülődés, közösségépítés, élménnyújtás volt. A Pizsi partival kezdtük a projektünket, amely valóban pizsamában, sötétben, kispárnával -még volt, aki köntössel, és mamusszal is rendelkezett- zajlott. Az asztalokat letakarva barlang felfedezés volt, itt nagy szükség volt az elemlámpára, a falra árnyjátékokat vetítettünk a kislámpával. A projektorok, diszkógömbök különleges fényeket adtak a fehér falon, elemlámpával mindenki a saját csillagát vetíthette a plafonra, és nevet is adtunk neki, pl. Angyalcsillag, Jóságcsillag, Csillagfény, Szeretetbolygó, Legócsillag…stb. Párnacsatáztunk, Szobor-játékoztunk, úgy, hogy a párnára kellett feküdni, vagy ülni, ha elhallgatott a zene, Szembekötős; Erre csörög a dió, párna cipelés háton, kidobós párnával a fiúk a lányok ellen, és fordítva. Kislabda szórás, amit össze kellett szedni, azután persze még néhányszor szétszórtam. Körszőnyeg köré ülve annak kellett a kérdéseimre, találós kérdésekre válaszolni, akinek megvilágítottam a lábát. Volt, hogy mindenkinek megvilágítottam, és akkor mindenkinek kellett mondani egyszerre, vagy csinálni a vicces feladatot. Elemlámpával kellett megkeresni azokat a tárgyakat, amikre gondoltam. Na meg persze diavetítés kispárnán ülve-fekve, ki hogyan szerette volna.
Elvittük Őket az Operaházba, ahol betekintést nyertek a kulisszák mögé, megleshették a balettáncosokat, felpróbálhattak tütüket, a fiúk a fellépő kabátkákat. Láttuk a gyönyörű épületet, a festett falakat, boltíveket, próbatermeket, a színpadon is voltunk fenn. Nagy élmény volt, még az Operaház igazgatójával is beszélgethettek.
A következő élmény a Fordított Nap volt, ahova a gyerekek ruháikon is jelezhették, hogy ez egy más nap, mint a többi, fordítva van minden. Sokan kifordított ruhában, vagy búvár, fürdőruhában érkeztek, volt, akin szatyor volt, úszógumival. Persze fordítva beszéltünk, igen=nem, és a gyerekek meséltek ma. Ügyességi feladatok voltak, javarészt párban, gyufásdobozt, jógatéglát kellett orral, hassal, háttal eljuttatni egyik oldalról a másikra. Székfoglaló volt, asztal tetején ültünk, az ellentétét kellet csinálni, annak, amit mondtam. Ellentétpárokat soroltunk. Persze volt néha kavarodás, csodálkozás, és össze-visszaság, amikor valaki eltévesztett valamit. De legalább nevettünk sokat.
Építettünk Nyugalom szigetet, ahol masszíroztunk, kényeztettük magunkat pihenéssel, párnákkal, banán turmixot készítettünk, játszótéren voltunk többször is.
Tartottunk Színek Hetét: hétfőn piros, kedden sárga, szerdán kék, csütörtökön zöld, pénteken fekete-fehér napot. A ruházatunk tükrözte az aznapi színt, nagyon édesen készültek erre, mindenki be legyen öltözve. Már ez nagy élmény volt, mikor ránéztünk a csoportra, és mindenki sárga, piros, zöld, vagy kék volt. A kék napon még a Bálnák Világnapja is volt. A fekete-fehér összeállítás igen ünnepélyes hangulatot adott a napnak. Mindegyik napon megbeszéltük mi olyan színű, mint a nap színe, kinek mi jut eszébe róla, és sokat kísérleteztünk, színeket kevertünk, vízben zselés tollal rajzolt papírból csalogattuk elő a rajzokat, ételfestékkel színeket folyattunk össze papírtörlő csíkokkal, csepegtetővel vizet csepegtettünk a papírkukacra, tanultunk szivárvány verset, és pohárral csináltunk szivárványt az ablakon besütő nappal (fénytörés). A meséink színekről szóltak: Ki csente el a színeket, Piros mese, A színek palotája. Virágokat készítettünk, amik a vízben kinyíltak.
A folyosóra kitett táblára ragasztottam egy nagy papírt, és kiírtam, hogy „Mi hiányzik a Nyugalom szigetéről? Rajzold, vagy írd ide!” Nagyon sok rajz készült, egy egész sziget népesült be végül, amit az óvodából bárki kiegészíthetett. A következő héten a táblán az szerepelt: „Rajzold, vagy írd ide, miben vagy a legügyesebb?!”
A szoborjátékokhoz Bella zenéit hallgattuk, és énekeltük. A mesék között volt interaktív mese, Balázs Ágnes könyveiből. A szobánk színekben pompázik, hiszen a Farsangra amúgy is díszítünk, de most a folyosóra is színes korongok készültek.

Boldogságóra – Február
Megküzdés gyakorlása.
Ezt a témát a Boldogságóra kézikönyvben található egyik ötletet felhasználva valósítottuk meg a heti témánkhoz igazítva. Miután egész héten a farsangra készülünk így a könyvben található pók néni mintájára a Varázsló írt levelet. Ebben hasonló módon üzenetet hagyott a varázsló, hogy mivel előző napokban nagyon hangosak voltak és nem hallották meg amit a felnőttek kértek ezért elvitt pár kedvenc játékot. Ezt kolléganővel megbeszélve, reggel még a gyermekek érkezése előtt kivitte a csoportból. A gyerekek keresték is azokat, tanakodtak hova lettek. Volt, aki sejtelmesen mondta, biztos valaki az éjjel eltűntette. Majd a levelet, amit egy varázsló sapkával és varázspálcával rajzolt borítékban elhelyezve véletlen szerűn elejtettem a csoportban és figyeltem, hogy mikor, hogyan fedezik fel. Amikor megtalálták, hirtelen csend lett, tanakodtak, forgatták mi lehet, hogy került oda. Majd oda hozták és kérdezték ez micsoda? Nézzük meg! Kibontottuk és felolvastuk a levelet. Benne üzente a varázsló, hogy mit kell teljesíteni, hogy visszakapják a játékokat. Amikor a levél felolvasása zajlott, szinte minden gyermek oda gyűlt, aki nem az tátott szájjal figyelt onnan, ahol épp játszott. Figyelembe véve a csoport összetételt, és a fejlettségi szinteket, képességeket, valamint azt is, hogy új gyermek is érkezett, három feladatot terveztem.
1. Farsangi verset kellett mondani – a heti verseinket már biztos reprodukálással ismerték és ismételgették. – Drégely László: A Bűvész, Jancsi Bohóc
2. Egy farönk hídon kellett átkelni és egy nagy zárba kinccsel célba találni – babzsák dobás karikába – ami a varázsló kincseskamráját nyitja, ahova a játékokat rejtette.
3. Farsangi dalt kellett énekelni és tánclépéseket bemutatni.
A gyerekek nagyon élvezték, és nagyon igyekeztek végrehajtani a varázsló utasításait, megküzdöttek a kedvelt játékok visszaszerzéséért. A végén nagyon spontán a gyerekek fűzték tovább a játékot. Egy gyermek azt vélte látni a csukott ajtón, hogy mozog a kilincs, és felkiáltott, hogy nézzétek, mozog, valaki mozgatja! Izgalommal figyelték és vélték újra is látni. Bekapcsolódtunk hát és kérdeztük, hogy tényleg mozgott? Sejtelmesen, halkan mondtuk, várjatok, megnézzük, hátha a varázsló. Ezzel a spontán kialakult játékkal kapták vissza játékaikat, amit a csoport ajtóban tett le a varázsló. Ezt eredetileg úgy terveztük, hogy észrevétlen visszahelyezzük a helyére őket. Így a gyermeki fantáziának köszönhetően még színesebbé és izgalmasabbá vált a boldogságóra foglalkozás. Végül leültünk és beszélgetést kezdeményeztünk arról, hogy kinek milyen nehéz dologgal volt dolga, amit aztán sikerült valahogy elérnie. Volt e valami, amit úgy éreztek szeretnének megtanulni, de nehéz megcsinálni? A gyerekek azt válaszolták nem. Próbáltuk többféle módon megközelíteni a kérdést, máshogy megfogalmazva, de a gyerekeknek nehéznek bizonyult, nem tudták megfogalmazni. Végül mi felnőttek igyekeztünk saját egyszerű életkornak megfelelő példát elmesélni és visszautalni a játékok megszerzésért vívott játékos ,,küzdelmekre”, hogy értsék meg miről is szólt a február havi foglalkozásunk. A gyerekek még ebéd után is kérdezgették, hogy megint elviszi majd a varázsló a játékokat?
Zalavár, 2025. február 24.

Óvodánkban két csoportunkban működik a Boldogóra program. Célunk, hogy a másik két csoportban is bevezessük a programot, ezért a kolleganőinknek mindig bemutatjuk a hónap foglalkozásait.
A Bogyó és Babóca csoport vendégül látott bennünket, úgy, ahogyan novemberben mi őket. A reggeli időszakban egy meghívót hoztak át nekünk, amelyben az állt, hogy szeretettel várnak bennünket a csoportszobájukban egy közös játékra. A gyerekek izgatottan fogadták a meghívást, és alig várták, hogy induljunk.
A terem hangulata a Sark vidéki tájat közvetítette. Minden szeglet, minden dísz a pingvineket, a fókákat, a jegesmedvéket és azok életvitelét tárta elénk. A Mosómaci csoport tudta, hogy messzire fogunk kalandozni, oda ahol mindig hideg van, a Sark vidékekre.
A foglalkozás egy relaxációval indult, mellyel a gyermekek jó hangulata megalapozottá vált. Pingvinként jártunk keltünk, mackóként brummogtunk. A terem adottsága a kis méret, ezért a gyermekeknek még inkább oda kellett egymásra figyelniük, aminek köszönhetően a tolerancia alapkészségük is fejlődhetett.
A két csoportban szokássá vált, hogy „szeretet ölelést” indítunk. A mai napon se volt ez másképp. Mivel többször tevékenykedett együtt a két csoport, így megfigyelhetővé vált, hogy a gyermekek az udvaron is keresik egymás társaságát és baráti kapcsolatok is alakultak. Teljes mértékben a boldogság programnak köszönhetjük, illetve köszönhetik a gyermekek ezeket a kapcsolatokat, hiszen más tevékenység során nem jellemző a csoportok közötti átjárhatóság.
Kolléganőm szemléltető eszközzel elmesélte a gyermekeknek „A fóka és a pingvin” meséjét, ami tanulságot is közvetített a gyermekek felé. A versengés negatív oldalait emelte ki, azonban mi megbeszéltük, hogy a céljainkat jó elérni, ami során küzdenünk kell a sikeresség érdekében. A gyermekek csodálattal hallgatták a mesét és a visszacsatolás során kiderült, hogy a mese mondanivalóját megértették, átérezték.
Hangulat táblákkal jeleztük, hogy lehetünk boldogok. A gyermekek felsorolták, hogy mik azok az élethelyzetek, amik boldogsággal töltik el őket. („Boldog vagyok, ha együtt játszhatok a testvéremmel”) A szomorúság során tehetünk azért, hogy boldogok legyünk. („Ha szomorú vagyok, odabújok anyukámhoz, és jobb kedvem lesz!”)
Az óvodás korú gyermekek kedvelt tevékenysége a mozgás, a mozgásos játékok. A boldogság érzet fokozásának érdekében Kovácsovics Fruzsina: Pingvintánc dalára táncoltunk. Ha a zene leállt, akkor keresni kellett egy „jégtáblát” és valakit, akit nagyon szeretünk, és összeölelkeztünk, óvtuk egymást.
A ritmikus készség fejlesztésének érdekében padokon tapsoltunk ritmust a jeleknek megfelelően.
A tevékenység lezárásaként pedig mozi délelőttöt szerveztünk a gyermekeknek, mely során a Táncoló talpak című mesét nézhették meg a gyermekek, mi pedig pattogatott kukoricával és szörppel igyekeztünk a mozi élményt megvalósítani.
Köszönjük a Bogyó és Babóca csoportnak és kedves, mosolygós óvó nénijüknek a meghívást, szuper délelőttöt tölthettünk nálunk!

A napunkról készült videó:

Az érzelmek felismerése, néven nevezése, elmesélése volt a foglalkozás középpontjában. Rengeteg történet, érzés került felszínre az óra alatt. Elolvastuk Mester Györgyi: A türelmetlen nyulacska című meséjét, és mélyen együttéreztek a gyerekek a nyulacskával. Sok-sok példát tudtak felhozni arra, mikor szoktak türelmetlenül várni valamire. Ami igazán szívmelengető volt, hogy a várakozás könnyebb elviselésére is tudtak megoldásokat javasolni, saját példájukon keresztül. Az órát a munkafüzetből vett érzelmek színezésével és egy vidám zenés tánccal zártuk.

Február havi BoldogOvi témájának feldolgozása. Téma: megküzdési stratégiák
Csupaszívvel indult a mese- és beszélgetőkör, majd Az erdei tisztás című történetet meséltem el a gyerekeknek, aminek a tanulsága az, hogy bármilyen probléma, akadály kerül elénk, azt valamilyen módon le tudjuk küzdeni. A történet szereplői Sün Soma, Róka Rudi, Nyuszi Panna és Mókus Marci. Ők is kitalálták azt, hogy a pocsolyával, ami az erdei tisztáson keletkezett, mit tudnak kezdeni, hogyan tudják a javukra fordítani a kialakult helyzetet. A mese végén a történethez kapcsolódó útkeresőt kapott minden gyermek, ezen a 4 szereplőt színezhették ki, illetve mind a 4 állatot el kellett vezetni a társához, különféle kanyargós utakon. Ehhez kapcsolódóan egy társasjátékot is kipróbálhattak.

A gyermekek a varázserdő mocsarába kirándulva örömmel végezték a Kötéltánc egyre nehezedő gyakorlatait. Babzsákkal és az érzékelő ösvény mozgásfejlesztő eszközzel nehezítettük a feladatokat.