A havi téma, megküzdési stratégiák számomra egy kicsit nehezebb feladat volt. Hogyan is fogalmazzam meg a gyerekek számára, hogy megértsék a lényegét. Legjobban a mindennapjaikon keresztül lehetett érzékeltetni. Testnevelés foglalkozáson sokszor előfordul, hogy egy-egy feladattól megijednek a gyerekek, és bíztatni, buzdítani kell őket a végrehajtás teljesítésére. Ilyenkor minden eszközt bevetünk, hogy a gyerekek önbizalomra kapjanak, merjenek beleállni a feladatba, még akkor is, ha azt gondolják magukról, hogy az nekik nem fog sikerülni. Nemegyszer olyan boldogság ült ki a gyerekek arcára, amikor mégiscsak sikeresen tudták teljesíteni az adott feladatot. Ezen keresztül tudtam nekik megfogalmazni azt, hogy sokszor a nehézségek ellenére is meg tudunk küzdeni egy-egy feladattal, ha hiszünk magunkban, próbálkozunk, gyakorlunk. Azt gondolom kaptak egy képet arról, hogy nagyon sokszor a hozzáállásunktól függ az, hogy valamit meg tudunk csinálni, vagy nem. Csoportunkban van egy Down szindrómás kisfiú. Az ő feladatokhoz való hozzáállása példaértékű. Soha egyetlen feladatot sem ad fel. Még akkor sem, ha mi könnyebb feladatot javaslunk neki. Ő mindig azt csinálja, amit a többiek. Küzd, gyakorol, hihetetlen kitartás van benne. Sokat dicsérjük, aminek nagyon örül, és mosollyal válaszol. A gyerekeink talán érzik, talán nem a másságát. A csoport előtt is többször megdicsérjük, ilyenkor látjuk rajta a büszkeségég jeleit. Önbizalma nagyon sokat erősödött óvodába kerülése óta.
Hogy a megküzdési stratégiát még jobban megértessem velük, elmeséltem nekik az Erdei tisztás című mesét is. A mesén keresztül jobban meg tudtam velük értetni, hogy együtt sokkal könnyebben meg lehet oldani a nehézségeket. Arra is kíváncsi voltam a mese kapcsán, hogy ők hogyan jutnának át egy nagyobb víz egyik oldaláról a másikra. Nagyon jó ötletekkel álltak elő. Egyre többször bukkan fel a kreativitás egyes gyerekeknél. Szembe tűnően van a csoportban egy olyan kisgyerek, aki mindig más, egyedi megoldást keres. Törekvéseiben támogatjuk.
A témához kapcsolódóan beszélgettünk arról is, hogy ki mi szeretne lenni felnőtt korában. Megbeszéltük, hogy ahhoz mennyit kell majd tanulni. Ellátogattunk a mentőállomásra, itt megismerkedhettek a mentősök munkájával, és kipróbálhatták a babán az újraélesztés nehéz feladatát. A megküzdést a saját bőrükön tapasztalhatták, hiszen érzékelhették ennek a feladatnak a nehézségét. Nagyon nagy élmény volt csoportunknak, még napokkal utána is emlegették a látogatást. Játékukban is megjelent, újraélték a tanultakat.
A boldogságóra erősség program havi témája a tanulás szeretetének érzékeltetése szinte minden nap előbukkan valahol. Mivel gyermekeink 4 évesek így még mi óvodapedagógusok emlékeztetjük őket arra, hogy mi mindent tanulnak nap, mint nap. A fejlődésüket pozitív értékeléssel, dicsérettel ismerjük el, aminek mindig nagyon örülnek. A humor erősségét a farsang kapcsán érzékeltettük. Kíváncsiak voltunk, hogy szerintük melyik a legviccesebb jelmez. Beszélgettünk róla, és arról is, hogy szerintük ki a legviccesebb, leghumorosabb a csoportban. Itt szintén még nekünk felnőtteknek kellett segíteni a döntésben. Azt viszont, ha mi felnőttek viccesek vagyunk, már több kisgyerek is érzékeli, és mondja is.
Próbálkoztunk a Boldogságóra Mindfulness program Tudatos légzés: hullámlégzés feladatával is. A feladatot nagyon ügyesen, figyelmesen csinálták. Folyamatosan kérték a visszajelzést. Itt is bátorítottam, buzdítottam őket. A gyakorlat után sokkal nyugodtabbak lettek. Ez a játékukon volt érzékelhető.
Megküzdési stratégiák
A szamuráj páncél tervezése és kivitelezése során a megküzdési stratégiát erősítő minták, színek, kiegészítők részletgazdag megjelenítése.
I. A hónap első boldogságóráját február 14-én, Valentin-napon tartottuk. Egy videó segítségével megismerkedtek a gyerekek a nap történetével, amely arra is ráirányította a figyelmet, hogy ilyenkor fokozottabban kifejezhetjük szeretetünket azoknak, akik fontosak számunkra. Ez a kisfilm szorosan kapcsolódik a hónap témájához is: egy-egy nehéz helyzettel mennyivel könnyebb megküzdeni, ha szerető-támogató emberek vesznek körül bennünket!
Valentin-nap gyerekeknek:
https://www.youtube.com/watch?v=2kIg8brtp8&ab_channel=TalentedChildren
II. A megküzdési stratégiák feltérképezése: Miután összegyűjtöttük, hogy milyen lehetőségeink vannak arra, hogy megbirkózzunk a bennünket ért nehézségekkel, a negatív életesemények okozta feszültéggel, fájdalommal, mindenki kiválasztotta ezek közül a saját megküzdési technikáit. Majd a nevével annyi levelet helyezett el a „megküzdésfán”, amennyi lehetőséget használ.
A feladat segítségével a gyerekek átgondolták erőforrásaikat, és a feldíszített fa megmutatta, mi a csoport tagjainak legfőbb megküzdési „fegyvere”. A család, a barátok, a zene-tánc, a humor, a házikedvencek „ágára” került a legtöbb falevél, de többen elmesélték, hogy nekik a hit vagy pl. a boldogságbeszéd ad erőt.
KÉPEK
III. Végül a humor mint megküzdési stratégia (csoportunk egyik erőssége) került előtérbe: viccmesélés, vicces történetek felidézése, farsangi próba (Március 3-án pingvineknek öltözünk, és pingvintáncot járunk.)
KÉP
„Amikor a hernyó úgy gondolta, számára vége a világnak, pillangóvá változott.” (Ismeretlen szerző)
A szamuráj páncélok tervezése és kivitelezése során a megküzdési stratégiát erősítő minták, színek, kiegészítők részletgazdag megjelenítése.
Február hónapban több alkalommal küzdöttünk meg mindennapi dolgainkkal a hatodik osztályosok társaságában.
Igyekeztünk az ő életükben előforduló helyzetekben kipróbálni az ajánlott módszereket: a légzéstechnikát, a mozgásos feszültséglevezetést. Elmondásuk alapján ezeket a mindennapokban is alkalmazták, ami szerintem a legfontosabb a foglalkozások célkitűzéseinek tekintetében.
A legnagyobb lelkesedést a „Labirintusjáték” adta, amikor bekötött szemmel a társaikat csak szóban irányítva jutottak ki a labirintusból. Szuper volt az Activity is, melyben leginkább az érzelmekre és a nehezebb szituációkra tettük a hangsúlyt. Elmaradhatatlan a meditáció, amelyben egyre ügyesebbek, egyre jobban élvezik a pihenést.
Sikeresnek és érdekesnek találták e havi témánkat is, és mindannyian szívesen tevékenykedtek.
Beszélgetőkör: milyen dolgokért szeretnénk küzdeni?
Mesére hívó mondóka.
Mese:Az erdei tisztás.
Vizuális tevékenység: mese szereplőinek elkészítése álarc formájában, kapcsolódva a farsangi előkészületekhez.
Levezető beszélgetés: Mi tetszett a legjobban a mai foglalkozásban?
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Készségfejlesztő szakiskola
Hegyiatak csoport
A szamuráj szerencséje-mit jelképez a páncélom
A történet nagyon tetszett a szakiskolás nagyfiúknak. Semmije nem volt, de útja során egyre csak gyarapodott. Nem az volt a célja, hogy gazdag legyen, úgy győzte le a külső kihívásokat, hogy a rászorulóknak, akik kértek tőle, odaadta, amije volt. Ez felkeltette a csoportom figyelmét. A szamurájunknak volt ugyan saját problémája, de az ezzel való megküzdés közben figyelt másokra is. A történet nem a karddal, fegyverrel való küzdést mutatta meg, hanem azt a küzdelmet, amely közben gyarapodott. A megküzdéssel kapcsolatban azt már megfogalmazták, hogy egyedül nem megy, kell a segítség. A történet segítségével azt is, amit szívesen gyakorolnak ők is, hogy amikor adunk, cserébe kapunk is és ezzel előrébb juthatunk a megküzdéseink során.
A történet feldolgozás során sokáig az érdekelte őket, mit adott és cserébe mit kapott, mert egyre értékesebb dolgai lettek. Igen, de arról, amit odaadott, le kellett mondania. Szerepjátékot játszottunk, mindenki lehetett szamuráj. Mindjárt ki is derült, hogy a lemondás nehéz dolog, de mivel a történetben utána mindig jobb dolog történt vele, így követték a szamuráj példáját.
A következő feladatban, hogy -hogy nézne ki, ha szamurájok lennénk?
A szamurájruhák közül a színes azért született, mert ezzel mindenki látná, hogy kedves és barátságos emberrel találkozott. Rajzoltak izmokat takaró ruházat, hogy lássák az erőt, a hatalmat és a küzdést. A nagy szemeket is rajzoltak, hogy minden kihívást észre vegyen a szamuráj. Született olyan szamuráj, akinek nem volt fegyvere, mert már odaadta valakinek, de aki rajzolt kardot, azt mondta róla, azért tette, hogy a kard világítson, és azzal lássa az utat.
A rajzok elemzése közben jókat vidultunk, mert nem a rajzkészségük volt a fontos, hanem a kifejezett mondanivaló.
Felvérteztük magunkat mindennel, ami a megküzdéshez szükséges lehet.
Eltelt egy újabb hónap. A 6. évfolyam ismét jól teljesített. Átgondoltuk a hónap témáját, meghallgattuk a hónap zenéjét. Átismételtük a téma elméletét, feldolgoztuk a kijelölt meséket. Megoldottuk a kiadott mellékleteket. Osztályfőnökként örülök és boldogsággal tölt el, hogy a feladatok megoldása alatt az osztály csapatként dolgozik. Együtt végzik el a kiadott feladatokat, felhívják egymás figyelmét a hibákra, kiegészítik egymás gondolatait. Megosztják közösségünkkel az egyre önállóbb gondolataikat, építő jellegű véleményüket. A feladatmegoldások elméleti és gyakorlati módszerekkel egyaránt történnek tele vidámsággal, megértéssel, humorral. Szeretik a tanulók a boldogság program adta lehetőségeket.
Mosoly, nevetés, apró csodák – így lesz szép a világ! – Boldogságóra az ovisokkal
Itt a farsang, áll a bál,
Mackó Palkó Téged vár.
Megküzdés és mulatság,
minden bajra orvosság.
Gyere velünk vigadni,
a gondokat elűzni.
Ezzel a saját versikénkkel hívtuk meg az ovisokat, egy különleges, farsangi hangulatú boldogságórára , ahol Boldogerdő lakóival, Palkó Mackóval és barátaival együtt fedeztük fel, hogyan segítenek nekünk a megküzdési stratégiák a mindennapi kihívások leküzdésében. A mókás foglalkozás középpontjában egy mesebeli erdei farsang állt, ahol Róka Rudi, Palkó Mackó és társaik mutatták meg, hogy együtt, kreatívan minden akadály leküzdhető.
A foglalkozást relaxációval kezdtük, elképzeltük kis vitorlásunkat, mi voltunk a szél. Suhant a hajónk Boldogerdőn keresztül, majd egy tisztásnál kikötöttünk. Melegen sütött a nap, finom meleg volt a homok. Ezen a tisztáson élt Mackó Palkó, Sün Samu, Róka Rudi és barátaik.
A mese története
Egy váratlan eső elmosta a tisztást, a pocsolyák elárasztották a rétet, és ezzel együtt Mackó élelme is szétúszott. Mackó mérges és morcos lett, míg Sün Samu félelmet érzett, sírt, mert egyedül maradt és nem tudott kijutni a víz miatt.
Érzések felismerése és kezelése
A helyzet megoldásában segítségül hívtuk a Szívmanó kártyákat, amelyek segítségével a gyerekek azonosították Mackó Palkó és Sün Samu érzéseit. Beszélgettünk arról, hogy milyen érzés félni, mérgesnek vagy szomorúnak lenni, és arról is, hogy ők maguk mikor szoktak hasonlókat érezni. Az ovisok is nagyon aktívak voltak, nagyon ügyesen beszéltek az érzéseikről.
Megküzdési stratégiák alkalmazása
A gyerekek közösen segítettek Mackónak összegyűjteni az elúszott élelmet, és megtapasztalták, hogy együttműködéssel és türelemmel a nehézségek leküzdhetők. Amíg az ovisok Palkó Mackó élelmét gyűjtögették, az iskolások „varázspálcát” készítettek, amelyeket különféle megküzdési stratégiákkal ruháztak fel. Megbeszéltük, ha bármi bajunk van, elmondjuk valakinek, anyunak, apunak, nagyinak, ha megöleljük kedvenc plüssmacinkat vagy sírunk, az is segít félelmeink legyőzésében. Ezután eltáncoltuk a Libavonat együttes Tócsa álma dalára, hogyan nő és megy össze a pocsolya – ezzel is érzékeltetve, hogy a problémák is változnak, ahogyan az érzéseink is múlandóak lehetnek. A tánccal, falatozással oldottuk a feszültséget, majd minden kisgyermek kapott egy varázscsengőt, amely a mese szerint elűzi a bánatot és segít, ha legközelebb szomorúságot vagy félelmet éreznek.
A gyerekek vidám mosollyal és rengeteg új tapasztalattal távoztak, és reméljük, hogy a megszerzett megküzdési stratégiákat a mindennapokban is alkalmazni tudják majd. Megbeszéltük, hogy márciusban ismét találkozunk:)
A saját csoportunkban megtartott Megküzdési stratégia foglalkozást a testet ellazító relaxációval kezdtük, ami elnyerte a gyerekek tetszését olyannyira, hogy a délutáni pihenő kezdetén is kérték. Figyelmesen meghallgatták „Boldog Dóra” mondókáját és meghallgatták az „Aranykulcs” című mesét. A mese végén maguktól mondták a csoportunk egyik kedvelt szlogenjét: „Jónak lenni jó!”, mert akkor Róza királylányt sem rabolta volna el a sárkány. Beszélgettünk a nehéz feladatokról, arról, hogy mit tegyünk akkor, amikor úgy érezzük, hogy nem fogjuk tudni megcsinálni. Bátran megfogalmazták, hogy nem biztos, hogy elsőre sikerül, de kitartóan újrapróbálva, lépésről lépésre és akár segítséget kérve, összefogva sikerülni fog. A foglalkozás lezárásaként a „Hajótörés” játékot játszottuk, amit nagyon élveztek a gyerekek. Segítőkészek voltak, szóltak társaiknak, hívták egymást a „tutajba”, és átölelve tartották egymást, hogy mindenki fent maradjon. Menekülésünk örömére előkészítettük a like jelet, amik elhelyezésével feljutottunk a hatodik lépcsőfokra.
Ebben a hónapban úgy döntöttünk, hogy a foglalkozások egy részét közösen tartjuk meg. Az
óvoda négy csoportjának pedagógusai különféle programokat szerveztek, amelyeket
összekapcsoltunk a Nemzeti Faültetés Napjával. Minden „Boldog Órás” csoport örömmel
csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, és felvettük a kapcsolatot a szervezőkkel. Az
ültetésre egy olyan fafajtát választottunk, amely még nem található meg intézményünk
területén – ez pedig a galagonya, amely nemcsak gyönyörű, hanem értékes gyógynövény is.
Emellett ismertünk hozzá egy szép őszi verset is.
A foglalkozások során minden csoport a havi témának megfelelően foglalkozott a megküzdési
stratégiákkal. A foglalkozásokon minden gyermek készített magának egy szív alakú
nyakláncot, amely hátoldalán megrajzolta a „boldogság és szeretet fáját” – azt a fát, amelyet
közösen ültettünk el. Célunk az volt, hogy olyan különleges és emlékezetes napot
szervezzünk a gyermekek számára, amely maradandó élményt nyújt számukra.
A program részeként a gyerekekkel megismerkedtünk a fák részeivel, szerepükkel a
természetben, valamint azzal, hogy miért fontosak számunkra és az állatok számára egyaránt.
Felfedeztük a különböző fafajtákat, tanulmányoztuk kérgüket, évgyűrűiket, majd közösen
elkészítettük az óvoda fáinak térképét. Ez a térkép segít a gyermekeknek felismerni és
beazonosítani az intézmény területén található fafajtákat. A térkép segítségével együtt
megkerestük a fákat és beazonosítottuk őket.
A nap folytatásaként a gyermekek Kalap Jakab „Ültess fát!” című zenéjére mozogtak, majd
játékos formában mindannyian elültették saját kis facsemetéjüket. Vendégünk, Veleczki Gábor
erdész interaktív előadást tartott az erdővédelem fontosságáról, a fák hasznosságáról és az
erdészek munkájáról. Gyermekközpontú előadásával bevonta a gyerekeket is, kérdésekkel
aktivizálta őket, és szemléletesen elmagyarázta a szakszerű faültetés folyamatát. Végül a
gyerekekkel közösen elültette a galagonya fánkat.
Amíg az ültetés zajlott, a többi gyermek és az óvónők közösen elénekelték az „Erdő, erdő,
erdő marosszéki kerek erdő…. című dalt, valamint elmondták Weöres Sándor „Galagonya”
című versét. A program zárásaként a négy csoport közösen készített egy fát ábrázoló élő
montázsképet az óvoda hátsó udvarán.
Végül az óvodai fatérképre elhelyeztünk egy szívet, amely az elültetett fát jelképezi, és a
„Boldogság fájának” neveztük el. Ennek fejlődését a jövőben figyelemmel kísérjük,
gondozzuk és ápoljuk
Reméljük, hogy ezzel a kezdeményezéssel mi is hozzájárultunk környezetünk zöldebbé
tételéhez.