Megküzdési stratégiák

„Közösen minden könnyebb!”

Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
NAGYCSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 6.
Megküzdési stratégiák

Február hónap, már a farsangi időszak. Ráhangolódtunk a gyerekekkel a télűzésre! A Boldogságóra Program 6. hónapjának témáját dolgoztuk fel dalokkal és relaxációs, valamint Mindfullness gyakorlatokkal kiegészítve. A gyerekek mindig nagyon várják a Boldogságórákat. Kibújás vagy bebújás: A medvék téli élete, vajon kint maradt-e a medve a barlangból? Figyeltük az időjárást és vártuk a rádióból és a TV-ből a híreket. Az időjós medvék az állatkertekben úgy néz ki, hogy kint maradtak, nem bújtak vissza a barlangjukba. Reméljük, hogy hamarosan érkezik a tavasz. Sokat gyakoroltuk a születési dátumokat. A gyermekek fele tudja, hogy mikor született, mert otthon is gyakorolták a szülőkkel. Azok a gyermekek, akik még nem tudják, otthon nem gyakorolják! Szükséges lenne pedig a szülői segítség! A Boldogságóra Program 6. hónapjának témája: Megküzdési stratégiák. A gyermekek probléma megoldó képességének fejlesztése. Az Önbizalom Program 6. témája: Önegyüttérzés gyakorlása. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a céljainkat úgy tudjuk elérni, ha teszünk is érte. Megküzdünk érte. Szeretnék a gyerekek, ha iskolások lehetnének. Ehhez sok utat be kell még járniuk, hogy mindezt elérjék. A meséket többször kérték, kedves volt számukra mindkét mese: Bezzeg Andrea Az aranykulcs, Az erdei tisztás. Az erdei tisztás című mesét közös rajzolással örökítették meg a gyerekek. választottak párt maguknak és megbeszélték, hogy mit is fognak rajzolni. Abban is megegyeztek, hogy ki mit tud lerajzolni. Jól szórakoztak, amíg közösen rajzoltak. Az aranykulcs című mesének az illusztrációját kiszíneztük, valamint a megküzdés jelét is felragasztottuk a Méhecske Boldogságvárunkra! A mozgásos tevékenységet Bagdi Bella dalaira végeztük. A lépőköveket lerakva mentünk az úton. Babzsákot próbáltunk a fejünkön egyensúlyozni. Jó móka volt. A kiscsoportosokat áthívtuk, hogy velünk együtt tornázzanak. A nagyok segítettek a kicsiknek. A nagycsoportosok kérték, hogy játsszuk el azt a játékot, amit nagyon szeretnek: ők fekszenek a szőnyegen, ők a kisbékák a tóban, én pedig a gólya vagyok, aki lépked körülöttük és aki megmozdul, azt bekapom a hosszú csőrömmel. Megbeszéltük, hogy akkor most Afrikában vagyunk, mert a gólyáink oda repültek, míg nálunk tél van. Majd tavasszal visszajönnek. Jól éreztük magunkat a játék közben. A mozgásos játékok végén szobor játék volt zenére, majd a hónap zenéjére relaxálunk. Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó! (zenés relaxáció). A Szívmanó kártyákkal is játszanak a gyerekek. Egyre többször kérik reggelente és szabad játékidőben is. A Pillanat-kapitány könyvből már több tudatos és játékos légzőgyakorlatot kipróbáltunk. (Méhecske zümmögés)
Ezen a héten is jól sikerült a Boldogsághetünk, megküzdöttünk érte, hogy jó legyen, segítettünk a kicsiknek tornászni! Jobb Velünk a Világ!
A Zsadányi Tündérkert Óvoda Méhecske csoportja (Méhecske zümmögés Zzzzzzzz…)

Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus

Feszültség levezetése

A gyerekek megtanulják felismerni, levezetni a feszültséget és a haragot, különféle technikák segítségével úgy, hogy közben ne ártsanak se maguknak, sem másoknak.

Februári boldogságóra

A foglalkozásunk elején beszélgettünk a februárról, a tél utolsó hónapjáról. Ehhez kapcsolódott a relaxációnk: „Medve vagyok és cammogok” , a mesénk: Mester Györgyi: A türelmetlen nyulacska, és a 3 játékunk: labdatáncoltatás pléden (kooperációs játék), „Színek királya”: „Én vagyok a színek királya, álljon fel, akinek piros a ruhája!” és a „Farsangi kiszámolós”: „Farsang napján felébredtem, elindultam, megérkeztem. Milyen most a hangulatom, ha rám nézel, megmutatom.”
Beszélgettünk arról, hogy milyen érzelmeket tudunk kifejezni az arcunkkal, a testtartásunkkal. A foglalkozás végét most is színezéssel (Ha nem érzem jól magam, a következő dolgoktól jobb lesz a kedvem) és Bagdi Bella dalával (Ellazulni jaj de jó!) zártuk.

Én vagyok a saját szamuráj hősöm! Szamuráj páncél

A gyerekekkel beszélgettünk, hogy ők gyerekként hogyan tudnak megküzdeni a mindennapok nehézségeivel és kihívásaival. Először is meg kell ismerniük saját erősségeiket és gyengeségeiket. Az önbizalom erősítése segít abban, hogy merjenek döntéseket hozni és megoldásokat keresni a felmerülő problémákra. Továbbá fontos, hogy a gyerekek merjenek segítséget kérni a családjuktól, tanáraiktól vagy barátaiktól.

A szomorú királykisasszony

A megküzdési stratégiák témájának feldolgozását nagyon fontosnak tartom az óvodások számára is, de a témához tartozó boldogságórát inkább egy hosszú folyamat kezdeteként érdemes felfogni, hiszen több megismerést és tapasztalatot követően juthatunk el oda, hogy elsajátítsák a gyerekek, hogyan lendüljenek át a nehéz pillanatokon, hogyan kezeljék a konfliktusokat egymás között, hogyan küzdjék le a szorongásaikat, hogyan kezeljék a kudarcot, dühöt, agressziót, visszautasítást. Hiszen ezt is minden nap, a legtöbb helyzetben, folyamatosan szükséges segítenünk.
A téma felvezetését az érzelmek felismerésének, beazonosításának gyakorlásával kezdtük.
Farsangi időszak lévén a hagyományokhoz kapcsolódva ördög álarcokat készítettem a gyerekeknek és a témát, illetve a kis-középső csoportos korosztály befogadóképességét figyelembe véve négy alapérzelmet jelenítettem meg az álarcokon: a dühöt/haragot, a szomorúságot, a félelmet és az örömöt. Ezeket beszélgetőkörben „tárgyaltuk meg”. A gyerekek jól beazonosították az érzelmeket és példákat is tudtak mondani. A beszélgetőkör a vártnál hosszabbra nyúlt, látszott, hogy erről a témáról nagyon sokat tudunk beszélni, a gyerekeknek minden érzelemről eszébe jutott valami, minden gyermek többször is szót kért. Megbeszéltük, ki miért dühös, miért szomorú, mi az, ami örömet okoz neki és mitől fél.
A félelmet okozók között szellemek, szörnyek, farkasok, pókok, oroszlán és a sötét helyek szerepeltek.
A dühöt legtöbben másokra vonatkoztatva tudták beazonosítani (pl. Apa mérges volt, mert „hisztiztem”, ami aztán új témát nyitott, mi az a hiszti, miért „hisztizik” valaki), de néhányan saját belső érzéseket is megosztottak (pl „mérges voltam, mert nem adta vissza a játékot,..), volt olyan gyermek, aki jól felismerte és szavakba öntötte az érzését és a megküzdési „stratégiáját” (»amikor dühös vagyok, szétdobálom a játékokat, utána megnyugszom). Példákon keresztül is sok minden eszébe jutott a gyerekeknek, konkrét, aznap megtörtént szituációkat említettem nekik, konfliktushelyzeteket, s megbeszéltük, hogy ki volt dühös/haragos, szomorú, ki félt bejönni reggel a csoportszobába, vagy nem mert egyedül csatlakozni a többiek játékához. Arról is beszéltünk, hogy teljesen rendjén van, ha néha dühösek, szomorúak vagyunk vagy félünk, de az a fontos, hogy ezen át tudjunk lendülni valahogy és hogy közben másokat ne bántsunk. Ha egyedül nehéz megoldani egy helyzetet, kérjünk segítséget. Az öröm érzését szimbolizáló álarcnak ebben volt szerepe, hogy hogyan tudnánk mielőbb ilyen mosolygósra varázsolni magunkat, kinek mi okoz örömet. Jó volt hallani a sok pozitív példát (volt aki annak örül, ha megöleli őt a kistestvére, többen annak, hogy anya/apa játszik vele, vagy ha anyával elmennek sétálni,…). Néhányan azt is említették, hogy szeretnek játszani a telefonon, tableten, de ez szerencsére kisebb része volt a társaságnak.
Másnap a kezdő relaxációt („Égig érő fa vagyok,…” és „lufifújás”) követően „A szomorú királykisasszony” című népmesét meséltem el a gyerekeknek, a mesét beszélgetéssel zártuk. Kedves gondolatokat fogalmaztak meg a gyerekek a záró kérdésemre: vajon miért volt szomorú a királykisasszony? A gyerekek összekötötték a báránnyal, így többüknek elsőre az jutott eszébe, hogy azért, mert nincs állata. Voltak olyan válaszok is, hogy azért szomorú, mert nincs barátja, nincs testvére, vagy hiányzik az anyukája.
A mesét végül dramatizáltuk, a gyerekek örömmel élték bele magukat a szerepekbe, a következő napokban is kérték néhányan, hogy játsszuk el újra.

A türelmetlen nyulacska

Drámajáték: Jó reggelt én! – fej, arc részeinek, testrészeknek a masszírozása, ébresztgetése.
Beszélgetés: Szoktatok türelmetlenek lenni? Miért?
Mesehallgatás: Mester Györgyi: A türelmetlen nyulacska
Mese feldolgozása: Miért volt türelmetlen a nyulacska? Hogyan érezhette magát?
Báb: Te vagy a nyulacska. Mondd el mit teszel, hogy türelmesebb légy! Hogyan, mivel töltenéd el az időd türelmetlenkedés helyett?
Drámajáték: Állati állapotok.
Játék megbeszélése: Melyik állat bőrébe bújni volt jó? Melyikébe nem? Miért?

Stresszoldás németórán

A februári boldogságórám a 11. A-s németes csoportommal eltért az eddigiektől, hiszen a tanulók számítógépek segítségével dolgozták fel a hónap témáját („Megküzdési stratégiák”).
Az óra elején a mentimeter alkalmazás használatával összegyűjtötték azokat a problémákat, amivel a mindennapok során meg kell küzdeniük, majd egy közös szófelhőt alkottak belőlük. Ezután felolvastunk németül Albert Einsteintől egy idézetet, amely rávilágított arra, hogy milyen módon kellene ezeket a problémákat megoldani.
Az óra további részében páros munkában illetve egyénileg digitális plakátokat készítettek arról, hogy milyen módon lehet leküzdeni a stresszt, közben zenét hallgattak, amit előzetesen elküldtek nekem.
Az óra ismét jó hangulatban telt; a tanulók különösen annak örültek, hogy olyan zenét hallgathattak közben, amit ők választottak.

Családi kör

Bevezetés: Fejezd be a mondatot – Azért szeretem a családom, mert…. (családi fotók nézegetése)
Beszélgetés: Mit jelent a hiszti? Szoktatok hisztizni a szüleiteknek? Miért fordul elő?
Mesehallgatás: Berg Judit: Hisztimesék: A csupasz kislány.
Mesefeldolgozás: Miért hisztizett a kislány a mesében? Mikről maradt le a hisztizés miatt? Ti mit tettetek volna a hisztis kislány helyében?
Gyakorlati tevékenység: Az én szerető családom

Adj egy ötöst!

A hónap során elvégzett feladatok:
Február a megküzdési stratégiák hónapja. A megküzdés azt jelenti, hogy az életünkben felmerülő problémák megoldására erőfeszítéseket kell tennünk, meg kell szüntetnünk őket, hogy jól érezhessük magunkat utána. Tehát a sikeres küzdelmeinkben benne rejlik a boldogabbá válás lehetősége, hiszen a feladatok céltudatos megoldása örömöt, elégedettséget okoz számunkra. A fentiek megbeszélésével kezdődtek a februári boldogságóráink. A küzdelmeink, testi-lelki csatáink során érzelmeink megsérülhetnek, ilyenkor fontos, hogy a negatív energiákat megszüntessük magunk körül. A gyerekekkel ezért gyakoroltuk a „figyelemkontroll”-t, a tudatos figyelmet, aminek segítségével megpróbáltunk csak olyan dolgokat, eseményeket, élményeket felidézni, amik kellemes, pozitív érzésekkel töltöttek el bennünket, így ezek a jelen pillanatban tartottak minket. Ezt a „hullám légzés” gyakorlattal egészítettük ki, vagyis a gyerekek hanyatt fekve, a kezüket a hasukra téve, csukott szemmel figyeltek a saját légzésükre, és a légzés által a hasukban érzett mozgásra. Közben egy szigetre képzelhették magukat, a tenger hullámzásáról, morajlásáról, megnyugtató hangjáról, madarakról, pillangókról, virágokról meséltem nekik, amiktől teljesen feltöltődtek, megpihentek.
A „kötéltáncos” című feladat is hasonló koncentrációt igényelt, lekötötte a figyelmet, hiszen a padlóra helyezett ugrókötélről nem szabadott járás közben lelépni. Ez még nehezebb lett, miután csukott szemmel és gyorsabb tempóban is kipróbálták a haladást a gyerekek, de hősiesen megküzdöttek a feladattal.
A megküzdés fogalmának megértéséhez jó példa volt a jegesmedvék története, akiknek a globális felmelegedés hatására az Északi-sarkvidéken nap, mint nap meg kell harcolni az élelemért, az élőhelyért. Többet kell úszniuk a jég olvadása miatt, több energiára van szükségük az életben maradáshoz. Így a jegesmedvéket a megküzdés szimbólumának választottuk, és sablon segítségével el is készítettük őket. Asztali dekorációként a mindennapi feladatainkra, saját napi küzdelmeinkre emlékeztetnek minket. Február 2-ra gondolva barna mackók is készültek papírból, hiszen nekik sem könnyű az élet: „Kibújás? Vagy bebújás? Ez a gondom óriás!” – így szól a mondóka. A táblára egy nagy barlang bejáratát rajzoltam, oda helyeztük fel sorban a kivágott és kiszínezett macikat, hiszen ők is küzdenek a téli alvás során a hideggel, az éhséggel, és velünk együtt várják már a tavaszt.
Az előttünk álló akadályok megszüntetésében nagyon inspiráló lehet, ha a körülöttünk élők bíztatnak, bátorítanak, dicsérnek, elismerik erőfeszítéseinket. Ennek kapcsán az „Adj egy ötöst!” című feladatot oldottuk meg. Körbe rajzoltuk a saját kézfejünket és az ujjakra olyan pozitív megerősítéseket írtunk, amikből saját magunk is erőt meríthetünk: Folyamatosan fejlődök! Kedves vagyok magamhoz! Szeretem magam! Értékes vagyok! A nehézségeket megoldom!
A „Mese a törött vízhordó edényről” című mese is rendkívül tanulságos volt. Rámutatott arra, hogy mindenkinek vannak a sok jó tulajdonságai mellett rosszabb tulajdonságai is. A cél, hogy az utóbbiakkal megküzdjünk, legyőzzük, átalakítsuk őket. Negatív szokásainkat azonban előnyünkre is fordíthatjuk, ha megkeressük bennük azt a legkisebb pozitívumot, ami előre visz minket. A mesében a lyukas edény szégyellte magát, hogy kifolyt belőle a víz, de a vízhordó ember dicsérete által büszke lett magára, hiszen nélküle az útszéli virágok elszáradtak volna. Minden jó, ha jó a vége! – tartja a mondás is. Tehát fontos az önbecsülés, önmagunk reális értékelése, aminek kialakításában a minket körülvevő emberek is sokat segíthetnek. Hogy erre emlékezzünk, „Önbecsülés edényt” készítettünk, vagyis rajzoltunk egy tetszőleges formájú edényt (váza, kancsó, vödör, üveg), aminek a belsejébe az önbecsülést segítő pozitív fogalmakat írtunk (helyes önértékelés, önszeretet, önbecsülés, személyes növekedés, őszinteség, szorgalom, rend, békesség, nyugalom, együttműködés, kedvesség, tisztelet, vidámság, egészség). Ezek megmaradnak számunkra, kellenek nekünk, „nem folyhatnak ki a vödörből”. Köréje pedig azokat a dolgokat írtuk, amik károsak számunkra, nincs rá szükségünk (önutálat, lustaság, irigység, hazugság, agresszió, csúnya beszéd, verekedés, csúfolódás) ezek „ki kell, hogy folyjanak, ki kell, hogy szivárogjanak” az edényből .
A rossz dolgoktól való megszabadulást segíti nálunk a „Rossz tulajdonságok ládikája” is, amit minden évben a farsangi időszakban a kiszebábbal együtt készítek el. A ládika egy cipősdobozból lett idén, ebbe kerülnek folyamatosan azok a cetlik, amikre mindenki ráírhatja azokat a dolgokat, melyeket meg szeretne szüntetni magában, maga körül. Aztán a ládát a kiszebábbal együtt hamvazó szerdán elégetjük (idén március 5-én), tehát a tűz és a lángok által jelképesen eltűnnek életünkből a nem kívánt dolgok.
„Az erdei tisztás” című mesét is felolvastam a gyerekeknek, amely helyszín a kis erdei állatok kedvenc játszótere, ami egy 3 napos esőzést követően víz alá kerül. Nyuszi Panna, Mókus Marci és Sün Soma a maguk módján próbálják megoldani a pocsolya okozta kellemetlenségeket, de a legjobb ötlet Róka Rudié lett. Az ő javaslatára ágakból, száraz levelekből egy hidat építenek közösen a víz fölé, amin mindenki kedvére átsétálhat a másik oldalra. Ezt jelképezte a melléklet útvesztője, aminek az útjait a gyerekek különböző színekkel tettek átláthatóvá. A tanulság pedig számunkra a mese utolsó soraiban rejlik:
„– Mindig jönnek nehézségek, de ha összefogunk, és mindannyian kitalálunk valamit, hogyan küzdjünk meg velük, akkor minden rendbe jön! – mondta Róka Rudi, amivel az állatok egyetértettek, és azóta, ha valami gond adódott az erdőben, mindig eszükbe jutott, hogy együtt és okosan bármilyen nehézségen túl tudnak jutni.” Elhatároztuk, hogy mi is ezt a példát követjük majd a jövőben, az iskolában, hiszen együtt minden könnyebb.

«‹ 35 36 37 38›»
‹