Foglalkozás előtt relaxáltunk, majd pedig meghallgattuk az „Ellazulni jaj, de jó” című dalt, amelyre mozogtunk is. A gyerekekkel sokat beszélgettünk arról, hogy mik a félelmeik, illetve hogyan tudják leküzdeni azokat. Különböző akadálypályákon kellett a plüssöket kimenteni, például a jegesmedvéket a jéghegyről. A gyerekek nagyon élvezték azt, hogy nem láthatják, mibe is nyúlnak. Felolvastam az „Aranykulcs” című mesét, amelyet a héten többször kértek a gyerekek. Tetszett nekik a királylány bátorsága. Beszélgettünk az „Égig érő paszuly” meséről, amelyet toronyba meg is építettek. Csoportunkban néhány gyermek beöltözött hősnek a farsangon, ők segítettek a másik gyerekeknek. Óvodánk kiemelt feladata az egészséges életmód, a gyerekekkel olyan gyümölcsöket kóstoltunk, amelyeket nem ismertek. Összekötöttem ezt a témát a paralimpiával, amelynél megbeszéltük, hogy pl: a mozgáskorlátozottaknak milyen nehézségeket kell nap mint nap leküzdeniük.

Kis csoportunkkal megtartottuk a foglalkozásunkat. A témára való ráhangolódás a Napimádás.c. mozgásos játék volt, előhívogattuk az ébredező napsugarat mondókával színesítve. Meghallgattuk Bezzeg Andrea: Aranykulcs c. meséjét, majd beszélgettünk a mese szereplőiről, tulajdonságaikról, Róza királykisasszony kitartásáról, megküzdéséről. A gyerekeket meghatotta a történet, valós példákat is hoztak fel mindennapi nehézségeikből, vagy félelmükről. Bátorítottuk, erősítettük egymást. Az egyik kisfiú mondta, hogy ő nagyon drukkolt, hogy a királykisasszony visszatérhessen szerető édesapjához. A kislányok közül többen pedig annak örültek, hogy a sárkány királyfivá változott, és Róza királylány elnyerte méltó jutalmát kitartása, jószívűsége révén. A királyfival boldogan éltek, „igazi” tündérmesében.

Mi is gyakoroltuk megküzdésünket a Hajótörés játékkal. A gyerekek elszántan küzdöttek, hogy mindannyian a tutajon maradhassunk, senkinek ne essék bántódása: cápa, vagy jeges víz fogságába ne kerüljenek! Öröm volt látni, hogy mennyire figyeltek egymásra. Mindannyian kaptak színező kulcsokat, és elkészítették a saját aranykulcsukat. Közben meghallgattuk a hónap dalát. Hangulati lezárásként a csoport imádni való kis tagjainak egy aranydobozt vittem, benne 3 aranygombbal. Azonnal kitalálták, hogy a 3 gomb a királylány 3 feladatpróbáját jelképezi. Mindhárom gombra ráfújtak egyenként, közben 3 kívánságra gondolhattak. Majd ezeket a kívánságokat bedobták az aranydobozba. Kívánom, hogy teljesüljön minden kívánságuk! Mert mindenki megcélozhat egy álmot, és kinyithatja az ő aranykulcsával. A kulcsokkal a szívünket nyitjuk ki és egymást is tudjuk segíteni! Együtt sokkal könnyebb!!

Marosi Edit

A megküzdés hónapjában mindig eszünkbe jut a két évvel ezelőtti „Pók nénis” eset, a gyerekek emlékezetében élénken él a nagy küzdelem. Nagycsoportosként sok kisebb-nagyobb küzdelemmel kell megbirkózniuk, amely nem is biztos, hogy elsőre sikerül, de a kitartás, az összefogás eredményes. A farsangi játékokat igyekeztünk nagyon változatosan összeállítani, volt abban egyéni és csoportos versengés is. Megtapasztalhatták, hogy a csapatjátékokban mennyire fontos az összefogás, egymás segítése, hogy céljukat elérjék, és győzzenek. Ugyanakkor az is megmutatkozott, hogy ha egy-egy gyermek nem küzd eléggé az egész csapat hátrányba kerülhet.

Az aranykulcs mese felolvasása után a gyerekekkel inden reggel a beszélgető körben beszélgetünk arról, hogyan oldanák meg a nehéz feladatokat. Kérnének-e segítséget, vagy esetleg kisebb társaiknak hogyan tudnának segíteni. A nagyobbak különböző példákat hoztak: Pl.: ha xy nem tudja becsatolni a cipőjét, ők segítenek. Megkértem őket, hogy kérdezzék meg otthon is a szülőket, hogy nekik milyen feladat elvégzése okozott gondot. A csoportban 4 nagycsoportos van, ők kérdezték meg, és csodálkoztak rajta, hogy vannak dolgok, amik a szüleiknek is nehéz feladatok. Most már ők nagyon odafigyelnek a kisebbekre, mindenben segítik őket. Ha elesnek, vagy megütik magukat, mindig megvigasztalják őket. Sokat beszélgettünk arról, hogy mit érzünk akkor, ha segítünk azoknak, akik valamit nem tudnak megtenni. Megkérdezik társaikat, hogyan tudunk segíteni. Az egyik nagycsoportos kisfiú azt mondta, hogy ő meleget érez a szívében akkor, ha segít.
Egyik nap a hajótöréses játékot játszottuk el.A nagyok nagyon vigyáztak a kicsikre, ha valaki letette a lábát, próbálták neki betenni, nagyon figyeltek egymásra. Nagyon élvezték ezt a játékot. Többször is el kellet játszanunk, ez lett a legújabb kedvencük.