Február elején mackó hetet tartottunk, ahol többek között ismerkedtünk a téli álmot alvó medvék életével, és izgatottan figyeltük, hogy 2-án meglátják-e a medvék az árnyékukat, ki süt-e a nap. Ezen a héten lehetett hozni mindent, ami a medvékről szól: könyveket, képeket, pólókat, és természetesen a kedvenc plüss mackójukat otthonról. A mese, a versek, énekek, vizuális munkák mind, mind a mackókról szóltak. Nagyon sok játék mackót hoztak be, amit egész héten ott is hagytak a gyerekek egy nagy szekrényen. Ám egyik reggel a sok mackó eltűnt a csoportból. A gyerekek kétségbeesetten keresték kedvenceiket, néhányan már sírni kezdtek, amikor a szekrény egyik polcán egy nagy borítékot találtak. Közösen felbontottuk, és felolvastam a levél tartalmát, miszertint Pók néni az éjjel kimenekítette a macikat, mert nagyon panaszkodtak neki, hogy játék időben sok a veszekedés, hangoskodás, és ilyenkor félnek a gyerekektől. „De, ha szeretnétek, hogy visszajöjjenek hozzátok, ki kell engesztelnetek őket.”
A macik kérései: – énekeljetek két mackós dalt
– mondjátok el a Dirmeg dörmög című mondókát
– utánozzátok a hangjukat, járásukat
– találtok egy akadálypályát a tornaszobában, amin, ha végigmentek, akkor visszatérnek hozzátok a mackók.
A gyerekek megörültek, hogy ha teljesítik a feladatokat, akkor kedvenceik visszatérnek hozzájuk. Nagy örömmel fogtak a végrehajtandó kérések teljesítéséhez: énekeltek, mondókáztak, utánozták mozgásukat, hangjukat, és végül megcsinálták az akadálypályát. Nagyon élvezték, sokan kétszer, háromszor is megismételték a mozgásos feladatokat, és közben izgultak, hogy visszatérnek-e a mackók. Nagyon jó hangulatban telt a délelőtt, és a végén a csoportszobában várták a gyerekekeket a mackók. Nagy volt az öröm, és érezték, hogy megdolgoztak kis kedvenceikért. A délelőtt lezárásaként meghallgattuk a hónap dalát, Ellazulni jaj de jó! címmel. És persze megbeszéltük a játék közben kialakult konfliktusok lerendezésének módját. Ígérték, hogy ezentúl odafigyelnek egymásra, nem lesz veszekedés.
–

Bármivel megbírkózom

A gyerekekkel elbeszélgettünk arról, hogy mi szokta őket elkeseríteni és milyen feladatok tűnnek nekik nehéznek. Majd felkínáltam nekik az optimizmus kártyákat, amelyekből választhattak kedvük szerint, s elmondhatták miért ez a kép ragadta meg őket, ezután felovastam nekik a rajtuk levő pozitív gondolatot, s kértem emlékezzenek rá a nap során.
Legót kínáltam nekik s kedvük szerint bármit alkothattak. Megbeszéltük, hogy bár sok kicsi részből áll s nehéznek tűnhet valamit építeni belőle, mégis ha nem riadunk meg a feladattól a végén valami szépet alkothatunk. A gyerekek játékosan megbírkóztak a feladattal.
Később elolvastuk „Bezzeg Andrea – Aranykulcs” című meséjét, amit nagy örömmel hallgattak, s leszűrtük belőle a tanulságot.
Ebben a hónapban elkergettük a telet is a gyerekekkel egy farsangi mulatsággal, ahol kedvük szerint bárki bőrébe bújva, gátlásaikat lekűzdve, előadhatták bemutatkozó versüket és saját maguk által kitalált táncukat.
Próbáltuk erősíteni a gyerekekben azt a gondolatot, hogy bármilyen feladattal meg lehet bírkózni, ha elég kitartóak vagyunk.

Az élet minden területén vannak olyan állomások, ahol akadályokkal kerülünk szembe, legyen az akár egy konfliktus vagy egy magas elvárás. Mi is nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek már korán megtanulják, megszokják, hogyan lehet ezekkel a feszült helyzetekkel megbirkózni. Mindig arra bátorítjuk őket, hogy ne meneküljenek el, hanem bátran nézzenek szembe ezekkel a helyzetekkel, akkor is, ha segítségre van hozzá szükségük.

A relaxációs gyakorlat után, meghallgattuk a gyerekekkel közösen a megküzdés hónap dalát. Az „Aranykulcs” mese feldolgozása után, „Hajótörés” játékot játszottunk. Ezután a gyerekek 2-2 fiú-lány csapatot alkottak, ahol meghatározott időre a legnagyobb tornyot kellett megépíteniük. A végén a csapatok közösen összedolgozva alkották meg tornyaikat.

A relaxációs gyakorlat után, meghallgattuk a gyerekekkel közösen a megküzdés hónap dalát. Az „Aranykulcs” mese feldolgozása után, „Hajótörés” játékot játszottunk. Ezután a gyerekek 2-2 fiú-lány csapatot alkottak, ahol meghatározott időre a legnagyobb tornyot kellett megépíteniük. A végén a csapatok közösen összedolgozva alkották meg tornyaikat.