A Boldogságóra Alapprogram február havi témája: A megküzdés gyakorlása
Farsangi bohóckodás

Napjainkban a gyerekek nem ismerik annak a fogalmát, hogy valamiért meg kell küzdeni. Az élet átlagos és mindennapi kihívásai is problémát okoznak nekik. Ez arra vezethető vissza, hogy a szülők minden problémát szeretnének megoldani helyettük. Felöltöztetik, megetetik, kész játékokat adnak a kezükbe. Nagyon sok gyermeknek a problémamegoldó képessége gyenge, és ha valamiért egy kicsit is meg kell küzdeniük, feladják, vagy el sem kezdik a probléma megoldását. Ezért is fontos feladat a számunkra, hogy játékos formában megtanítsuk őket a kihívásokkal megküzdeni és ez, mint örömforrás tudatosodjon bennük.
Az erdei tisztás című mese meghallgatása után kiszínezték az erdei állatokat és közben arról beszélgettünk, hogyan tudnánk az állatok bőrébe bújva a problémát megoldani. Jöttek az ötletek, hogyan merjük ki vagy homokkal, hogy lehet feltölteni.
A katicás gyerekek nagyon szeretik az állatokat és sokat is tudnak róluk. Sok állatot soroltak fel amelyek valamiben kiemelkedően ügyesek, pl. a gepárd ami nagyon gyorsan fut vagy a csiga ami elbírja a házát stb. Vajon miért alakult ki náluk ez a tulajdonság? Mindig azt a következtetést vontuk le, hogy valamiért meg kellett küzdeniük. Az „Adj egy ötöst!” játéknál kezdeti nehézségek után egyre több dicséret jutott eszükbe, amiket már kaptak , segítve, hogy nőjön az önbecsülésük.
Február a farsangi időszak. Ilyenkor minden a mulatságokról, a vidámságról szól. Mókás dalokat tanulunk, vicces farsangi álarcot készítünk. Ilyenkor a fő mozgató rúgó a humor.
Akár merre nézek mindenhol csak bohócot látok, nem volt nehéz egy kis grimasz verseny.
Mosolydobás alkalmával a csoport körben ült, és egy plüss játékot dobáltak egymásnak. Az, akinek a játékot odadobták, hahotázásra fakadt. Nagyon nehéz volt megállniuk, hogy soron kívül elnevessék magukat.
Legjobban a „Ne nevess, ha tudsz” tetszett nekik. Két csapatot alkottunk a fiú és a lány csapat. először a fiúk próbálták megnevettetni a lányokat, és egy pár lány már kuncogásba is kezdett, de fordítva már nem jártak sikerrel, mert a fiúk komorak maradtak. (Ez jellemző)
Jól ismerik egymást, mindig alaposan megfigyelik a társaikat, ezért is a „Mi változott?” játék nem volt számukra kihívás azonnal észre vették a legapróbb változásokat is. Ezt a játékot kellett a legtöbbször megismételni annyira tetszett nekik.
Úgy gondolom a gyerekeknek meg kell ismerniük és gyakorolniuk a megküzdési stratégiákat.

Boldogságóra vázlat
Korcsoport: Kiscsoport
A foglalkozás témája: Megküzdési stratégiák
A foglalkozás ideje: Február hónap
Tevékenység kidolgozása
1.Szervezési feladatok: Eszközök bekészítése, szellőztettetés, megfelelő hely biztosítása.
2. Motiváció: (Játék)
A gyerekekkel úgy üdvözöltük egymást, hogy megölelgettük a mellettünk lévőt, majd sorba mindenkit. Ez mindenkinek jól esett, örültek egymásnak. Ettől mindenki megnyugodott.
3.A foglalkozás kezdő relaxáció: Villámlazítás
A gyerekekkel teljesen befeszítettük a kezünket, karunkat, lábunkat, majd egy nagy sóhaj kíséretében kiengedtük a feszültséget és teljesen ellazultunk.
4. A foglalkozás kezdő ének: Bagdy Bella: Ellazulni jaj de jó
Miközben hallgattuk az éneket a gyerekekkel lefeküdtünk a szőnyegre és a dal szerint próbáltuk követni a mozdulatokat. A gyerekek nagyon élvezték.
5. A téma bevezetése: Boldog Dóra panaszkodik, Csenő Manó ellopta a mese szereplőit és ezért nem tudja elmondani a mesét. Boldog dóra azt kérte a gyerekektől, hogy küzdjenek meg érte. Egy akadálypályán kell áthaladni ahhoz, hogy visszakapja a szereplőket, de nagyon nehéz feladatok, ezért a gyerekeknek minden erejükre szükség lesz, hogy áthaladjanak rajta.
Első feladat: a barlangban (asztalok alatt) átbújás, miközben a maci bent alszik. Úgy bújj át rajta, hogy a macit fel ne ébreszd.
Második feladat: Cikcakkban futás a székek között a ravasz róka elől, aki elakar minket kapni.
Harmadik feladat: Lengő hídon átfutás, lent a cápa figyel minket, aki beleesik azt elkapja.
Negyedik feladat: Karikából ki-be ugrálás, ha kiesel a karikából akkor ellep a mocsár.
Miután sikeresen teljesítettük a feladatunkat és megküzdöttünk mindennel így Boldog Dóra nagyon örült, hogy eltudja mondani a mesét.

6. A téma feldolgozása: Boldog Dóra báb a” Kerekerdő kalandra hív…” mondókával a mese hallgatásra hív minket és játékra.
 Az erdei tisztás című mese
 Beszélgetés segítő kérdések: Hol játszódik a mese? Ki tudja a szereplők nevét? Mi történt a tisztáson? Hogyan oldották meg a szereplők a problémákat? Mit állapítottak meg közösen a végén?
 Hajótörés Játék: karikák, zene. Amig a zene szól a gyerekek úszkálnak a vízben több karikába is mehetnek a zene elhallgatása után, de a karikák száma mindig csökken így a gyerekeknek egyre kevesebb karika lesz, de mindenkinek bekell valahová állni. A végén már csak egy nagy karika marad és mindenkinek abba kell állnia és vigyázni egymásra, hogy senki sem essen vissza a vízbe.
8. A foglalkozás lezárása: Megküzdési stratégiák a jelének kiszínezése, majd felragasztása
a Boldogság várának ötödik lépcsőfokára.
9. A foglalkozás záró ének: Bagdy Bella: Pozitív gyerek vagyok. A dal alatt a gyerekek egyéni tánca látható.

– A „Kedvenc játékunk kiszabadítása” bátorságpróbával kezdtük az órát. Két csoportra osztódtunk, mindkét csoportnak teljesítenie kellett az akadálypályát. Ez után kaphatták meg kedvenc játékaikat. Az ügyességi feladatok során fejlődött az egyensúly érzés, illetve a koncentráció is.
– Relaxációs gyakorlat: ,,Hervad a virágom, éled a világom.. ” a gyakorlat során az egész test ellazítása a cél.
– Mindenki kapott egy feladatlapot, amelyen kiszínezhette a bábut olyan színűre, ahogy érzi magát- boldog, szomorú, fél, szeret valakit. Mindenki elmondhatta, hogy miért azt a színt választotta és, hogy érzete magát a feladat során. A feladat célja, hogy kifejezzék érzésüket és beszéljenek róla.
– Végül pedig meghallgattuk Bagdi Bella egyik személyiségfejlesztő dalát.

Ebben a hónapban Boldog Dóra különböző feladatok elé állított minket. Egy akadálypályán kellett a gyerekeknek átkelnie, majd a csoportszobában folytatódtak a feladatok.
Bartos Erika: Gömbi tornya című mesével beszéltük meg a gyerekekkel, hogy milyen érzés az, ha valami nem a terveink szerint történik. Ez rossz érzéssel tölt el minket és sokan fel is adják. Mi megtanultuk ebben a hónapban, hogy próbálkozzunk újra, kérjünk segítséget és így elérhetjük azt, ami a szívünk vágya.
Beszélgettünk olyan lehetőségekről, amik megnyugtatnak minket (pl. egy baráttal beszélgetés, egy ölelés, puszi, egy szeretett plüssfigura érintése, meditáció), amik jobb kedvűvé változtathatnak minket (pl. közös játék, buborékfújás, mesehallgatás, labdázás, táncolás, sütés) vagy csak olyan dolgok, amik kicsit kikapcsolnak minket egy-egy nehezebb nap után (pl. jóga, olvasás, képeskönyv nézegetés).

Persze a beszélgetést felváltotta a közös játék. Elhatároztuk, hogy mi is építünk egy hatalmas tornyot. A miénk a csoportszoba tetejéig ért. Örömmel töltött el minket, felnőtteket, ahogy minden gyermek aktívan készítette a kicsi tornyokat, amiket lelkesen hozott a közös, egyre magasodó toronyhoz, amit végül már én is csak a létra tetejéről értem el. A gyerekek nagyon büszkék voltak a tornyunkra (még a rendrakás is gyorsan ment utána 🙂 ).

Levezetésül táncoltunk és buborékokat pukkasztottunk, majd közösen elkészítettük a megküzdési stratégiákról szóló plakátunkat, amit kitettünk az öltözőnk falára, hogy mindenki meríthessen belőle ihletet, amit otthon a családdal is ki tud majd próbálni.
Kipróbáltuk közösen a Kalandok Kapuja című kártyajátékot, ami nagyon tetszett a gyerekeknek és az első játék óta már többször is kérték, hogy játszunk vele újra.

Természetesen újabb lakó is érkezett a Boldogság várunkba Lovag Leó, aki ezentúl megküzd velünk és értünk a mindennapok során.

Kíváncsian vártuk már az új februári gyakorlatokat, meséket. Minden nap meg kell küzdenünk valamivel: belső kihívásokkal, veszélyekkel, az élet dolgaival. Azok a dolgok, amiket könnyen megkapunk, elérünk, azért nem kell megküzdenünk, de nem is tanulunk belőle semmit. A kihívásainkkal meg kell küzdenünk, stratégiákat kell kigondolnunk, jóllétünk, boldogságunk érdekében.
A foglalkozást Az égig érő fa vagyok relaxációs gyakorlattal kezdtük, körben állva, hajladoztunk, mint a fák a szélben. Meghallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni, jaj de jó című dalát. Körben állva mozogtunk a dalra, majd körben leültünk.
Elindítottam körbe egy kislabdát. A feladat az volt, hogy akinél a labda van, mondjon egy erdei állatot. Amikor a labda újra hozzám ért, elmeséltem Az erdei tisztás című mesét, majd feltettem a beszélgetést segítő kérdéseket: Hol játszódik a mese? Kik a szereplői? Mi történt a tisztással? Hogyan oldották meg az állatok közösen és külön-külön a problémát?
A beszélgetés végén, megkértem a gyerekeket, hogy segítsünk az állatoknak. Építsünk hidat, minél többféle játékból, amit a csoportszobában találunk. Nagyon sok jó megoldás és különleges híd készült. A foglalkozás lezárásaként még egyszer meghallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni, jaj de jó című dalát.
A gyerekek megint jó kedvvel és élménnyel távoztak a csoportból. Beleélhették magukat az erdei állatok helyzetébe és nagyon jó ötletekkel, számos szép híd építésével válaszoltak a kitalált kihívásra. Játékosan gyakorolhatták a megküzdést a mesében hallott problémára.