A hónap témáját különleges módon ,,dolgoztuk” fel. Kevesebb lett a csoportlétszám, ezért úgy gondoltuk a kolléganőmmel, aki egyben a vezetőm, hogy a kisebb gyerekek is betekintést nyerhessenek a Boldogságórába.
Bagdi Bella: Ellazulni jajj de jó relaxációs dal nagyon tetszett a gyerekeknek. Bevallom őszintén, hogy a dal hosszúsága miatt voltak aggodalmaim, de azt tapasztaltam, hogy végig fenntartható volt érdeklődésük, derűs légkör volt a foglalkozáson. Az volt az észrevételem, hogy azoknál a gyerekeknél, akik kicsit örökmozgóbbak, türelmetlenebbek csoporttársaiknál azokra kifejezetten jó hatással volt a relaxáció.
A ráhangoló gyakorlattal, masszírozó játékkal, amelyet a továbbképzésen sajátítottam el, felhasználtam a foglalkozáson. Ezzel az volt a célom, hogy jó kedvvel a testrészek nevének gyakorlása, elsajátítása és örömszerzés.
Az akadályversennyel mozgáskoordinációjuk, kitartásuk és türelmük fejlesztése játékos gyakorlatok keretében tűztem ki célnak.
A hajótöréses játék, nagyon tetszett nekik és a játék hatására kudarctűrésük fejlődött a játékos gyakorlat során.
Az első alkalmat, a Győzelem tündére vagyok című dallal zártuk. Tükörjáték formájában játszottuk, mindig egy- egy gyerek volt középen és az ő táncmozdulatait utánozták le. Egy kicsit bizonytalanok voltak, de azzal motiváltam őket, hogy a következő alkalommal biztosan magabiztosabbak és több egyéni ötleteik lesznek.
A második alkalommal a toronyépítő játék során azt tapasztaltam, hogy nehézséget okozott nekik a játékszabály megértése, gyakorlatban alkalmazása. Fejleszteni szükséges a gyerekeknél a kooperációt.
Kihasználtuk a havazás adta örömöt, ezért téli képet készítettek, vegyes technikával (festés, ragasztás, rajzolás kiegészítés, ujjal festés). A gyerekek szívesen, érdeklődve, elmélyülten és jó kedvvel készítették produktumaikat.
A foglalkozás vége előtt felragasztották az általuk kiszínezett megküzdés jelét a Boldogságvár 6.lépcsőfokára.
A foglalkozást a Győzelem tündére vagyok című dallal zártuk. Bátrabbak, kreatív ötletekkel színesítették a táncot.

Elérkeztünk a 6. Boldogságóra program „Megküzdési stratégiák” elnevezésű témaköréhez. Sokat gondolkodtunk, hogyan lehetne a gyermekek számára is érthetővé, megélhetővé, hasznosíthatóvá tenni ezt a komoly hangvételű fejezetet.
Vajon mi az, amivel mindannyian szembesültünk már, és a csoport nagyobb hányadának rossz érzése, netán félelme támad a „dolog” láttán, vagy hallatán. Amivel a tudatosságra kiépített stratégiát alkalmazva közösen megküzdhetünk.
Végül megszületett a program feldolgozandó témája; a pókiszony oldása.
…hiszen a társadalom nagy részét viszolygás tölti el a pókoktól, és a pók elkerülhetetlen, még az otthonunkban is farkasszemet nézhetünk vele.
A gyerekek nagyon élvezték a téma feldolgozását. Sokat beszélgettünk általánosságban is a félelmeink feloldásának lehetőségéről. Végül célzottan reflektáltunk rá a kis „háziállatunkra”.
Dokumentum kisfilmek, beszélgetőkör segítségével kezdtük feloldani félelmünket. Igyekeztünk minél elfogadhatóbb, szerethetőbb oldaláról megismerni 8 lábú állatkáinkat. Szerencsére lehetőségünk is adódott rövid időre „befogni” pár pókot, így szemléletesebb, érzelmekben nyomatékosabban vált feldolgozhatóvá az anyag. A gyermekek kézbe vehették őket egy átlátszó tároló doboznak köszönhetően. Kezdetben félve nyúltak feléjük, mégis hajtotta őket a kíváncsiság. A pókokról hallott pozitív információk, gondolatok szemmel láthatóan oldották a gátlásokat.
A közös alkotás (színezés, pókháló berendezése) érezhetően harmonizáltabbá tette a gyermekek pókhoz fűződő viszonyát.
Zárásként szeretnénk megjegyezni, fontosnak tartottuk ismertetni a pókok okozta veszélyeket is. Semmiképp ne piszkálják őket, hiszen a gyermekek még nem ismerik fel egyszerűen melyik fajjal állnak szemben.

A héten még alvás előtt elmeséltük : az Aranykulcs című mesét, nagyon tetszett a gyerekeknek, többször is kérték. Megnéztük a különböző érzelmekhez tartozó arckifejezéseket is és el is játszottuk, a gyerekek próbálták kitalálni társaik érzelmi állapotát. Majd nagy mágnestáblán jó mókának bizonyult az üres arcok berajzolása, színes filctollal. Megbeszéltük és lerajzolták a gyerekek, hogy ki az , aki segít nekik, ha rossz kedvük van . Általában: anya, apa, testvér, de volt aki a barátját mondta. Az a hely ahol nem félnek: otthon, óvoda, strand, állatkert, Balaton.

A két újdonsült királyság ebben a hónapban bővíteni tervezte tornyai számát, így elküldte a hős lovagokat tégla darabokért portyázni. A királyok/királynők egy-egy dobokocka segítségével irányíthatják a lovagokat a térbeli táblán, hogy építőanyagot szerezhessenek. A megszerzett téglákat a gyűjtők felépítik. Az építést nehezíti, hogy a portya során elveszthetik a megszerzett téglákat a lovagok, így a tornyok mérete is csökkenhet. Az a királyság nyer, amelyik a legmagasabb tornyot tudja felépíteni a játék végén. A térbeli mátrix játék a megküzdési stratégiákat fejlesztő matematikai feladat. A gyerekek maguk között leosztják a szerepeket, majd közösen, kooperatívan irányítják egymást a táblán. Az építkezés során a közösségi nevelés valósul meg, hiszen a gyerkek együtt örülnek az építésnek, együtt szomorkodnak, ha elvész egy-egy tégla, majd közösen, új megoldásra törekedhetnek. A játék fejleszti a gyerekek kooperatív készségét, logikai képességeit, szociális kompetenciáikat. A feladat végrehajtása során játékosan fejleszti a matematikai készségeket, műveleti készségeket, a számosság ismereteit, a téri tájékozódást, a hozzáadás/elvevés készségeit és differenciáltan a bontási készégeket.

A hónap témáját egy relaxációs gyakorlattal kezdtük, amelyet nagyon élveztek a gyerekek. Szívesen működtek együtt, egymást biztatták a feladatok pontos elvégzésére.
Elmeséltem nekik az Aranykulcs c. mesét. A mese végén megbeszéltük, hogy a gyermekek életében volt-e olyan dolog, amit szerettek volna elérni, de nehezen sikerült. Mindenki felsorolhatott olyan nehézségeket, melyet meg kellett oldaniuk, elmondhatták kik segítették őket ebben. A tevékenység végén mindenki lerajzolhatta azt amire régóta vágyik. Alkotás közben meghallgattuk Bagdi Bella: „Ellazulni jaj de jó!” című dalát.