Megküzdési stratégiák

Ebben a hónapban sokat beszélgettünk arról, hogy kit, milyen baj ért már, azt hogy oldotta meg, az hogy változatta meg a tulajdonságait, esetlegesen mit tanult belőle. Feldolgoztuk A bugyelláris, a pipa meg a süveg című mesét. Furcsa volt a történet, de tanulságos volt a számukra. Problémahelyzeteket teremtettem a szituációs játékok során, amit nekik meg kellett megoldaniuk. Elmondták, hogy milyen érzések támadtak bennük. A gyerekek igénylik a beszélgetést. Elmondták azt is, hogy tartanak attól, hogy megint digitális oktatás lesz és nem fognak találkozni egymással. Ebben a hónapban sokat voltak betegek a gyerekek és ahogy az időnk és a létszámunk engedte, bo dog kirándulásokat tartottunk és nagyon sokat beszélgettünk.

A nevek jelentésének megbeszélése után a gyerekek határozottan büszkék voltak saját nevük jelentésére. Órákig erről beszéltek és mesélték el egymásnak, hogy ők mennyire olyanok, mint amit jelent a nevük. Szerintük ez segíti is őket a céljaik elérésében, megvalósításában is. Erről rajzokat is készítettek.

Megküzdési stratégiák

A 6. hónap témájaként a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk.
A feldolgozás során meghallgattuk a hónap dalát, Bella dalait. A közös éneklés ebben a hónapban valamiért kiemelkedően jól sikerült, sok kellemes percet okozott. A gyerekek élveztek a dalokat, szerették a lazító, nyugtató dallamokat, gyakorlatokat!
A nap kezdésekor s délután is kérték, hogy hallgassuk meg, csináljuk együtt végig.
Sok nehézség adódik életünk során, a járványhelyzet most még jobban felerősíti ezeket. Sok a teendőnk, az érzelmi terhünk, s nemcsak minket felnőtteket, hanem a gyerekeket is nyomasztják ezek. Nagy felelősség hárul most ránk, hogy enyhítsük a gyermekek lelki terheit és segítsük őket abban, hogyan tudják gyerekként feldolgozni őket. Megmutassuk és megtanítsuk, hogyan tudnak megküzdeni a problémákkal, az érzelmi terhekkel, a teendőkkel.
Rávezetni őket hogyan dolgozzák fel belső élményeiket, hogyan kerüljenek el negatív dolgokat. Azt tenni, ami fontos, ami értékes, ami tartalmas az életünkben. Úgy, hogy közben boldogok és ezáltal a körülöttünk lévőket is boldoggá teszik.
Ennek az útnak az eléréséhez kínáltuk a hónap megküzdési módjait feladatokon, játékokon keresztül.
A Nevünk feladatot nagyon élvezték, jó kis beszélgetősre sikeredett. Annak ellenére hogy nem mindenki tudta pontosan miért is ezt a nevet kapta a szüleitől. Volt egy nagyon kedves kis történet, amit megosztanék:
Egy kislány gyermeket egy virágról neveztek el. Az édesapa, amikor megkérte párja kezét egy csokor virágot vitt a leendő anyának. Amikor megtudták, hogy a második gyermek egy kislány lesz, az édesanya a kedves virágról nevezte el a gyermeket.
Eljátszottuk a Gumiember játékot, a Vak kígyót, a Királylány, sárkány, királyfit és a Nevettetős játékot.
Nagy kedvvel vettek részt ezekben.
Megtekintettük a tematika által ajánlott képeket. Megbeszéltük mi a közös bennük, hogyan és miben segíthetik életüket. Néhányan megosztottak egy-egy saját élményt, ami a kép kapcsán eszünkbe jutott.
Megismerkedtek A bugyelláris, a pipa meg a süveg című Luxemburgi népmesével. A beszélgetés után, amelyben megfigyelhettük, hogy a mese hősei egyszer fent, egyszer lent vannak, rajzot készítettek.
Nem állítom, hogy egy hónap után tudják alkalmazni a megküzdési módokat, de elég, hogy már jó irányba tereljük őket…
S a további hónapok megerősítések lesznek….

Február hónapban a megküzdési stratégiák témakört jártuk körül. Beszélgetőkörben láttuk, hogy mennyi probléma, helyzet adódhat a gyerekek életében is, amivel meg kell küzdjenek, fel kell dolgozzanak. Sok ötletet kaptunk a stratégiákat illetően a munkafüzetből. Kipróbáltuk, hogy milyen nehéz azoknak az embereknek, akik valamilyen sérüléssel élnek. Megbeszéltük, hogy ők is értékesek, ők is próbálják a helyzetükből a legjobbat kihozni, megtalálni azt, ami boldoggá teszi őket. Megismerkedtünk a jelnyelvvel, meghallgattuk a mindannyian mások vagyunk című dalt jelnyelvvel tolmácsolva. Néztünk kerekesszékeseket, ahogy kifejezően táncolnak. Megcsodáltunk gyönyörű képeket, melyeket szájjal, lábbal festettek sérült emberek. Az érzékenyítés, az elfogadás, az ilyen emberekhez való viszonyulás megalapozása sikeresen megtörtént. Elgondolkodtak a gyerekek, kifejezésre juttatták érzéseiket, melyek szívből jöttek. Saját kis problémáikkal való megküzdés is elkezdődött, folyamatosan dolgozunk rajta. Az egyik kis másodikos tanítványom illemiskolát alapított, ahol tanította a többieket a helyesre, jóra. Megküzdött, szívből jött kis ötlete. Egyik reggel egy csomó, általa kivágott szívvel állított be. Legyen mindenkinek szebb a napja, gondolta örömet szerez, hogy mindenki könnyebben küzdjön meg a rá váró nehézségekkel.

A 4.o. egész februárban nagyon keményen küzdött azért, hogy jobb jegyeik legyenek. Szorgalmasan tanultak, segítették egymást, de a legszebb és legfigyelemreméltóbb a hónap folyamán mégis az volt, amikor új osztálytárs érkezett közéjük. Márk. Márkot az anyukája egyedül neveli harmadikos húgával együtt. Nagyon szegények.
A gyerekek az új fiút szeretettel fogadták, játszottak vele, és csodálattal hallgatták, milyen okos dolgokat mond, milyen választékos a beszéde és mennyi, de mennyi mindent tud a világról!
Egyik nap Márk, azon a nagyon zord februári héten, amikor nappal is csak -2 fok volt, zokni nélkül, sportcipőben jött iskolába! Azt mondta, anya korán ment dolgozni és nem talált zoknit, bakancsa, csizmája pedig nincs!
Mindenki megmozdult! Az egész iskola! Már másnap Márk 3 pár meleg, bundás bakanccsal, cipővel, számos meleg ruhával, kabáttal ment haza! „Ez mind az enyém?” – kérdezte meghatódva. „Nagyon köszönöm!” – mondta. Az egyik menő terepmintás bakancsot azonnal felhúzta. „De jó meleg!” – kiáltotta örömmel.
Édesanyja is könnyeivel küszködve köszönte meg az adományokat. Megküzdöttünk egy bakancsért.