MEGKÜZDÉSI STRAGÉGIÁK, AVAGY FÉLELMEINK LEKÜZDÉSE, VÉDŐPAJZS KÉSZÍTÉSE A BOLDOGSÁGÓRÁN
E nehéz témát is leküzdve, gyermeknyelvre fordítva hajtottuk végre e havi feladatainkat. Boldogságkörünkhöz letelepedve megbeszéltünk kinek milyen félelmei vannak, nem csak fizikai, hanem lelki téren is. Elhatároztuk, hogy készítünk egy óriás pajzsot, ami majd megvéd minket, es elhárítja ezeket a dolgokat. Miközben festették a gyermekek, kértem őket, hogy szívük minden szeretetét adják bele, kezükbe pedig belevarázsoltam a legügyesebb tudást is. Azt találtuk ki, hogy ez nem csak a miénk lesz, hanem az óvoda összes gyermekeié, és dolgozóié lesz. Meghívtuk a többi csoportot is, hogy vegyenek részt, ha kedvük van és rakják rá a kézlenyomatukat, mint védjegyüket. Közben hallgattuk, és megismertettük mindenkivel a hónap dalát is. Csodálatos lett az elkészült óvó, védő, erőt adó pajzsunk. Az aulában kihelyezésre kerül majd, hogy mindennap, mikor rápillantunk tudjuk, minden rendeben lesz, van.
Megküzdési stratégiák
Ebben a hónapban a megküzdési stratégiák kerültek előtérben mindennapjaink során. Sokat beszélgettünk arról milyen nehézségei, gondjai, félelmei lehetnek a gyerekeknek, hiszen sajnos problémái mindenkinek vannak.
Többen nehezen nyíltak meg ebben a témában, s volt olyan tanulónk is, aki nem kívánt erről a témáról beszélni. Szerencsére azonban a legtöbben elmesélték ” küzdelmeiket”. Volt olyan tanuló, aki bizonyos állatoktól félt pl. pók, kígyó vagy a sötéttől. Volt, aki tériszonya miatt nehezen birkózott meg a magasságokkal, vagy víziszonya miatt nehezen tudott megtanulni úszni. Mindezeket valamilyen rossz élmény válthatta ki, erre a következtetésre jutottunk, s próbáltunk megoldási javaslatokat adni egymásnak. A szerepjátékok során nagyon ügyesen segítették egymást a gyerekek a félelmeik eljátszásában. Többször kérték, hogy lazító és relaxációs gyakorlatokat is végezzünk az órák végén, mert az olyan jó, megnyugtató.
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
Elsősorban a saját erőnket mozgósítva tudunk túllendülni a mindennapok problémáin. De kik is vagyunk valójában? Mit árul el nekünk a nevünk? Ha tudjuk, hogy honnan jövünk és hogy hová tartunk, akkor ez már könnyebbé teszi számunkra a helyes út megtalálását a nehézségek leküzdéséhez.
Az előző hónap témájánál felvetődött bennem, hogy talán azért nem voltak olyan lelkesek a fiatalok a legutóbbi boldogság órákon, a korábbi alkalmakhoz képest, mert nehezen érthető volt a téma vagy nem tálaltam eléggé érdekesen.
Ám ebben a hónapban talán még nehezebben ment. Az osztályom tanulói középsúlyos értelmi fogyatékos fiatalok. Napi szinten többször kerülnek olyan helyzetbe, amely félelmet, feszültséget, haragot vagy szomorúságot indít el bennük. A mostani járványügyi helyzet nyilván csak ront a helyzeten. Mondhatni most folyamatosan félelmet és feszültséget éreznek és ez rányomja a bélyegét a tevékenységeikre is. Az indulathőmérő módszerei közül mindenki rásimert egy-egy általa alkalmazott módszerre. Így nem hőmérőt készítettünk, hanem egy napot, melynek közepe a cél, sugarai a módszerek. Ráadásul a tanulókat egy gondolattérképre emlékeztette a kompozíciónk, melyet szívesen használnak tanulásra.
Ebben a hónapban ünnepeltük a farsangot, de volt projektnapunk is (A víz világapja és a Tisza emléknapja, Parasport napja) és volt szülinapozás is. Azt vettem észre, hogy ezek a vidám alkalmak a legjobb módszerek számukra, hogy ellazuljanak, egymásra figyeljenek és eltereljék figyelmüket a saját és a világ bajairól.
A kitűzött célunk, hogy amikor csak tehetjük, belecsempészünk egy kis bulit, egy kis kikapcsolódást a feladatok közé vagy új módszerekkel végezzük el azokat😊
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
A gyerekekkel kikerestük és megbeszéltük keresztneveik jelentését, eredetét. Utána mindenki elkészítette a saját névjegykártyáját, amire leírta a keresztneve jelentését is, majd hozzá rajzolta a kézlenyomatát. Amikor mindenki elkészült vele az összesből egy plakátot hoztunk létre. A feladat nagyon tetszett a gyerekeknek és mindenki belevitte a saját egyéniségét, de a végén mégis egy egész lett, a MI védelmező plakátunk.
Boldogságóra program:
A februári feladat elkészítésénél a tanulók fantáziájára támaszkodtunk. Nyolc forgatókönyvből választottuk ki a számunkra legmegfelelőbbeket. Ennél a feladatnál az 5.a osztályosok is szívesen vállalkoztak szereplésre.
A jeleneteket úgy készítettük el, hogy a problémák megoldását – látszólag – James Gondra a híres „jótevőre” bízzuk. Valójában a problémákat nekünk egyedül kell megoldani. A segítség mindig jól jön, de nekünk készen kell állni, hogy segítsünk magunkon. Ha elég erősek vagyunk, akkor másokon. Így belőlünk is válhat James Gond vagy Jane Gond.
Zsótér Zsolt
A februári hónap témájával, a megküzdési stratégiákkal több napon át foglalkoztunk, hiszen igen érdekesnek tűntek a gyermekek számára, feldolgoztuk a különböző érzelmeket, hogyan fejezzük ki őket, megbeszéltük a félelmeiket és azt is, hogyan küzdjük le őket. A témát Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjével vezettem be. A mese segítségével a gyerekek megfogalmazták érzéseiket, a félelmeiket és a cél elérése érdekében tett erőfeszítéseket, megértették a megküzdés fogalmát is. Minden gyermek elmesélte hogy mitől fél és mit tesz, hogy elmúljon a félelme. Több gyermek fél a sötéttől, ilyenkor az anyukájukhoz bújnak, volt aki a takaró alá bújik, egy kislány a boszorkánytól fél, vele megbeszéltük, hogy a való életben nincsenek boszorkányok, csak a mesében, és azt is megfogalmaztuk, hogy mi erősek vagyunk és mindennel megküzdünk akárcsak a királylány a mesében. A foglalkozás végén eljátszottuk, dramatizáltuk a mesét különböző gesztusok és mimikák felhasználásával.
Másnap mi is megmutattuk, hogyan tudjuk kifejezni érzéseinket, majd a feladatlapon is megjelöltük az érzelmeinkhez tartozó különböző arckifejezéseket. Megbeszéltük a gyerekekkel azt is, hogy ki mitől érzi jobban magát, mi az a tevékenység, ami megnyugtatja, ha fél, vagy dühös, esetleg szomorú.
A hét végén az állatok farsangját tartottuk, állatmaszkokat készítettünk, megfogalmaztuk a mesékben milyen tulajdonságokkal ruházzák fel az állatokat és megbeszéltük milyen érzés lehet más bőrébe bújni.
A február számtalan lehetőséget biztosított számunkra, hogy a megküzdési stratégiákkal foglalkozzunk.
Február 22-én, a Magyar Parasport Napján osztályunk meghívást kapott a városi sportcsarnokba, ahol egy izgalmas, sportos délelőttöt tölthettünk el. Itt a gyerekeknek különböző helyzetekben lehetett megtapasztalniuk a más fogyatékossággal élők sportolását. Dobtak kossárra kerekesszékből, bocsáztak, vezették egymást vakon egy akadálypályán, csörgőlabdáztak, megismerkedtek a karok és a lábak akadályozottságával vagy hiányával küzdő sorstársaik sportolási lehetőségeivel, pl. az ülő zsinórlabdával,..stb.
Ha február, akkor farsang, de a pandémiás helyzet miatt most minden más! Nem tudtunk a nagy nyilvánosság előtt fellépni szokásos mókás műsorunkkal, de így szervezhettünk egy fergeteges osztálybulit! Tulajdonképpen ez egy vicces vetélkedő volt a javából, ahol a megküzdési stratégiákra igencsak szükségük volt a gyerekeknek. Büszkeséggel töltött el, hogy tanítványaim a versengés ellenére nem veszekedtek egymással, tényleg az együtt eltöltött időre és a játékra tudtak koncentrálni!Továbbá nagy örömöm volt, hogy az egyik kislány az előző hónapban kitűzött célját elérte és teljesítette.Életében először, önálló felkészülés után, egyedül mutatott be egy farsangi nyitótánc produkciót!
A választható feladatok közül a „Nomen est omen „lett a havi teljesítésünk, mely igen izgalmasnak mutatkozott.
(A „Segítünk” számunkra egyértelmű a mindennapjaink során, hiszen van látássérült osztálytárs, akinek kipakolnak a táskájából, ha arra van szüksége vagy autista társukat segítik).
A nevek jelentésének megfelelően képeket választottam ki, amelyeket a gyerekek elé kiterítve arra kértem őket, hogy próbálják kitalálni saját nevükhöz legjobban illő képet. Ezután mindenki megismerhette nevének jelentését. Volt ám meglepetés bőven! 🙂 Beszélgettünk arról is, hogy milyen mértében illik az illetőre, s legtöbben a nevükkel ellentétes fogalmakkal szemben érezték a legtöbb erőt.
Az osztály egy védelmező hálót tervezett, mely erős és áthatolhatatlan. Magukból „védelmi gyűrűt” képeztek, s mint a „Bosszúállók” szuperhős csapata különleges képességeikkel védelmezik azt, a betolakodó, negatív gondolatokkal, fogalmakkal szemben.
Ebben a hónapban a Nevünk feladatot választottuk. Mindenki nagy izgalommal állt neki neve jelentésének kutatásába. Nagyon érdekes volt megtudni, hogy kinek, mit jelent a neve. A gyerekek úgy döntöttek, hogy kis szörnyecskék képében támadnak bennünket a rossz tulajdonságok, rossz élmények. Ők pedig pajzsok mögé bújva, az iskolát körbe ölelve védik meg meg az osztályunkat és a többi gyereket is.
A hónapban több problémáról,sérelemről, vagy negatív érzésről esett szó.Hihetetlen, hogy mennyire sok gond nyomja a gyerekek lelkét, amit fel kell oldani!A boldogságórákon rengeteg relaxációs gyakorlatot végeztünk, beszélgettünk a gyerekek gondjairól és azok megoldási lehetőségeiről. Bagdi Bella dalait hallgatva kirajzolták magukból a diákok az általuk éppen aktuálisan problémát jelentő sérelmet,majd leírták, hogyan küzdenek meg ezzel.Megállapítottuk, hogy a”A kulcs én vagyok!” -hiszen magamban kell elindítanom azt a folyamatot, amivel a pozitív energiákat összpontosítom egy-egy probléma megoldásakor,vagy fájdalom leküzdésekor. Ha pedig egyedül nem megy, akkor segítséget kell kérni!