Februári nyitófoglalkozásunkat egy mindannyiunk számára érdekes próbával kezdtünk.
Sokat gondolkodtam azon, hogyan tudnám közelebb hozni hozzájuk a „megküzdési stratégiák” kifejezést, hogy miért is van szükségünk ezekre. Szerettem volna, hogy a lehető leginkább testközelből érezzék, hiszen olykor még tapasztalt felnőttként is nehéz rákapcsolódnunk valamire, amit aktuálisan nem érzünk, csak beszélünk róla…
Így hát egy bosszantó trükkhöz folyamodtam. Rendhagyó módon a foglalkozást úgy kezdtük, hogy párokba állítottam őket és mindannyian valamilyen játékot, vagy egyéb tevékenységet kaptak, melyet társukkal együtt kellett megoldaniuk. Nem mondtam nekik semmi egyebet, csak „előre is bocsánatot kértem”, majd belekezdtek a játékba… Ám ezt követően sorra „tönkretettem” a játékukat. „Véletlenül” leöntöttem a színezőt, nekimentem az asztalnak és leborult a jenga torony… Mindannyian értetlenül néztek rám. Ezt követően összepakoltunk, leültünk, és arról kezdtünk el irányítva beszélgetni, hogy mit éreztek abban a pillanatban, milyen érzés számukra most. Nehéz érzések kerültek megfogalmazásra: csalódottság, harag, szomorúság. Rossz érzés volt számomra, hiszen nem akartam Nekik rosszat okozni, de így mély beszélgetés tudott elindulni annak kapcsán, hogy az életünkben nem csak örömteli érzések kerülnek megélésre, hanem nehezebbek is – ezekhez jogunk van, érezhetjük, rám is lehetnek dühösek, a hétköznapok velejárói, ám fontos, hogy mit kezdünk ezekkel, mennyire vannak ránk hatással.
Ezt követően arról folyt a csevegés, nekik milyen ötleteik vannak, ha rossz érzések öntik el őket, vagy mi segíti őket, ha nehéz feladat előtt állnak, majd egy ablaknyitós wordwall feladat segítségével szedtünk össze építő ötleteket és jelentkezés útján jelezte mindenki, hogy el tudja-e képzelni azt a módszert magáénak, vagy sem. A barátokkal való beszélgetésre sokan jelentkeztek, ennek nagyon örültem. A relaxációt röviden ki is próbáltuk és arról is módunkban állt beszélgetni, hogy nem mindenkinek ugyanazok a megoldási módok segítenek és ez így is van rendjén. Van, akinek a mozgás, van, akinek az imádkozás, van, akinek a beszélgetés… Ebben is színesek vagyunk. 🙂
Megküzdési stratégiák
A számtalan megküzdési mód közül a segítségkéréssel foglalkoztunk. Eljátszottuk, lerajzoltuk. A saját életükből is meséltek a témához kapcsolódó történeteket.
A foglalkozás elején játékos kihívások elé állítottam a tanulókat. Időre kellett feladványokat elkészíteniük. Ezeken a megpróbáltatások keresztül is teszteltük türelmünket. Tanmeseként a kútba esett szamár történetével ismerkedtünk meg. Gyakoroltunk néhány stresszkezelő technikát. Több zenét is hoztam, megtapasztaltatva a zene nyugtató jótékony hatását. Tetszett a tanulóknak a nevek ereje játék is. Majd az „Adj egy ötöst!” javasolt feladattal zártuk második havi boldogságóránkat.
Februári hónap -Megküzdési stratégia- témakörhöz kapcsolódva, megküzdési jelmezbált is szerveztünk óvodásainknak, ahol mindenki azzá válhatott ami/aki akart lenni. Óriás, bátor tigris, hatalmas medve, szépséges hercegnő, félelmetes oroszlán, rendőr, focista…stb. kimeríthetetlen fantiáziával.
A szülők bevonásával, a gyermekek hatalmas lelkesedésével, és a vidám hangulattal igazán vidám délelőttöt szerveztünk gyermekeinknek, akik „átalakulhattak” erre az időre.:)
Előtte nap beszélgettünk a témakörhöz kapcsolódó fogalmakról, kérdésekről.
Bezzeg Andrea: Aranykulcs c. meséjét feldolgozva körüljártuk a témát, megbeszéltük a mondanivalóját, és megtanultuk a benne szereplő mondókát.
Másnap kiszíneztük a mf.-ben található sárkányt, és a tükörben eljátszottuk azokat az arckifejezéseket, amik egyes szituációkban megjelenhetnek.
Lazításként közösen építettünk egy hatalmas tornyot kerítéssel körbevéve, ahová bebújhatunk, és megvéd bennünket mindentől, mindenkitől. Egymást támogattuk, segítettük a játék során, mint, ahogyan azt az életben is kellene tenni egymásért.
A 6. boldogságóránk témája a ,,megküzdés gyakorlása” volt. Ez a téma nagyon izgalmas volt, hiszen rengetek mindenki küzd mindenféle problémával és különböző módszerek alkalmazásával próbál megküzdeni velük. A gondok vagy problémák felszínre hozatala után tudjuk a témát elkezdeni és megoldási javaslatokat kitűzni. A témát ,,Az erdei állatok” című mesével indítottam, a mese után a gyermekek boldogan válaszolták meg a kérdéseket és mondták el a véleményüket vagy az észrevételüket a mese témájával kapcsolatosan. Öröm volt hallani, hogy több gyerek is elmondta, hogyan oldotta volna meg a helyzetet, ha az állatok helyében lett volna. Kitértünk még arra, hogy a múltban esetlegesen milyen hasonló helyzetbe kerültek és azt hogyan próbálták kezelni, megoldani, megküzdeni vele. A kötetlen beszélgetésünk során arra a következtetésre jutottunk, hogy az életben számtalanszor kell megküzdenünk, egy konkrét dologért, célért, vágyért, álomért, de azt is megbeszéltük, hogy a küzdelemhez a legtöbb esetben szükség van egy támogató személyre, aki szinte mindenkinek egy közeli családtagja volt. Meghallgattuk az ,,ellazulni jaj de jó” című relaxációs zenét, amivel kicsit kiszakadtunk a hétköznapokból. Ezzel is erősítve a testi-lelki egészségüket, hiszen a megküzdéshez fontos, hogy tudják nincsenek egyedül, mindig van olyan személy, akinek elmondhatják a problémáikat és segítenek azok leküzdésében. Azt gondolom, hogy az egyik legjobb megküzdési módszer az a humor, amit mindenki szeret. Megtanultuk a humoros erősség mondókát, és kipróbáltuk a mosolydobás című játékot, ezt a játékot a gyermekek nagyon szerették és a hónapban többször is elővettük, például akkor, ha valaki szomorú volt. Öröm volt azt tapasztalni, hogy a témának köszönhetően a gyermekek jobban odafigyelnek egymásra és törekednek segíteni egymásnak az aktuális problémákkal való megküzdésben. A hónap témája számomra is új ismereteket, játékokat tartalmaztak aminek köszönhetően olyan megfigyeléseket tehettem a gyermekek fejlődésében, amelyeket eddig nem tapasztaltam.
Ebben a hónapban a megküzdési stratégiák volt a fő témánk. A problémákkal, konfliktusokkal, kudarcokkal való szembenézéssel foglalkoztunk sokat beszélgettünk ezzel kapcsolatban. Megismerkedtek a hónap dalával. Közösen játszotunk, színeztünk tevékenykedtünk. A kedvencük a hajótörés című játék volt, amit többször is játszottunk. A toronyépítés és a cápatámadás című játék is elnyerte tetszésüket. A hónap meséjét is elmeséltem többször nekik.
Az erősség program- humor témát valósította meg az 1. osztály. Mindenki rajzolt egy tréfás képet és ezzel játszottak. Meg kellett valósítani mimikával a választott képet. Sok kacagással telt a délután.
A februári boldogságóra keretében meghallgattuk a „Pozitív élmények” című zenés relaxációt, majd egy különleges japán népmesével ismerkedtünk meg: A szamuráj szerencséje történetével. A mese tanulsága, hogy a legkisebb lehetőségeket is érdemes megragadni, mert a kitartás, az ész és a segítőkészség révén bármilyen helyzetből ki lehet törni.
A mese után beszélgettünk a szamuráj útjáról, a szerencséről és arról, hogyan tudjuk mi is a nehézségeket lehetőséggé alakítani. Végül mindenki lerajzolta a saját szamuráját, így még jobban beleélhettük magunkat a harcosok világába.
Bp. I. Kerületi Kosztolányi Dezső Gimnázium
Osztályom már nagyon az érettségire fókuszál, de szeretném az ezzel kapcsolatos szorongásaikat, aggodalmaikat enyhíteni. Előzetes feltérképezésként kitöltöttük az önmaguk megbecsüléséről szóló tesztet. Ebben is kitűnik, hogy a jövőjükkel kapcsolatos aggodalmaik erőteljesek. A következő órán erről folyt értékes beszélgetés, illetve az iskolapszichológusunk is vezetett stresszoldó technikákról foglalkozást.
A hónap dalát többször is meghallgattuk február hónapban és hatékony relaxációs gyakorlatnak bizonyult.
Feldolgoztuk A szamuráj szerencséje című mesét, melyhez érdekes szamurájpáncélok készültek. A gyerekek is erős harcosként igyekeztek megküzdeni a nehézségeikkel a hónap folyamán.