A csoportommal a héten a megküzdési stratégiákat gyakoroltuk, az akadálypályás módszert választottam és a nyelvtörők gyakorlásával zártuk a programot. Az akadálypálya láttán a legtöbben örvendeztek a gyerekek közül, de volt négy gyerek, aki személyes megerősítést, bátorítást igényelt a megküzdéshez. Végül mindenki sikeresen és örömmel haladt végig a pályán. A záró feladat, a nyelvtörő, főleg az első feladta a leckét mindenkinek, még az óvónéninek is😁
De együtt átküzdöttük magunkat a nehézségeken.
Utána átbeszéltük a helyzeteket, mi volt nehéz, hol kellett több odafigyelés, mi bátorította őket.
Tartalmas és hasznos délelőttöt töltöttünk együtt. 😊
Együtt bátorodtunk, örültünk egymás sikerének.

Ebben a témában Boldog Dóra elbábozta a gyerekeknek, hogy gyakran kell megküzdenie a rossz kedvével. Eltáncoltak és kirajzolta magából, áthangolta az érzéseit.
Drámajátékot is játszott a kicsikkel, körbeállva adták át egymásnak a szót: szeretlek.
A mulatság arckifejezésekkel folytatódott, majd a színek segítségével fejezték ki azt, ahogyan érezték magukat.

A február a megküzdési stratégiák hónapja. A gyerekekkel a félelmekről és azok megküzdéséről sokat beszélgettünk. Elmondták azt,hogy ki mitől fél és megbeszéltük,mit tehet ellene,hogyan győzheti le a félelmét. Összekötöttük a kisze báb égetéssel és szalagokra vetettük félelmeinket. A kisze bábra rá aggattuk és elégettük vele együtt. Emellett egy várat építettek a gyerekek és azt le is festették. Kineveztük bátorság várnak. Nagy bátorság kell ahhoz,hogy tudjanak beszélni a félelmükről és merjenek segítséget kérni. A bizalom kialakításával elmondták nekünk és elköszöntünk egyes félelmektől. Egy farsangi mulatsággal ünnepeltük meg, ahol mindenki önfeledt volt.

Hónapunk nagy kihívása az új társasjátékkal való ismerkedés volt. Bevallom, kicsit kételkedtem, hogy vegyes korcsoportú óvodásaimat miként fogom jól bevonni a játékba, ahol türelemre, kitartásra, folyamatos érdeklődés fenntartására lesz szükség, de már a szabályfüzet elolvasásakor kirajzolódott előttem a jó gyakorlat, amivel végig tudtam vezetni a gyerekeket a játék élményén. Kíváncsiságuk már a doboz bemutatásakor és kinyitásakor megjelent. A játéktábla minden szegletét -szigeteit megfigyeltük, beszélgettünk róla. Ezeket játékbaba és plüsskutya formájába is bevittem a csoportba. A Pillanatkapitány könyv első két fejezetével idén ősszel kezdtünk ismerkedni és a szereplők: Kóbor és Pillanat kapitány már ismerősként jelentek meg. A kincsesláda valami felfedezni valót jelentett, így nem is volt kérdés, hogy mi lesz a feladat: összefogás, gondolkodás, koncentrálás, cselekvés, néha nevetés és elégedettség a megszerzett kincskorongok nyomán. Mindenki segített, mindenki figyelt, mindenki játszott. Közösen kiraktuk a táblához tartozó eszközöket (képes kártyákat, korongokat). Ahhoz, hogy egy közös célért tudjunk megküzdeni, csak egy kincsesládát használtunk, amibe mind a 4 féle kincs megtalálható volt. A meseszőnyeg megfelelően nagy és kényelmes helyet biztosított a tevékenység számára. Kiszámoltuk, hogy ki legyen az első játékos és elkezdődhetett a kincskeresés a táblán. Mindenki nagyon komolyan vette. Amikor kártyát húzott egy- egy gyerek, akkor a feladványt nemcsak ő, hanem bárki kipróbálhatta teljesíteni, így nem csoda, hogy már az első alkalommal is legalább 40 percet töltöttünk el a tábla körül. Az idő múlása teljesen feledésbe merült a kiscsoportosoknál is.
2 alkalommal is elővettük már és egy egész foglalkozásnyi időt kitett a játék, mert komplex módon nyújt lehetőséget az óvodások fejlesztésére. Ezzel párhuzamosan ismerkedünk a könyv további fejezeteivel is. Jó ötleteket kaptunk a szerepjátékok elindításához, egy egész heti projekt megalapozásához.
Köszönjük az élményt Mental Focus!

Ahogy reggel megérkeztek a gyerekek a csoportba, meglepődve tapasztalták, hogy sok játék eltűnt a polcról. Találtak egy levelet. Ezt „Pók néni írta”. Az állt a levélben, hogy „Tegnap hangosan játszottatok, és ezért nem tudtam pihenni. Így elvettem a kedvenc játékotokat. Visszadom, ha most csendesen játszotok kicsit, majd pedig teljesítitek a feladatokat.” Ezt a gyerekek szépen be is tartották. Könyveket nézegettek, a babakonyhában játszottak, beszélgettek. Tízórai után a Bagdi Bella Ellazulni jaj de jó című dalát meghallgattuk, és leültünk a szőnyegre. Majd egy relaxációs gyakorlat következett: A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom. Ezt követően megbeszéltük, hogy hogyan érezték magukat reggel, mikor a sok üres polcot meglátták. Többen mondták, hogy meglepődtek, szomorúak, dühösek voltak. Kérdeztem tőlük, hogy volt-e már olyan, hogy szintén dühösek, szomorúak voltak. Több történetet is meghallgattunk. Majd megbeszéltük, hogy ki hol érzi az érzelmeket, pl. szomorúság, boldogság, stb. Grimaszjátékot is játszottunk, hogyan mutatjuk, ha félünk, boldogok vagyunk, stb. Majd a képek segítségével elmondhatták, hogy ha valaki rosszul érzi magát, mik azok a dolgok, amik segítenek nekik, hogy jobb kedvük legyen. Majd következett a „Pók néni által adott feladatok” elvégzése. Énekeltünk, megmentettünk egy bajba jutott állatot, illetve a süllyedő hajón egymásnak is segítettünk, hogy ráférjünk a hajóra. Majd visszaültek a szőnyegre, és elmeséltem nekik a Bezzeg Andrea Aranykulcsa című meséjét, amit érdeklődve, izgatottan hallgattak. A foglalkozás végén felragasztottuk a következő lépcsőfokra a jelet, illetve igény szerint rajzolhattak a fejekre különféle arcokat, amik az érzelmeket fejezték ki. Ezt majdnem minden gyermek megrajzolta, amit meg is beszéltünk. Amikor az udvarról feljöttünk „Pók néni visszarakta a játékokat” és levelet is írt a gyerekeknek hogy jól teljesítették a feladatot. A gyerekeknek ez a Pók nénis játék annyira tetszett, hogy délután mesélték a szülőknek, illetve a héten még többször szóba került Pók néni.

Megküzdési stratégiák a Maci csoportban

A Boldogságóra program februári témája, a megküzdési stratégiák. A megküzdési stratégiák fejlesztését egy élményalapú játékkal terveztem meg. A dramatikus játék során olyan helyzeteket teremtettem, amely során a gyerekek gyakorolhatták a türelmet, a kitartást és az együttműködést. Egyik nap az öltözőben találtam egy szomorú, csupa víz „hóembert”(kesztyűbáb), akit bevittem a csoportba. A hóember elmesélte a gyerekeknek, hogy azért szomorú, mert jön a tavasz, a meleg idő, ő viszont csak a hideget szereti és a havat. A gyerekekkel közösen gondolkodtunk, hogyan segíthetnénk neki. Megbeszéltük, hogy elvisszük a hóembert az Északi -sarkra, ahol biztos nem fog elolvadni. Mímes játék keretében útra keltünk, repülőre ültünk és magas hóban lépkedtünk. Az Északi-sarkon egy „jegesmedve”(kesztyűbáb) fogadott minket. Elmondta, hogy ő a sarkvidék őrzője, és szívesen beengedi a hóembert, ha a gyerekek három egymást követő napon kiállnak egy-egy próbát. A gyerekek vállalták a kihívást. Az első nap a jegesmedve különleges lábnyomokat mutatott a gyerekeknek. A gyerekek feladata az volt, hogy páros lábbal a megadott irányokat követve haladjanak végig a nyomokon. A második napon a jegesmedve egy ügyességi és kitartást igénylő feladat elé állította a gyerekeket. A gyerekeknek egy hógolyót (vattagolyó) kellett egy szívószál segítségével végigfújni a kijelölt pályán. A harmadik napon a jegesmedve elmesélte a gyerekeknek, hogy az Északi- sarkon él a híres hóember, Olaf, aki nagyon szereti a havat. Ezért minden kisgyerek kapott egy hógolyót a jegesmedvétől, amit Olaf szájába kellett bedobniuk. A gyerekek kiállták mindhárom próbát. A hóember köszönettképpen pedig meghívta a gyerekeket egy „északi –sarki lakomára”. A gyerekek aktívan, lelkesen vettek részt a játékokban. A dramatikus játékot úgy terveztem, hogy nemcsak fejlesztő, hanem közösségépítő hatású is legyen. Mindig bíztatjuk őket a problémák megoldására és nagy hangsúlyt fektetünk az érzelmi intelligencia fejlesztésére is.
Alvásidő előtt sokszor hallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni jó című dalát. A dal segített nekik megnyugodni, ellazulni, ráhangolódni a pihenésre.
Februárban többször voltak betegek a gyerekek. Megbeszéltük, hogy megküzdünk a betegségekkel is. A mindennapi rutinba beépítettük az egészségtudatos szokások erősítését. Amikor kimegyünk a mosdóba, mindig felhívjuk a gyerekek figyelmét az alapos kézmosásra. A gyerekeknek egy kiskanál mézet szoktunk adni, és tízóraira pedig mindig gyümölcsöt, zöldséget esznek. Ebben a hónapban banánturmixot is készítettünk és frissen facsart almalével is kínáltunk őket. Nagyon örültek neki, jóízűen fogyasztották. Ilyenkor tudatosítjuk bennük, hogy ezekben sok vitamin van, egészségesek és jót tesz a szervezetüknek. Örömmel tapasztaltuk a szülők együttműködését is. Többféle, változatos gyümölcsökkel, mézzel támogatják a csoportot. A rendszeres gyümölcsfogyasztás és mézkóstolás által a gyerekek szervezetének védekezőképességét erősítjük és tudatosítjuk bennük az egészségmegőrzés fontoságát.

Semmi sem lehetetlen!

Farsangfarkán báloztak a bárkalakók. Mindenki jelmezbe bújt. Nagyon sokan szuperhős ruhát öltöttek, és bebizonyosodott számukra, hogy sokkal ügyesebben veszik az eléjük gördülő akadályokat: hátratett kézzel pillecukor evés, amely egy madzagon lóg, négykézláb babzsák cipelés háton vigyázva, hogy le ne essen, de még egy mindennapos sorakozó is tökéletesebben sikerült, hisz a szuperhősöknek minden könnyen megy!
„Abrakadabra, pricc és prucc, / Szupererő el ne fuss!” – ezzel a varázsigével igyekeztünk az elkövetkező napokra is hagyni némi varázserőt magunknak!

Szeretettel,
a bárkalakók és az óvó nénik: Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea