Februári Boldogságóránk témája a megküzdési stratégiák volt. A foglalkozást mesés keretbe ágyaztuk, amely különösen motiválóan hatott a 2–4. évfolyamos, értelmileg akadályozott tanulóinkra. A gyerekek az ajtó előtt egy fekete kendőt találtak, amelyről megtudták, hogy egy boszorkány hagyta ott. A mese szerint a boszorkány próbára akarta tenni őket, ezért csak akkor juthattak be a terembe, ha teljesítik az „erdő” akadályait. A tornateremben kialakított akadálypálya az erdőt jelképezte. A tanulóknak egyensúlyozó járással kellett „átkelniük a patakon”, köveken lépkedve haladtak előre, majd egy „függőhídon” és egy alagúton keresztül jutottak el a célhoz. Az egyes akadályok teljesítése során tudatosan gyakoroltuk a megküzdési stratégiákat: mély levegő vétel nehézség esetén, lassabb, megfontolt mozgás, újrapróbálkozás sikertelenség után segítségkérés, ha szükséges.
A gyerekek nagy lelkesedéssel és kitartással vettek részt a feladatokban. Többen tapasztalták meg, hogy elsőre nem minden sikerül, de türelemmel és bátorítással képesek leküzdeni az akadályokat. A közös sikerélmény erősítette önbizalmukat és az egymás iránti segítőkészséget. A pálya teljesítése után „messzelátóval” ellenőriztük, hogy a boszorkány eltűnt, majd „varázsszőnyegen” tértünk vissza az osztályba. A foglalkozást rövid beszélgetéssel zártuk, ahol a tanulók megfogalmazhatták, mi segített nekik a nehézségek leküzdésében. A tevékenység során a mozgásos tapasztalatszerzés és a mesés keret hatékonyan támogatta a megküzdési stratégiák élményszerű elsajátítását. A gyerekek számára kézzelfoghatóvá vált, hogy a nehézségek leküzdhetők, és mindig van választási lehetőségük a reakcióikban. Februárban is sikerült élményteli Boldogságórát tartani.
Megküzdési stratégiák
A hatodik hónapban járunk, a témánk a megküzdési stratégiák. A téma feldolgozását relaxációval kezdtem az ellazulás érdekében. Ráhangolódás képen Bezzeg Andrea: Aranykulcs meséjével folytattam. A történet Róza királylányról és az elvarázsolt sárkányról szólt. A gonosz helytelen viselkedésű királylányból, hogyan lett szorgalmas, engedelmes, jószívű királylány. Milyen akadályokat kellett legyőznie, hogy visszatérjen a palotába és elnyerje az elvarázsolt sárkánybőrébe bújt királyfi szívét. A mese tanulságul szolgált, a jók elnyerik méltó jutalmukat, a rossz cselekedetekért büntetés jár és végül happy end a vége a történetnek. A sárkány és a királylány története kép formájában is megelevenedet a kifestők által, amelyet a gyerekek örömmel színeztek ki. A mese inspirálta a fiúkat, egy része még várat is épített. A nap folyamán többször is meghallgattuk Bagdy Bella hónap dalát, Ellazulni jaj de jó.
Február hónap a farsangi időszak volt óvodánkban, ezért ez a téma jól alkalmazkodott az óvodái élet mindennapjaihoz. A gyerekeknek több alkalommal is versenyjátékokat szerveztem, ahol megküzdhettek egymással és versenghettek a győzelemért. A várfoglaló játék során minden gyereknek jutott egy vár(karika), amelyek folyamatosan fogytak. A végén az lett a győztes, aki utolsó várat elfoglalta. A gyerekek zenére körbe szaladtak, ha megállt a zene, várat kellett foglalni, akinek nem jutott ki esett a játékból. A következő játék a szigetfoglaló is hasonló képen működött. A sziget egy pléd volt, amire kezdetben minden gyerek felfért, a pléd összehajtásával kisebb lett a sziget, és a gyerekek nem fértek fel rá, aki leesett ki esett a játékból. A végén csak egy maradt az lett a győztes. A labdaszedegető játék során azonos mennyiségű labdát (10db) kellett, átrakni egyik karikából a másikba. A versengést kezdetben egy-egy gyerek játszotta, majd két-két gyerek adta egymásnak a labdákat. A győztes az lett, aki hamarabb átrakta a labdát egyik karikából a másikba. A játékok jól fejlesztették a kitartásukat, a türelmüket, a versenyszellemet, a kudarctűrő képességüket, a szabálytudatot.
Február témaköre: Megküzdési stratégiák
febr. 27.
A gyerekek teljes mértékben tudtak azonosulni Mátyás király és a fát ültető öregember című mese szereplőivel. Mivel tetszett diákjaimnak a történet, ezért érdeklődéssel fogadták a szituációs feladatokat is.
Úgy láttam, hogy az órám elérte célját, hiszen diákjaim megértették a mese tanulságát és ezzel kapcsolatban el is mondták véleményüket.
A Stabil vagyok, mint egy hegy című gyakorlatot sokszor játszottuk a hónap során, mert segítette őket a különböző nehézségek leküzdésében.
Meditációval és közös énekléssel -Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó! című dalával – zártuk az órát.
A foglalkozásnak pozitív nevelő hatása volt a gyerekek viselkedésére. Önértékelésüket és önbizalmukat is sikerült megerősíteni. Sok jutalomkártyát tudtam kiosztani az óra végén. Boldog voltam, mert igazán jó hangulatban dolgoztunk.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond u. Telephely
A hónap témáját a megküzdési stratégiákat több oldalról közelítettük meg. Beszélgetéseink alkalmával rávilágítottunk arra, hogyha el akarunk valamit érni, akkor sokszor ütközünk nehézségekbe. De ha elég kitartóak, szorgalmasak vagyunk, akkor bármire képesek vagyunk. Testnevelés foglalkozáson a bátortalanabb gyerekeket bátorítással, buzdítással próbáljuk arra ösztönözni, hogy ne ijedjenek meg a nehezebb feladatoktól. Segítséget nyújtunk, és sok-sok gyakorlás után mindenki képes lesz a nehezebb gyakorlatok elvégzésére is. Nagyon nagy örömmel tapasztaljuk, hogy gyermekeink egymást is segítik. Az ügyesebbek mondják, mutatják társaiknak a helyes feladatvégzést.
A farsangi mulatság ebben a hónapban került megrendezésre. Sok kisfiú öltözött be általuk kedvelt szuperhősnek. Olyan hősöknek, akik jól boldogultak szorult helyzetben is. Beszélgettünk ezekről is.
Február hónapban újra elővettük Pillanatkapitány történeteit. Gyermekeink egyre jobban értik az egyes történeteket. Kérdéseimre mindig érthető válaszokat adtak. Az egyik legkedveltebb Pillanatkapitány és Kóborló története volt. Teljesen tisztában voltak azzal, hogy kinek szokott a figyelme „elkóborolni”. Arról is sokat beszélgettünk, hogy ki hogyan tudja magát lenyugtatni egy-egy mérges, haragos történés után. Ezekből a beszélgetésekből sokat tanultunk a gyerekekről. Mindenképpen nagyon hasznosnak tartom ezeket a kommunikációs helyzeteket..
Beszámoló
Boldogságóra 6. : Megküzdési stratégiák
Az óra időpontja: 2026. február
Résztvevők: 1. osztály
A témát folyamatosan dolgoztuk fel a hónap során.Bevezetővel indítottam a témát, ami kötetlen beszélgetésbe fordult. Saját velünk megtörtént élethelyzetekről meséltünk, hogy a megküzdés milyen módját választottuk a problémánkra. A relaxációt is többször használtuk a hónap során a hónap dalával együtt. Az anyanyelv világnapja alkalmából mondókát tanultunk, amit mindennap ritmizálva, tapsolva elmondtunk. Meséket is felolvastam tanítványaimnak, hiszen az fantáziájukra bízva a szereplőket ,helyszíneket maguk képzelhették így el. A gyerekek mindig szívesen hallgatják a meséket, ez most is így volt. Szívesen végezték a munkafüzetből választott labirintusokat is, mint problémamegoldó tevékenységet. A „Hol érzem a feszültséget” is egyéni módon személyre szabottan ábrázolták. A Macskák napját a kedvenc macska figuráikkal tettük emlékezetessé színezők formájában. Február 2-án nyílt Mackó kiállítást is megtekintettük, s ez alkalomból a medvékhez kapcsolódó népi megfigyelésről is meséltem a gyerekeknek.
Szakosné Biczó Marianna (tanítónő, Pókaszepetki Festetics Kristóf Általános Iskola)
Februári boldogságóránk központi témája a megküzdés képességének fejlesztése volt. A foglalkozást beszélgetéssel indítottuk, ahol a gyerekek megosztották saját tapasztalataikat arról, mi segít nekik megnyugodni és visszanyerni az erejüket a nehéz pillanatokban. Megnyugtató volt látni, hogy a diákok mennyire nyitottak és támogatóak voltak egymással, miközben felismerték: a problémák elől nem elmenekülni kell, hanem eszközöket találni a legyőzésükhöz. Összegyűjtöttük azokat a „szupererőket”, amelyek segítenek átvészelni a nehéz napokat. Hamar kiderült, hogy az osztályközösségünk tagjai már most is sok ügyes technikát ismernek: ölelés, a zenehallgatás és a baráti beszélgetések mind-mind felkerültek a képzeletbeli listánkra. Ezután az órát kézműves foglalkozással folytattuk. Mindenki kapott egy saját papír alapú polipot. Az volt a feladatuk, hogy a karikákba írják bele azokat a dolgokat, amelyek segítik őket, ha szomorúak, ha izgulnak valami miatt. Majd tetszés szerint kiszínezték a polipokat és kivágták. Az elkészült rajzot kitettük a faliújságra.
Reflexió: Megküzdési stratégiák
A Boldogságóra foglalkozás során a gyermekek végig érdeklődve, örömmel kapcsolódtak be a tevékenységekbe. A ráhangolódást a zenés szabad mozgás (Bagdi Bella: Boldog vagyok c. dal), majd a boldog mondóka ismétlése segítette, amely oldott, biztonságos légkört teremtett. Az „erőgyűjtő kavics” relaxáció hatására a csoport megnyugodott, figyelmük összpontosult, érzelmileg is felkészültek a további élmények befogadására.
Az Aranykulcs c. mese élénk figyelmet váltott ki. A beszélgetés során a gyermekek saját élményeiket is megosztották a nehéz helyzetekről, félelmeikről majd a négy alapérzelem közös eljátszásával könnyebben azonosították és megnevezték érzéseiket. A dramatikus játék segítette a gátlások oldását, a visszahúzódóbb gyermekek is aktívabbá váltak.
A próbatételek különösen motiválóak voltak számukra:
A tutaj-játékban kezdetben inkább egyéni megoldásokkal próbálkoztak, majd hamar megjelent az egymás segítése. A ledőlő torony játékot négy csapatban játszottuk: a gyermekek addig építhették tornyukat, amíg az „időzített bomba” fel nem robbant, céljuk a minél magasabb torony megépítése volt. A kezdeti izgatottság után jól megfigyelhetővé vált a stratégiaváltás: megbeszélték, ki hova helyezi az elemeket, figyelmeztették egymást az óvatos mozdulatokra, és együttműködve, tudatosabban kezdtek építkezni. A kudarcélmény után a megküzdési „kulcsok” kipróbálását követően nyugodtabban és kitartóbban próbálkoztak újra.
A zárt kapu játék során a gyermekeknek közösen kellett átjutniuk a kifeszített kötélből kialakított „kapun”. Három szabály segítette a feladat kereteit: nem érhettek hozzá a kötélhez, egyedül nem haladhattak át, valamint mindenkinek át kellett jutnia a túloldalra. Amennyiben valaki megszegte a szabályt, az egész csoportnak újra kellett kezdenie a próbálkozást. A kezdeti próbálkozásoknál még inkább az egyéni megoldások domináltak, gyakran siettek, nem várták meg egymást, így többször újra kellett kezdeniük a feladatot. Rövid időn belül azonban megjelent a közös tervezés: megbeszélték, kit emelnek át először, hogyan fogják egymás kezét, és figyelmeztették társaikat az óvatos mozdulatokra. A gyermekek egyre türelmesebbek lettek, kivárták egymást, biztatták a bizonytalanabb társaikat, és fokozatosan összehangolt mozgással dolgoztak. A sikeres átjutást nagy örömmel élték meg, közös sikerélményük jól érzékelhetően erősítette a csoportkohéziót és az egymás iránti felelősségérzetet. A feladat során megtapasztalták, hogy a szabályok betartása, az együttműködés és a kitartás vezet eredményre.
A Szívmanó kártyák használata segítette az érzések felismerését és megfogalmazását. A foglalkozás elején még bizonytalanabbul választottak, a végén viszont már indokolták döntésüket, ami az önreflexió fejlődését mutatta.
A záró sárkány színezése és a beszélgetőkör lehetőséget adott az élmények feldolgozására. A gyermekek többsége a közös megoldásra és az újra próbálásra emlékezett vissza, ami azt jelezte, hogy megértették a foglalkozás üzenetét.
Összességében a tevékenységek élményszerűen segítették a gyermekeket abban, hogy megtapasztalják: a nehézségek természetesek, az érzések változnak, és kitartással, segítséggel megoldhatók. Erősödött együttműködésük, önbizalmuk és érzelmi tudatosságuk.
A mai nap különösen nehéz volt. Sajnos, egy tragikus esemény történt az életemben…. Nehéz volt bemenni az osztályba. Teljesen személyes gyógyulás volt az óra.
A gyerekek többsége hálistennek az iskolához köti a megküzdést, a nehézségeket. Erre fókuszáltunk… Az osztálykép fizika dolgozat előtti feszültségoldás, izomfeszítés és lazítás közben készült. A másik képen az osztály fájdalomgolyói láthatók… Mindenki leírta az aktuális nehézségeit, majd összegyűrték, beleadtak mindent, jól összeszorították majd elengedték.
Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra 6.
Megküzdési stratégiák
Az első osztályosoknak nagycsoportban én voltam az óvónénijük. A Boldogságórákat már kiscsoport óta tartom számukra. Az óvoda-iskola átmenet Boldogságórákkal, amely a mesterprogramom fő célja, a gyermekek beilleszkedését segíti az iskolába. A Boldogságórát hatodik alkalommal tartottam az osztályban.
Az elsősökhöz a megszokott időpontban érkeztem, a szerdai napon. Marika néni a tanító néni már a hónap zenéjével várt engem az okostáblán kikeresve, kivetítve. Mindig örömmel jövök hozzájuk, hiszen ők is nagy szeretettel várnak.
Mindig beszélgetünk egy kicsit a gyerekekkel az aktuális témáról úgy, hogy a gyermekek saját problémáit, gondolatait, gondjait, vagy örömeit beleszőjük a témába.
A gyerekek nagyon bátran beszéltek arról, hogy mi az, ami egy kicsit nehezebben megy a tanulásban. Többen mondták az olvasást, az írást, a számolást. Mindegyik gyermeknél van egy-egy terület, ami nehezebben megy. Arról beszélgettünk, hogy hogyan tudnak ezen változtatni, mi az a stratégia, ami ezen tud javítani. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy gyakorlással mindez javítható, megoldható. Meglepődve, vagy inkább örömmel tapasztaltam, hogy bátran és nyíltan beszéltek ezekről a nehézségekről. Nem szégyenkezve, hanem a megoldást keresve. Mindezt a változást, a nyíltságot én a Boldogságórák hatásának tudom be! Nem állítom, hogy minden megy, mint a karikacsapás, de az biztos, hogy megpróbálják, rajta vannak az „ügyön”! Ez a hozzáállás a gyermekek részéről nagyon ígéretes. Itt már, csak a szülők segítsége kell még, hogy minden megvalósuljon. A tanító nénik megtalálják minden gyermek számára a megfelelő fejlesztési lehetőséget a lemaradások csökkentésére.
Az osztályban két gyermek sem eheti a menzán elkészített ennivalót, ezért nekik nagyon nagy önfegyelemre van szükségük ahhoz, hogy csak azt egyék meg amit otthonról hoznak. Ez is egyfajta megküzdés a hétköznapok során. Sokszor szembesülünk mi felnőttek azzal, hogy ilyen kisgyermekek milyen önfegyelemmel teszik mindezt nap, mint nap és közben ugyan azt a feladatot kell megoldaniuk az iskolában, mint a többieknek.
Nagyon sokáig beszélgettünk, mert minden gyermeknek volt valami, amit meg szeretett volna osztani velem. Bátran elmondták a gondolataikat, gondjaikat, örömeiket. Mindeközben a tanító néni bent volt az osztályban és nem szólt közbe, csak bólogatott az elhangzottakra.
Az Aranykulcs című meséhez bábokat hoztam, a gyermekeket kértem meg, hogy segítsenek. Nagyon jól sikerült. Róza királylány dalát velem együtt énekelték.
A végén Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó című zenéjére relaxáltunk. Jó volt egy kis mozgás, mert a szünet után volt még órájuk a gyerekeknek. Az osztályba sok gyermek jár, a kis szőnyegen nem fértünk volna el, ezért a széken ülve oldottuk meg ezt a jó kis relaxációs zenés gyakorlatot. Még a tanító néni is örömmel végezte, jól esett mindenkinek. Egészségetekre!
Feladatunk: a probléma feltárása és megoldása, legyőzzük az akadályokat!
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
KÖZÉPSŐ CSOPORT
BOLDOGSÁGÓRA 6.
Megküzdési stratégiák
A középső csoportosoknak is hatodik alkalommal hoztam el a Boldogságórát. A gyerekek még játszottak, de mindenki hamar elpakolta a helyére a játékát és kezdhettük a Boldogságórát. Egy kicsit megmozgattam őket, tornáztunk azért, hogy a mesét végig tudják ülni. Mielőtt belekezdtem volna a mesébe, beszélgettünk egy kicsit. Az előző napon hallottam, hogy több gyermek nem figyelt a dajka néni szavára, kérésére, szófogadatlan volt. Kíváncsi voltam arra, hogy elvállalja-e, bevallja-e az a gyermek, aki ebben ludas volt. Többen is feltették a kezüket, jelentkeztek, hogy ők voltak. Mivel becsületesek voltak, ezért esélyt adtam nekik arra, hogy elmondják nekem, hogy szerintük miért történt ilyen. Elmondták a gyerekek a kérdésemre a választ (ahogyan ők látják) és közösen megtaláltuk rá a megoldást, azt a stratégiát, amellyel megoldhatjuk ezt a konfliktushelyzetet. Ezek után a gyermekek otthonról hozott történeteket mondtak arról, hogy hogyan oldják meg az otthoni problémájukat. Jó kis beszélgetés kerekedett.
Az Aranykulcs című meséhez hoztam a kesztyűbábokat, ezzel jobban le tudtam kötni a gyermekek figyelmét. Némelyik gyermek magára ismert Róza királylány viselkedéséből.
A zenére mozgás ellazította a középső csoportosokat, jól éreztük magunkat. Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó! című dalára relaxálunk. Hívtam az óvónéniket és a dajka nénit is. Örömmel tették, ők is lefeküdtek a szőnyegre és nagyon jól érezték magukat. A végén köszönetet mondtak ezért a jó kis Boldogságóráért! Köszönöm, hogy itt lehettem újra!
Ellazulni jaj, de jó!
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus