Hogyan is tudnánk egy óvodás gyermekkel megértetni, mit jelent az, hogy megküzdési stratégiák? Belevágtunk az ehavi boldogságóra témába csoportunkkal, most egy kicsit nehezebb is volt a dolgunk, mert sajnos a csoportot nagyon utolérték a betegségek és borzasztóan lecsökkent a héten a létszámunk. Beszélgettünk hét elején a témáról, kérdeztem tőlük, ha negatív, rossz dolog éri őket, hogyan reagálnak, mit csinálnak? Volt aki azt mondta, hogy ha ő meglát egy pókot elszalad és segítséget kér. Meséltem nekik, hogy mindenki máshogyan próbál a gondjain felülkerekedni, de jobb érzése lesz az embernek ha le tudja küzdeni és meg tud küzdeni a problémáival saját maga., utána pedig boldogabb is lesz. Az ehavi mese elmesélése után beszélgettünk, feltettem nekik a mese után lévő kérdéseket is. A zenés relaxációt láthatóan nagyon élvezte a csoport, utána készültek rajzok magukról, ki hogyan érezte magát. Feladatnak a karkötőfonást választottam, megmutattam nekik a hármas fonást, segítettem nekik közben. Nem is volt nehéz elkészíteni, egyik kislányom aznap nem volt túl jókedvű, fáradt volt és amikor készült a karkötő közben azt mondta magának, hogy „gyerünk, meg tudod csinálni!” Annyira jó érzés volt ezt hallani, a végén pedig az elkészül karkötő is nagyon tetszett neki! Mondtam nekik, hogy ha bármikor rossz dolog éri őket, nem tudják mit csináljanak, hogyan legyenek jobb kedvűek, merítsenek erőt és energiát a karkötőből és sikerülni fog! Remélem ezzel kaptak egy kis önbizalmat! A hét lezárásaként pedig jógáztunk, melybe ugyanúgy bele tudtam illeszteni a megküzdés témáját. Jövő hónapban folytatjuk! 🙂

A februári témánkat a „Medve vagyok és cammogok” relaxációs gyakorlattal kezdtük. A kis csengő megszólalásakor Boldog Dóra mesére invitálta a gyermekeket. Bezzeg Andrea Aranykulcs meséjét hallgathatták meg, majd megbeszéltük a királylány viselkedését, próbatételeit. A gyermekeket a félelem ragadta meg leginkább, ezért úgy éreztem, hogy helyt adok ennek a negatív érzelemnek a kibeszélésére. Hogy bátorítsam őket, a saját gyerekkori félelmem elmesélésével kezdtem, s természetesen elmondtam, hogyan szabadultam meg tőle. A gyermekek megnyíltak, két kisfiú kivételével, mindannyian beszámoltak félelmeikről. Volt, aki a sötéttől, villámlástól, kutyától, szörnytől félt, de az is kiderült, hogy több gyermek a nem nekivaló film és videójáték szörnyűségeitől fél. Kértem a gyerekeket, hogy rajzolják le, vagy súgják bele egy papírlapba a félelmeiket, amit kidobtunk a kukába, egy kis varászszerrel meg is locsolva.
Ezútán Bagdi Bella Ellazulni jaj de jó! dala tényleg lazulást hozott.
Játéknak a Cápatámadást választottam, ahol örömmel tapasztaltam a gyermekek egymás segítését, egymás felé fordulását. Kipróbálták a labirintus építést is, melyet napokon keresztül szívesen folytattak akár építőkockákból, akár feladatlapként való megoldásban. Ezekből szívesen osztottunk meg más csoportoknak is.
Nagyon örültem, hogy ennek a témának a feldolgozása során segíthettem a gyermekeknek negatív érzéseik kezelésében, valamint felszínre kerültek olyan problémák is (nem a korosztályuknak megfelelő film, video), melyet szülői együttműködéssel igyekszünk korrigálni.

Ez alkalommal, az e havi téma feldolgozását összekötöttem a csoport farsangjával. Ugyanis a farsangi, versenyjátékok során is megtapasztalhatják a gyerekek a megküzdési stratégiákat. Először jelmezes felvonulás keretében mutatkoztak be a csoportom tagjai. Néhányuk még kis versikét is mondott a bemutatkozás során. A lányok között továbbra is a leggyakoribb jelmezek, a királylány, a tündér és a pillangó. A kisfiúk pedig a sorozatok férfi főszereplőit jelenítették meg, (Szuperman, Batman, Amerika kapitánya), akik erősek és bátrak, mindent legyőznek és szuper képességeik vannak. Elmondtuk a tanult farsangi mondókát és elénekeltük a farsangi dalokat.
Mielőtt elkezdtük a versenyjátékokat, megkérdeztem a gyerekeket, hogy szerintük, mit jelent az a szó, hogy „megküzdeni.” Az egyik kisfiú úgy fogalmazott, „küzdenek, verekednek egymással.” Elmondtam nekik, hogy lehet egy problémával, feladattal megküzdeni és lehet egy társsal, ellenféllel versenyezve megküzdeni. Egy kihívás előtt nyugtalanok vagyunk, idegesek, feszültek lehetünk, sőt izzadhat a tenyerünk. A küzdelemre fel lehet készülni lélekben és gyakorlással. A gyakorlás, az ismétlés segít abban, hogy felismerjük, hogy egy feladat megoldása könnyű-e a számunkra vagy nem. Felkészülhetünk lélekben, ha feladatot nem tudjuk teljesíteni, akkor nem fogunk hangosan kiabálni vagy hisztizni, hanem elfogadjuk azt a helyzetet, hogy ez most „nem sikerült.” Aztán újabb erőt gyűjtünk, összeszedjük az összes tudásunk és újra megpróbáljuk teljesíteni a feladatot, mert „SOHA NEM ADJUK FEL!”
Ezt a beszélgetést követték a játékok, a labdafújás mélytányérból, a tejszínhab nyalás kistányérból, a szörpivás szívószállal, a tojáshordás kanállal, a kisautóra kötött zsineg feltekerése papírgurigára. Megígértem nekik, hogy a hét folyamán is folytathatják a farsangi játékok gyakorlását.
Továbbiakban Bagdi Bella eddig megismert dalaira szabadon táncolhattak a gyerekek. Közben megismertettem velük a seprű adogató és a székfoglaló játékokat.
Elalvás előtt az egyik kisfiú elkezdett sírni, hogy nagyon sajnálja, amiért ilyen hamar elmúlott ez a rövid farsang.
A gyermekek nagyon jól, felszabadultan érezték magukat és a hét többi napján is a játékos feladatok során tovább fejleszthették képességeiket.