Ebben a hónapban úgy döntöttünk, hogy a foglalkozások egy részét közösen tartjuk meg. Az óvoda négy csoportjának pedagógusai különféle programokat szerveztek, amelyeket összekapcsoltunk a Nemzeti Faültetés Napjával. Minden „Boldog Órás” csoport örömmel csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, és felvettük a kapcsolatot a szervezőkkel. Az ültetésre egy olyan fafajtát választottunk, amely még nem található meg intézményünk területén – ez pedig a galagonya, amely nemcsak gyönyörű, hanem értékes gyógynövény is. Emellett ismertünk hozzá egy szép őszi verset is. A foglalkozások során minden csoport a havi témának megfelelően foglalkozott a megküzdési stratégiákkal. A foglalkozásokon minden gyermek készített magának egy szív alakú nyakláncot, amely hátoldalán megrajzolta a „boldogság és szeretet fáját” – azt a fát, amelyet közösen ültettünk el. Célunk az volt, hogy olyan különleges és emlékezetes napot szervezzünk a gyermekek számára, amely maradandó élményt nyújt számukra. A program részeként a gyerekekkel megismerkedtünk a fák részeivel, szerepükkel a természetben, valamint azzal, hogy miért fontosak számunkra és az állatok számára egyaránt. Felfedeztük a különböző fafajtákat, tanulmányoztuk kérgüket, évgyűrűiket, majd közösen elkészítettük az óvoda fáinak térképét. Ez a térkép segít a gyermekeknek felismerni és beazonosítani az intézmény területén található fafajtákat. A térkép segítségével együtt megkerestük a fákat és beazonosítottuk őket. A nap folytatásaként a gyermekek Kalap Jakab „Ültess fát!” című zenéjére mozogtak, majd játékos formában mindannyian elültették saját kis facsemetéjüket. Vendégünk, Veleczki Gábor erdész interaktív előadást tartott az erdővédelem fontosságáról, a fák hasznosságáról és az erdészek munkájáról. Gyermekközpontú előadásával bevonta a gyerekeket is, kérdésekkel aktivizálta őket, és szemléletesen elmagyarázta a szakszerű faültetés folyamatát. Végül a gyerekekkel közösen elültette a galagonya fánkat. .Amíg az ültetés zajlott, a többi gyermek és az óvónők közösen elénekelték az „Erdő, erdő, erdő marosszéki kerek erdő…. című dalt, valamint elmondták Weöres Sándor „Galagonya” című versét. A program zárásaként a négy csoport közösen készített egy fát ábrázoló élő montázsképet az óvoda hátsó udvarán. Végül az óvodai fatérképre elhelyeztünk egy szívet, amely az elültetett fát jelképezi, és a „Boldogság fájának” neveztük el. Ennek fejlődését a jövőben figyelemmel kísérjük, gondozzuk és ápoljuk. Reméljük, hogy ezzel a kezdeményezéssel mi is hozzájárultunk környezetünk zöldebbé tételéhez.

Ebben a hónapban az átlagosnál is több nehéz helyzettel kellett megküzdenünk a csoportban. Betegségek miatti drasztikus hiányzások, tervezett és váratlan személyi változások, otthoni problémák lecsapódása, egészségügyi problémák, frontérzékenység, fáradtság. A bizonytalanságból és szokatlan „helyettesítésből” adódó stresszhelyzet sajnos rányomta bélyegét kiscsoportos mindennapjainkra. Felerősödött a nyugtalanság, hangoskodás, dacosság, dühkitörés, sírás, szorongás, csípés, harapás, lökdösődés jelenléte. Beszélgetőkörökkel /”Mi segíti elűzni a rossz kedvedet?”, „Mi nyugtat meg?”, ölbéli játékokkal, bábokkal, közös firkálással, gyurmázással, tenyérfestéssel, zenehallgatással-énekléssel próbáltam lecsendesíteni az éppen rosszkedvű gyermekeket. Utánzó mozgásokkal, vicces feladatokkal, farsangi mondókákkal, énekekkel, közös tánccal tereltem figyelmüket a közös célunk /Farsang/ felé. Kedvenc plüssfiguráikért való megküzdési játékukban aktívan „tutajoztunk” a párnáinkkal. Farsangi ünnepségünkön kedvenc hősüknek öltöztek be gyermekeink szülők segítségével. Örömmel nézegették magukat és társaikat a fotós bácsi által megörökített képeken.Nagy örömömre a beszoktatós ikerpár is részt vett a közös farsangi táncban, a csoportban tudnak játékot választani, közös építéssel lenyugtathatóak.
Nehézségeink ellenére segítséggel sikerült megbirkózni a kihívásokkal. Próbáltuk a pozitív dolgokat előtérbe helyezni, kitartani, elfogadni.

A havi téma, megküzdési stratégiák számomra egy kicsit nehezebb feladat volt. Hogyan is fogalmazzam meg a gyerekek számára, hogy megértsék a lényegét. Legjobban a mindennapjaikon keresztül lehetett érzékeltetni. Testnevelés foglalkozáson sokszor előfordul, hogy egy-egy feladattól megijednek a gyerekek, és bíztatni, buzdítani kell őket a végrehajtás teljesítésére. Ilyenkor minden eszközt bevetünk, hogy a gyerekek önbizalomra kapjanak, merjenek beleállni a feladatba, még akkor is, ha azt gondolják magukról, hogy az nekik nem fog sikerülni. Nemegyszer olyan boldogság ült ki a gyerekek arcára, amikor mégiscsak sikeresen tudták teljesíteni az adott feladatot. Ezen keresztül tudtam nekik megfogalmazni azt, hogy sokszor a nehézségek ellenére is meg tudunk küzdeni egy-egy feladattal, ha hiszünk magunkban, próbálkozunk, gyakorlunk. Azt gondolom kaptak egy képet arról, hogy nagyon sokszor a hozzáállásunktól függ az, hogy valamit meg tudunk csinálni, vagy nem. Csoportunkban van egy Down szindrómás kisfiú. Az ő feladatokhoz való hozzáállása példaértékű. Soha egyetlen feladatot sem ad fel. Még akkor sem, ha mi könnyebb feladatot javaslunk neki. Ő mindig azt csinálja, amit a többiek. Küzd, gyakorol, hihetetlen kitartás van benne. Sokat dicsérjük, aminek nagyon örül, és mosollyal válaszol. A gyerekeink talán érzik, talán nem a másságát. A csoport előtt is többször megdicsérjük, ilyenkor látjuk rajta a büszkeségég jeleit. Önbizalma nagyon sokat erősödött óvodába kerülése óta.
Hogy a megküzdési stratégiát még jobban megértessem velük, elmeséltem nekik az Erdei tisztás című mesét is. A mesén keresztül jobban meg tudtam velük értetni, hogy együtt sokkal könnyebben meg lehet oldani a nehézségeket. Arra is kíváncsi voltam a mese kapcsán, hogy ők hogyan jutnának át egy nagyobb víz egyik oldaláról a másikra. Nagyon jó ötletekkel álltak elő. Egyre többször bukkan fel a kreativitás egyes gyerekeknél. Szembe tűnően van a csoportban egy olyan kisgyerek, aki mindig más, egyedi megoldást keres. Törekvéseiben támogatjuk.
A témához kapcsolódóan beszélgettünk arról is, hogy ki mi szeretne lenni felnőtt korában. Megbeszéltük, hogy ahhoz mennyit kell majd tanulni. Ellátogattunk a mentőállomásra, itt megismerkedhettek a mentősök munkájával, és kipróbálhatták a babán az újraélesztés nehéz feladatát. A megküzdést a saját bőrükön tapasztalhatták, hiszen érzékelhették ennek a feladatnak a nehézségét. Nagyon nagy élmény volt csoportunknak, még napokkal utána is emlegették a látogatást. Játékukban is megjelent, újraélték a tanultakat.
A boldogságóra erősség program havi témája a tanulás szeretetének érzékeltetése szinte minden nap előbukkan valahol. Mivel gyermekeink 4 évesek így még mi óvodapedagógusok emlékeztetjük őket arra, hogy mi mindent tanulnak nap, mint nap. A fejlődésüket pozitív értékeléssel, dicsérettel ismerjük el, aminek mindig nagyon örülnek. A humor erősségét a farsang kapcsán érzékeltettük. Kíváncsiak voltunk, hogy szerintük melyik a legviccesebb jelmez. Beszélgettünk róla, és arról is, hogy szerintük ki a legviccesebb, leghumorosabb a csoportban. Itt szintén még nekünk felnőtteknek kellett segíteni a döntésben. Azt viszont, ha mi felnőttek viccesek vagyunk, már több kisgyerek is érzékeli, és mondja is.
Próbálkoztunk a Boldogságóra Mindfulness program Tudatos légzés: hullámlégzés feladatával is. A feladatot nagyon ügyesen, figyelmesen csinálták. Folyamatosan kérték a visszajelzést. Itt is bátorítottam, buzdítottam őket. A gyakorlat után sokkal nyugodtabbak lettek. Ez a játékukon volt érzékelhető.