Ebben a hónapban a konfliktusokkal, problémákkal, a kihívásokkal, kudarcokkal, a megküzdéssel foglalkoztunk a Boldogságóra keretében. Célunk az volt, hogy a gyerekekben tudatosítsuk a pozitív indulatkezelési technikákat és az ölelés, a közös mondókázás, verselés, mesélés és éneklés feszültségoldó hatásait. A gyerekek érdeklődéssel vetették bele magukat a feladatokba és játékokba. A feladatokat kihívásként élték meg, amelyekben bizonyíthatták kitartásukat, bátorságukat, ügyességüket és gyorsaságukat is. Ezt bizonyítják mottóink is: „Ha nem sikerül, újra megpróbálom!” „ Bátran szembe nézünk és megküzdünk a nehézségekkel!” Kézlenyomatból készítettünk egy közös képet, ahol a gyerekek kézlenyomatai kecskévé változtak. A foglalkozást relaxációs gyakorlatokkal kezdtük: „Puha meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok és „Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok… kitárom a világom”. Ezt követően a Kecske becske mit csinálsz? című körjátékot játszottuk el. Majd ügyességi játékot játszottunk a testrészekkel és kockákkal. Meghallgattuk és elénekeltük az A part alatt című népdalt. Megismerkedtek A kicsi dió című mesével és a „Bátorságpróbán” bátran és lelkesen küzdöttek a plüssökért.

Kópé Klub

A ráhangolódás után meséltem a gyerekek mondhattak egy-egy olyan szereplőt, akik csak a mesében léteznek. A „boszorkány” köré találtam ki egy rövid mesét: a boszorkány elrabolta a plüss játékokat, azok a gyerekek tudják kiszabadítani őket a tengeren túli varázserdőből, a banya házából, akik vállalkoznak az akadályok leküzdésére.
A csoportszobában berendezett akadálypályán mentek végig a gyerekek (a viharos tengeren, sűrű erdőn, szakadékon mocsáron,barlangon stb.), amikor mindenki megmentett egy plüsst, a varázsszőnyegen visszatértünk az óvodába.
Ezután megbeszéltük, hogy mire volt szükség az akadályok leküzdéséhez, a gyerekek ezeket fogalmazták meg: kíváncsiság, bátorság, odafigyelés, egymás segítése, segítség kérése felnőttől, „meg tudom csinálni” érzése.
Arra is kitértünk, hogy milyen érzéseket tapasztaltak meg közben: félelem, kíváncsiság, izgalom, öröm, jókedv.
Megbeszéltük, hogy vannak olyan érzések is, amik nem kellemesek (szorongás, félelem, bánat). A különböző érzelmeket megjelenítették mimikával, testtartással is. Ezután megfogalmazták, mit tesznek, ha a rossz érzések jelennek meg: „énekelek, sírok, rajzolok, játszom a kedvenc babámmal, anya megvigasztal” stb.
Megfogalmaztunk néhány „bátorító mondatot”: „nem adom fel, újrakezdem, meg tudom csinálni, segítséget kérek, nem kapkodok, nagyon odafigyelek”
A foglalkozás zárásaként lerajzolták az akadálypálya számukra legnehezebb részét.

Megismertük és eljátszottuk a „Kecske becske mit csinálsz?’’játékot. A gyerekek a gazda és a kecske párbeszédét hamar megtanulták, szívesen mondták, mégis a kergetőzés volt számukra izgalmasabb. Hamar rájöttek arra, hogyan akadályozhatják, vagy segíthetik azzal, ha utat engednek nekik, vagy lezárják az utat. Folytatásként a Testrészeink játékot a gyerekek párban és csoportban is játszották. Sorban megnevezték a testrészeket, amire rá is mutattak. Közben egyszer-egyszer
elhangzott a „babzsák” szó, akkor felkapták azt, aki a gyorsabb volt és azé lett a babzsák.
A játék kiesős változatát is kipróbálták Ki marad a végén? Ha valaki rossz testrészt mutatott, kiesett a játékból. Közösen elénekelték az A part alatt című népdalt, amit mozgással, mutogatással imitáltak.
A kicsi dió című magyar népmese meghallgatása után szintén mozgásformákkal kiegészítve újra elismételték, mit a cipó mesélt az ördögnek. A mese segítségével megtapasztalták mennyi munkával jár elkészíteni a kenyeret, egy-egy falat friss kenyeret is kóstoltak, közben meghallgatták a hónap dalát.

A Megküzdés témakör feldolgozásánál beszélgettünk a gyerekekkel, hogy kinek mi okoz nehézséget és hogy oldja meg, ki segít ennek megoldásában? Nagyon komoly kis beszélgetés kerekedett belőle. A gyerekek őszintén vallottak félelmeikről, problémáikról, arról, hogy ilyen helyzetekben kihez fordulhatnak és hogy mindenképpen mindig mondják el ezeket szüleiknek.Különböző érzelmeket fejeztünk ki arcjátékkal! Nagyon élvezték ezt a játékot és nagyon ügyesek voltak négy éves létükre.Majd eldugtuk az alvósokat amit mindenkinek meg kellett keresni. Vagyis megküzdöttünk azért, ami fontos számunkra! A foglalkozás alatt elmeséltem Az aranykulcs című mesét is. Végül relaxáltunk.