A februári témàt csoportokban, farsangi időszak lévén versengéssel, csapatjàtékokkal dolgoztam fel. Bàr a gyermekek versengtek egymàssal, de megérezték nem csak a győzelmet, de a vesztés érzését is. Megtanulták gratulàlni egymàsnak, mint versenyzőtàrsuknak, biztatni, drukkolni tàrsuknak.

A csoport mindig szeret építkezni, így a tornyok építését lelkesen oldották meg. Sokat beszélgettünk az állatok különleges képességeiről is, ez kicsit nehezen sikerült. A jókedvű vagy a szomorú vagyok rajzolása inkább a jókedvűt tudták megjeleníteni. Az érzelmeket felismerni néha nehezen sikerül. A hónapot a nagy farsangi mulatsággal zártuk le.

A megküzdés alatt azokat az erőfeszítéseket értjük, amelyek segítenek legyőzni a külső és belső kihívásokat . Ezek nem csupán súlyos traumák lehetnek, hanem a mindennapok kihívásai is egyaránt.
Foglalkozásunkat két relaxációs gyakorlattal indítottuk. A „Nap imádás” és a „Szivárvány- légzés ” gyakorlatok segítették a koncentrációt, a ráhangolódás folyamatát. A gyakorlatok végzése közben „szeretet postánk” érkezett, melyben egy kedves kis történeten keresztül megismertük, hogy az erdei kis állatok hogyan győzték le, hogyan oldották meg az eléjük gördülő akadályokat. A mese után beszélgettünk , ötleteltünk , megerősítettünk. A gyermekek megfogalmazták gondolataikat a saját nehézségeikkel , megküzdési ötleteikkel, segítőikkel kapcsolatban. Ezt követően a drámajáték segítségével, a meseszereplők bőrébe bújva építettünk kishajót, szerveztünk ugrálóversenyt és keltünk át a kishídon.
A foglalkozás során többször ráerősítettem azokra a fontos mozzanatokra, melyek lényegesek a megküzdés szempontjából.
– „Meg tudom csinálni ” attitűd
– Az újra próbálkozás képessége- a fel nem adás/ kitartás
– A család, a barátok segítő támogató szerepe.
– Pozitív érzések a nehézségek leküzdését követően: öröm, boldogság, büszkeség.
Boldogságóránkat egy játékos feladattal zártuk. „Otthon, édes otthon!” színező feladat során kiszínezhették Nyuszi Pannát, Róka Rudit, Mókus Marcit és Sün Somát! és segítségükre lehettek, hogy mindenki megtalálja az otthonát! 🙂

A téma feldolgozását torony és várépítéssel indítottuk. Versenghettek egymással, kinek lesz a legmagasabb tornya. A versengést a relaxációs malomkörzéssel fokoztuk, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Beszélgetőkör során sokat beszélgettünk a csapatszelemről, az egy célért küzdésről, az egyéni álmokról, a csapatérdekről. Előjött a csúfolódás, konfrontáció, egymás kinevetése, érzelmi irányítottság és sértettség a közös feladat végrehajtása során. Nagyon jól feloldotta ezt a belső feszültséget a hajótörés játék, melynek során rájöttek, hogy össze kell dolgozniuk, hogy ne essenek a vízbe. A csapat érdekeit kell előtérbe helyezni, az önös érdekkel szemben. A téma továbbvitelét, feldolgozását segítette az Aranykulcs c. mese. A próbatétel, a megküzdés megértette velük, hogy a szeretet, a segítségnyújtás, a kooperáció mennyire fontos a csoport életében. A mese szereplőinek jellemábrázolását a meseillusztráció nagyban segítette. A téma zárásaként a cápatámadás játék, már kiegyensúlyozott, érzelmileg lecsillapodott küzdőfelek önfeledt játékát eredményezte.

Február hónap témája a megküzdési stratégiák volt. A Maci nagycsoportban a gyerekekkel az előző havi célokat elevenítettem fel, majd beszélgettem velük arról, hogy ezek eléréseként mikre kell figyelniük, milyen pozitív tulajdonságokat kell erősíteniük magukban, milyen módszereket alkalmazzanak: ha elakadnak hívjanak segítséget, fogjanak össze a barátokkal, legyenek kitartóak, elszántak, bátrak, optimisták…stb. A Szerencsepróbáló királyfi meséje előtt egy kis kosárból „elővarázsoltam” különböző tárgyakat, melyeket magunkkal vinnénk egy „sárkánylegyőző kaland” -hoz. Megbeszéltük, ezek miért szükségesek nekünk: étel, távcső, kötél és társai. ezután elmeséltem nekik a mesét, és közben kérdezgettem őket a királyfi kalandja során átélt érzelmeiről (kíváncsiság, meglepődés, megszeppenés, harag, öröm) – ezeket mind el is játszottuk. A mese segítségével a megküzdés folyamatát tudtam átadni a gyerekeknek. A csoportszobát eztán berendeztük akadálypályának, ahol a székeken átkelve mentünk végig az erdőn, a végén leugrottunk egy leterített kendő forrásba, majd hét karikába ugrálva győztük le egyenként a sárkány fejeit. A kalandunk nehézségét fokoztuk a csoport ötletei alapján, már a harmadik körnél összetolt asztalok alatt is kellett bújni, és a karikákba kívülről ugráltunk bele -mindegyikben még kétszer ugorva. Menet közben a csoport óvodapedagógusaival folyamatosan biztattuk az akadályokon éppen küzdő gyerekeket útjukon, és amikor kellett, fizikai segítséget is adtunk nekik. A foglalkozás zárásaként egy általam készített mozgáskottán haladtak végig egyenként a gyerekek. A mozgásos játék közben tapasztalatot szerezhettek a kitartás, bátorság, türelem, önbizalom érzéseiről. Második alkalommal egy társasjátékot próbáltam ki velük (ez A szerencspróbáló királyfi c. mesére készült), amivel egyszerre két játékos játszhatott: cél a sárkányvár elérése és a sárkány legyőzése volt, dobókocka határozta meg a lépéseket, az erdőben kétfelé lehetett menni, a forrásnál ugrás könnyítette a pályát, és a sárkány fejeinél csak egyes vagy hatos dobásával juthattak tovább a játékosok. A gyerekek lelkesen küzdöttek végig a játék során.