Boldogságóra vázlat
A foglalkozás helye: Csillagfürt EGYMI
A foglalkozást vezeti: Papp Gáborné
Foglalkozás témája: Megküzdési stratégiák
A foglalkozás feladatai: Az akarat erősítése, ha nem sikerül akkor sem adjuk föl képességének fejlesztése, erősítése.
1. Motiváció: A tanult erdei állatok megkeresése a csoportszobában
2. Téma feldolgozása: Erdei állatok mesével
3. Beszélgetés a meséről.
4. Feladat: Átkelni a billenő pad segítségével a pocsolyán.
5. Nyuszi ugrálás a pocsolya körül
6. Lezárás: Bagdi Bella- Ha boldog vagy mutasd meg című dalára mozgásutánzás

Reflexió:
A boldogság óra előtti héten megismerkedtünk a gyerekekkel az erdei állatokkal. Megnéztünk róluk szóló ismeretterjesztő kisfilmeket, megtanultuk a nevüket, tanultunk róluk mondókákat, énekeket, meghallgattuk a hangjukat, és megpróbáltuk ezek alapján is felismerni őket. Színeztük, festettünk erdei állatokat, egyeztettük őket az árnyképeikkel, fa puzzle-k kirakásával és minden érzékszervet is mozgósítva igyekeztünk megismerni őket. Igy nagyon a témába illeszkedett az az erdei állatokról szóló mese, amelyet a Boldogság órák letölthető mellékletei között találtam. Először meg kellet keresni a mese szereplőit a csoportszobában, hideg-meleg játékkal, majd a megtalált plüss állatokat fölhasználva el is meséltem a gyerekeknek a mesét, majd megbeszéltük, milyen állatok a mese szereplő, mi volt a probléma, és hogyan sikerült megoldani azt. Ezek után minden gyermek átkelt a saját hidunkon, amelyhez a billenő padot használtam. Volt, akinek sikerült egyedül is átkelnie, és volt akinek segítettünk ezt az akadályt legyőzni. Megbeszéltük ez milyen nehéz volt, de ugyan akkor milyen boldogság volt teljesíteni az átkelést. A feladat teljesítése után a nyuszi ugrálást tanultuk, gyakoroltuk a pocsolya körül. Amikor elfáradtunk, zárásként meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg című dalát, és utánoztuk a mozgásokat.

A februári témàt csoportokban, farsangi időszak lévén versengéssel, csapatjàtékokkal dolgoztam fel. Bàr a gyermekek versengtek egymàssal, de megérezték nem csak a győzelmet, de a vesztés érzését is. Megtanulták gratulàlni egymàsnak, mint versenyzőtàrsuknak, biztatni, drukkolni tàrsuknak.

A csoport mindig szeret építkezni, így a tornyok építését lelkesen oldották meg. Sokat beszélgettünk az állatok különleges képességeiről is, ez kicsit nehezen sikerült. A jókedvű vagy a szomorú vagyok rajzolása inkább a jókedvűt tudták megjeleníteni. Az érzelmeket felismerni néha nehezen sikerül. A hónapot a nagy farsangi mulatsággal zártuk le.

A megküzdés alatt azokat az erőfeszítéseket értjük, amelyek segítenek legyőzni a külső és belső kihívásokat . Ezek nem csupán súlyos traumák lehetnek, hanem a mindennapok kihívásai is egyaránt.
Foglalkozásunkat két relaxációs gyakorlattal indítottuk. A „Nap imádás” és a „Szivárvány- légzés ” gyakorlatok segítették a koncentrációt, a ráhangolódás folyamatát. A gyakorlatok végzése közben „szeretet postánk” érkezett, melyben egy kedves kis történeten keresztül megismertük, hogy az erdei kis állatok hogyan győzték le, hogyan oldották meg az eléjük gördülő akadályokat. A mese után beszélgettünk , ötleteltünk , megerősítettünk. A gyermekek megfogalmazták gondolataikat a saját nehézségeikkel , megküzdési ötleteikkel, segítőikkel kapcsolatban. Ezt követően a drámajáték segítségével, a meseszereplők bőrébe bújva építettünk kishajót, szerveztünk ugrálóversenyt és keltünk át a kishídon.
A foglalkozás során többször ráerősítettem azokra a fontos mozzanatokra, melyek lényegesek a megküzdés szempontjából.
– „Meg tudom csinálni ” attitűd
– Az újra próbálkozás képessége- a fel nem adás/ kitartás
– A család, a barátok segítő támogató szerepe.
– Pozitív érzések a nehézségek leküzdését követően: öröm, boldogság, büszkeség.
Boldogságóránkat egy játékos feladattal zártuk. „Otthon, édes otthon!” színező feladat során kiszínezhették Nyuszi Pannát, Róka Rudit, Mókus Marcit és Sün Somát! és segítségükre lehettek, hogy mindenki megtalálja az otthonát! 🙂

A téma feldolgozását torony és várépítéssel indítottuk. Versenghettek egymással, kinek lesz a legmagasabb tornya. A versengést a relaxációs malomkörzéssel fokoztuk, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Beszélgetőkör során sokat beszélgettünk a csapatszelemről, az egy célért küzdésről, az egyéni álmokról, a csapatérdekről. Előjött a csúfolódás, konfrontáció, egymás kinevetése, érzelmi irányítottság és sértettség a közös feladat végrehajtása során. Nagyon jól feloldotta ezt a belső feszültséget a hajótörés játék, melynek során rájöttek, hogy össze kell dolgozniuk, hogy ne essenek a vízbe. A csapat érdekeit kell előtérbe helyezni, az önös érdekkel szemben. A téma továbbvitelét, feldolgozását segítette az Aranykulcs c. mese. A próbatétel, a megküzdés megértette velük, hogy a szeretet, a segítségnyújtás, a kooperáció mennyire fontos a csoport életében. A mese szereplőinek jellemábrázolását a meseillusztráció nagyban segítette. A téma zárásaként a cápatámadás játék, már kiegyensúlyozott, érzelmileg lecsillapodott küzdőfelek önfeledt játékát eredményezte.

Február hónap témája a megküzdési stratégiák volt. A Maci nagycsoportban a gyerekekkel az előző havi célokat elevenítettem fel, majd beszélgettem velük arról, hogy ezek eléréseként mikre kell figyelniük, milyen pozitív tulajdonságokat kell erősíteniük magukban, milyen módszereket alkalmazzanak: ha elakadnak hívjanak segítséget, fogjanak össze a barátokkal, legyenek kitartóak, elszántak, bátrak, optimisták…stb. A Szerencsepróbáló királyfi meséje előtt egy kis kosárból „elővarázsoltam” különböző tárgyakat, melyeket magunkkal vinnénk egy „sárkánylegyőző kaland” -hoz. Megbeszéltük, ezek miért szükségesek nekünk: étel, távcső, kötél és társai. ezután elmeséltem nekik a mesét, és közben kérdezgettem őket a királyfi kalandja során átélt érzelmeiről (kíváncsiság, meglepődés, megszeppenés, harag, öröm) – ezeket mind el is játszottuk. A mese segítségével a megküzdés folyamatát tudtam átadni a gyerekeknek. A csoportszobát eztán berendeztük akadálypályának, ahol a székeken átkelve mentünk végig az erdőn, a végén leugrottunk egy leterített kendő forrásba, majd hét karikába ugrálva győztük le egyenként a sárkány fejeit. A kalandunk nehézségét fokoztuk a csoport ötletei alapján, már a harmadik körnél összetolt asztalok alatt is kellett bújni, és a karikákba kívülről ugráltunk bele -mindegyikben még kétszer ugorva. Menet közben a csoport óvodapedagógusaival folyamatosan biztattuk az akadályokon éppen küzdő gyerekeket útjukon, és amikor kellett, fizikai segítséget is adtunk nekik. A foglalkozás zárásaként egy általam készített mozgáskottán haladtak végig egyenként a gyerekek. A mozgásos játék közben tapasztalatot szerezhettek a kitartás, bátorság, türelem, önbizalom érzéseiről. Második alkalommal egy társasjátékot próbáltam ki velük (ez A szerencspróbáló királyfi c. mesére készült), amivel egyszerre két játékos játszhatott: cél a sárkányvár elérése és a sárkány legyőzése volt, dobókocka határozta meg a lépéseket, az erdőben kétfelé lehetett menni, a forrásnál ugrás könnyítette a pályát, és a sárkány fejeinél csak egyes vagy hatos dobásával juthattak tovább a játékosok. A gyerekek lelkesen küzdöttek végig a játék során.