A boldogságórák a hónap dalának meghallgatásával kezdődtek, a gyermekek nagyon beleélték magukat, többszöri meghallgatáskor közösen énekeltük a dalt.
A múlt hónapban elkészített jelen-jövő képeket újra megnéztük. Arról beszélgettünk, hogy mit kell tennünk, hogy ezeket a célokat elérjük, milyen akadályok merülhetnek fel, hogyan tudjuk azokat legyőzni és, hogy kire számíthatunk a nehézségek leküzdésében.
A nehézségeket jelképezve akadálypályán kellett a gyermekeknek a foglalkozások alkalmával használt párnákat önállóan megszereznie. Mindenki saját maga választhatta meg a párnákhoz vezető utat, a bejáratot és a visszautat is.
Az „Aranykulcs” című mese meghallgatása, és eljátszása érdekelte a gyerekeket. A nehéz feladatok, akadályok megbeszélése lekötötte a gyermekek figyelmét. Mindenki elmondhatta, hogy mi volt a kedvenc része a mesében, és miért; illetve, hogy ő mit tett volna a királylány helyében.
A hónap végén újra gondoltuk, hogy hány lépcsőt küzdöttünk már le a “Boldogság vár”-hoz vezető úton!
A foglalkozás lezárásához a gyerekekkel különböző légzéstechnikákat gyakoroltunk.
A foglalkozásokon résztvevő gyermekek kérésére a csoportszobában is építettünk akadálypályát, amit a többi gyermek is kipróbálhatott, és közösen játszhattak rajta. A szülők bevonására a családi megküzdés naptárat osztottam meg, aminek segítségével otthon is beszélgethetnek, foglalkozhatnak az aktuális témánkkal.

Már a 6. hónap lépcsőjéhez érkeztünk. A február, a megküzdési stratégiák hónapja.
Az első dolog volt most is, hogy a szeretetmacinkat mindenki körbeölelgette.
A foglalkozásunkat a domborítok mint a cica , házba bújok mint a csiga relaxációval folytattuk.
A hónap dalára az „ellazulni jajj de jó”-ra jót feszítettünk és nyújtottunk. Nagyon ügyesek voltatk a gyerekek.
A hónap meséjéről beszélgettünk, és arról is említést tettünk, hogy mit csinálunk, ha nehéz helyzetbe kerülünk. Ilyenkor ugyanolyan rossz érzések kerítenek hatalomba, mint a mesében.
Elmondták a gyerekek, hogy mi és ki nyugtatja meg őket, hol nyugszanak meg, és arról is szó esett, hogy ha nem érezzük jól magunkat mit tehetünk.
Egy érzéseket ábrázoló kép segítségével felismertük az érzelmek fajtáit, képi kifejezési módjait.
A gumiember játékban ( mely páros játék volt )az egyik kisgyermek felpumpálta a gumiembert, ameddig bírta, míg minden porcikája megtelt levegővel, megfeszült, majd kihúzva a kis dugót, leengedett-elernyedt a gumiember. Élvezettel játszották a játékot.
Ellentétpár játékunkban ellentétpárokat mondogattunk, majd a rossz tulajdonságokat, érzéseket beletettük egy nagy zsákba-bekötöttük a zsák száját és kidobtuk az ablakon.
A hajótöréses játékban mindenki megmutatta, hogy mennyire segíti, óvja társait, hiszen a cápatámadások ellenére sem süllyedt el hajónk, végig rajta maradt minden sünis kisgyermek és kiértünk a partra szerencsésen.
Mivel az óvodánkban nagyon sok beteg kisgyermek van, így a „Hangszersimogató: Behozzuk az egészséget” dalára elűztük a betegségeket. Ezzel fejeztük be Boldogságóránkat.
Szabadidős tevékenységben a Nagy pozitívkönyvem nézegetése is jelen van.

Óvodánkban a farsang előtt került sor ehavi boldogságóránkra, a megküzdési stratégiák elsajátítására. Felhívtam a gyerekek figyelmét és beszélgettünk arról, hogyan tudnak az érzéseikkel, problémáikkal megküzdeni, hogyan lehet az érzéseket pozitív, boldog irányba terelni, kérdeztem őket, volt e nemrégiben valamivel kapcsolatban rossz érzésük, hogy tudtak jókedvre derülni, megnyugodni utána? Nehéz téma egy óvodás korosztálynak, de éppen azért, hogy számukra is kézzel fogható és érthető legyen kicsit a szuperhősök irányában gondolkodtunk, úgyhogy kitaláltuk, kinek mi a szuperereje, miben a legjobb, legügyesebb, mert mindenki jó valamiben. A relaxáció és a téma bevezetése minden boldogságórán elengedhetetlen, jobban ráhangolja őket a boldogságórák érzésére. Sok szituációs és drámajátékot játszottunk, így bele tudták magukat élni és tapasztalati úton szereztek élményeket. Csoportokban építettek tornyot, amit előtte a havi mesében elolvastam nekik, így a mesében szereplő torony megépítése volt a cél, és az, hogy közben egymásra is odafigyeljenek. Játszottunk hajótörést, cápatámadást is. A zenés relaxáció és a vezetett ráhangolódás gyakorlat nyugodt környezetet teremtett a gyerekeknek, ügyesen követték az utasításaimat, utána pedig megosztottuk egymással az érzéseinket és elképzeléseinket. Feladatok közül az ismerős idegeneket választottam, a csoport nagyon szeret mondókát megtanulni és elég ügyesek benne, így nem volt kérdés, hogy még egy számolós mondókával színesítjük repertoárunkat. Nagyon élvezték nem csak elmondani, hanem a hozzá alkotott mozdulatokat is végezni. A szuperhősös színezővel és álarckészítéssel kicsit elkezdtünk a farsangra is „bemelegíteni”, szép alkotások születtek, melyek óvodánk faliújságját fogják díszíteni. Mindig bízom benne, hogy a tanultakat, tapasztalatokat nem csak boldogságórán, hanem a mindennapokba is át tudják vinni az életkoruknak megfelelően.

Februári hónapunk témája a megküzdési stratégiák gyakorlása volt.
Az óvodáskorú gyermekek érzelmeik által vezéreltek. Minden külső és belső ingert aszerint értékelnek, hogy milyen érzelem kötődik hozzá. Játékukból, megnyilvánulásaikból, reakciójukból egyértelműen láthatjuk, hogy egy adott helyzet, esemény, vagy szituáció örömet, félelmet, dühöt, esetleg aggodalmat vált ki belőlük.
Sokszor mi felnőttek félreértjük ezeket a viselkedési jeleket, azt gondoljuk a gyermek kezelhetetlen időnként, agresszív, vagy állandóan gond van vele, pedig csak nem találjuk hozzá a megfelelő kulcsot. Minden gyermeknek szüksége van olyan eszközökre, amik segítenek ezt az érzelmi vihart lecsendesíteni, és ez mindegyiküknél más és más. Ebben nekünk kell segíteni őket, hogy megtalálják.
Valamikor elég egy rövid idő, hogy helyreálljon az egyensúly, máskor sokkal hosszabb idő szükséges, és persze van olyan, amikor segítséget kell kérnünk, mert nagyobb a nehézség annál, hogy önmaga, vagy a mi segítségünkkel megoldja.
Csoportunkban rendszeres használjuk a „Lecsendesítő játékot”. Ezt a tevékenységet egy kis relaxációval kezdjük, majd néhány mozgásos gyakorlattal folytatjuk, végül egy hatalmas öleléssel zárjuk! Megpróbálunk olyan tevékenységeket is, felajánlani a gyerekeknek, amely segít kulcsot / kódot adni, hogy betekintést nyerjünk érzelmi világukba!

Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota

A hatodik téma a megküzdési stratégiák volt a boldogságóra keretében. Cél, feladatrendszer: A gyermekek nézzenek szembe- felnőtt segítségével – a nehézségekkel, kudarcokkal, konfliktusokkal, problémákkal. Hatékony módszerek tanítása a stressz, és indulat kezelésre! Kiemelt fejlesztési terület: : stressz, konfliktus- indulat kezelés, kudarctűrő képesség fejlesztése, együttműködési, alkalmazkodó képesség fejlesztése.
A kezdő relaxáció után a B.B: Ellazulni Jajj de jó zenét hallgattuk meg. Következett az életkoruknak megfelelő komplett akadálypálya, ahol különböző nehézségű feladatokat kellett végrehajtani, amit a gonosz boszorkány állított fel! A nehezebb feladatoknál segítséget nyújtottunk. Minden gyermek akkor mehetett tovább, ha egyedül leküzdötte a számára félelmetes akadályt. A többiek hangos szóval biztatták! „Ne add fel! Meg tudod csinálni!” Volt utána irányok gyakorlása (ez sem ment könnyen, küzdöttek rendesen), közös ének, közös versmondás, kézműves tevékenységek. A leukémiával küzdő gyermekek nap mint nap hatalmas harcokat vívnak. A betegek világnapján -február 11- (E világnap célja: „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, illetve segítse elő a szenvedés megértését.) a „Hallják meg az Égiek jókívánságainkat” elnevezésű eseményt közelről, de passzív résztvevőként szemléltük a debreceni Egyetem előtti téren. Ez egy új, eddig ismeretlen esemény volt számunkra, melybe véletlenül csöppentünk bele. Tavaly még csak a debreceni Klinikai Központ óvodásai vettek részt ezen az eseményen, az idén pedig további 3 közeli óvoda is képviseltette magát a rendezvényen. Ennek lényege az, hogy minden jelenlévő kívánhat valami szépet a beteg társainak, majd egy lila léggömbre kötve, felengedheti ezt a kívánságot a levegőbe, és az Égiekre bízza ezek teljesülését. Közel 400 léggömböt, és jókívánságot eresztettek útjára. Itt is bizonyítást nyert, hogy a szeretet, a hit, a jó szándék nagy dolgokra képes. Sajnáljuk, hogy közvetlenül nem vettünk részt benne, de jövőre most már ismerni fogjuk ezt a rendezvényt. Mind ezek ellenére pozitív élményként éltük meg. Átbeszéltük a gyermekekkel ennek jelentőségét, fokozva a gyermekek empátiáját. Innen kaptunk indíttatást, hogy testünk, érzékszervek funkciói témakörében kiemelten foglalkozzunk a sérült, különböző fogyatékos emberek problémáival is. Kiemelten foglalkoztunk a látás és hallás sérült emberek problémáival. Ez személyes indíttatású is volt, mert édesanyám 96 %-os csökkentlátó. Fél éve Csökkentlátó Intézetben él, napi szinten látogatom, így nagyon sok személyes élményt tudtam átadni a gyermekeknek. (fehér bot, járókeret, szemüveg, segítő kutya, társas támogatás, zenei, felolvasó programok stb.) . Elkészítette minden gyermek a „saját szemét is” vizuális tevékenység keretében. Alaposan megfigyelték magukat a tükörben. Vágtak, ragasztottak. Bele rajzolták a számukra legkedvesebb dolgot, amit szeretnek látni. A sok minden között kedvenc játéka volt a gyermekeknek a bizalomjáték. Bekötöttük az egyik gyermek szemét, és őt a társának kellet vezetnie úgy, hogy a segítő társ két vállát fogta. Természetesen utána szerepet cseréltek. A gyermekek megtapasztalták, hogy a játék kezdetén milyen csend lett. Felerősödött a hallás, és a tapintás, szaglás funkciója is. Ezeket maguktól meg is fogalmazták. A játék után elmondták, hogy nem féltek, megbíztak a társukban akiket önként választottak! Ez hatalmas boldogság volt mindannyiunk számára!!! Az aranykulcs című mese szintén nagy segítségünkre volt a téma feldolgozásban. Többszöri meghallgatás után szívesen játszák, bábozzák. A gyermekek sokszor kérik a boldogság órás meséket. A mesén keresztül tudják érzéseiket megfogalmazni, megérteni. Fontos számomra, hogy érzéseiket, érzelmeiket tudják verbálisan is megfogalmazni, mert ez az egyik alapja a boldog életnek.