A különböző erdei állatok bőrébe a kiskertünk környékén láttam legideálisabbnak, hogy eljátsszák a gyerekek az ijedt nyuszikat, a settenkedő rókákat, az ébredező medvebocsokat, a veszélyre figyelmeztető őzeket és jóllakott vaddisznókat. A műfüves téren egyszerre jelenítették meg a különböző karaktereket.
A kiskertben a járda egy „szűk folyosóként” szolgált, itt az ijedt, veszélyben élő állatokat mutatták be. Ez volt számukra a legnehezebb.
Nagyon élvezték, egy játékként fogták fel, a szűkebb tér, fokozta az izgalmat, a tágabb, nyugtatólag hatott és láthatták egymást. Kedvencük a jóllakott vaddisznó pozíció lett, a végén ebben hagytam őket pár percig relaxálni, szükségük van az ellazulásra, mert mindig pörögnek.
Érdekes volt, hogy nem volt kiemelkedő, hogy melyik állat helyzetében érzik magukat a leggyakrabban, nagyon megosztott volt a véleményük.

A bátorság tanulható? Igen! Tanulható és fejleszthető! Nap, mint nap segítek a gyerekeknek a határozott és bátor viselkedés elsajátításában. A gyermek megtanul kiállni önmagáért és azért, amit helyesnek tart, lesz bátorsága új dolgokat kipróbálni, új barátokat szerezni, saját döntéseket hozni. Olyan – a valós életből vett – szituációs játékokat játszunk,amelyekkel a gyerekek nap, mint nap találkoznak. Tagadhatatlan, hogy felgyorsult világunkban a gyerekek is egyre nagyobb nyomásnak, stresszes helyzeteknek vannak kitéve. Az én, pedagósus és a szülő felelőssége, hogy megtanítsa a gyerekeknek, hogyan küzdhetnek meg ezzel. Nagyon fontos, hogy megtanítsuk nekik, hogy lehet hibázni és az életben bármikor újra lehet kezdeni, ne hasonlítgassuk mással, mert nem a verseny a cél. Továbbá meg kell adni nekik a kellő figyelmet, legyen idő beszélgetésre, játékra és mesére, ezek mind fejlesztik a gyerek kreativitását, szociális készségeit, érzelmi intelligenciáját. Célom nem az, hogy a gyermekek figyelmen kívül hagyják a negatív dolgokat, hanem hogy megtanulják élvezni a körülöttük lévő világot, értékelni a családot és a barátokat, hogy bátran próbáljanak ki új dolgokat, és kitartóak maradjanak még akkor is, ha nem alakul minden a terveik szerint. Sokat beszélgettünk erről a gyerekekkel, a szituációs játékok, Bagdi Bella hónap dala is segített abban, hogy a gyerekek megértették a téma lényegét, hogy soha ne adják fel, mindannyiuk értékes kincsei a világunkban!

Megküzdési stratégiák témakörét az ő kis mindennapjaik feltárásával kezdtük.
Mivel küzdenek? Mi az, ami nehéz a számukra? Milyen megoldás van rá?
Nagyon tetszett nekem ez a tudatosság, hogy feltárultak a megküzdéseik, melyre megoldást tudunk kínálni közösen.
Bagdi Bella lazító gyakorlatát az 1. és 3. osztályban is meghallgattuk.
Volt olyan gyermek, aki nagyon fogékony rá, volt olyan is, aki nyugtalanabb volt a hallgatása közben. De pozitív volt a visszacsatolás, mind a két osztályban.
A harmadikos csoportomban örök sláger a lufis játék, ahol a fonalon kell tartani a lufit.
Itt is megküzdenek, de nagyon nagy élvezettel. 
Annyira jó látni, hogy észre se veszik, azt hogy hogy figyelnek egymásra és, hogy biztatják egymást.
Mivel a lufi szeretete ilyen hatalmas, azt találtam ki, hogy írjuk rá, hogy mivel küzdenek meg.
Volt egy lufi, amin a 3. osztály kihívása szerepelt illetve a hét minden napjára egy.
A lufit akkor durranthatták ki, ha azzal megküzdöttek.
Jöttek is mindennap, hogy kipukkasztották az aktuálisat.
Összegzésként elkészítettünk az iskolánkat, ahol egy hét mindennapi kihívásai szerepeltek, de volt egy olyan terem, amiben az ehhez szükséges megoldókulcsokat gyűjtöttük össze.
Úgy gondolom, ez méltó zárása volt a hónapunknak.

A gyerekek kicsit nehezen azonosították be érzéseiket, azt, hogy miből következtethetnek azokra. Előzetes megbeszélés után már mindenki el tudta mondani és le is írta, hogy honnak tudják, mely cselekedeteikből, viselkedésükből érzéseikből veszik észre mindennapos érzéseiket.

A negyedik osztály februári alkotása a „Jobb veled a világ bolygó!” címet kapta.
A februári boldogságórát elkészítette: Takács Istvánné Ilona

Az iskola mindig kihívás elé állít gyermeket és pedagógust egyaránt. Vannak könnyebb, és vannak nehezebb időszakok. A februári hónapban jó pár dologgal meg kellett küzdenünk, és igyekeztünk sokat beszélgetni is erről. Minden héten többször eljátszottunk egyet-kettőt a Szorult helyzetben szituációkból, amit még kiegészítettem a túlzott telefonhasználat, és az iskolai bántalmazás témájával. Megbeszéltük, hogy ki mikor érzi magát feszültnek, vagy nyitottnak stb. Szó volt arról is, hogy a jószerencse és balszerencse, sokszor csak nézőpont kérdése. Ám, ha úgy érezzük nehéz, akkor sem szabad soha feladnunk a küzdelmet.

A megküzdés nagyon elméleti fogalom az elsősök számára. A maguk szintjén azonban nagyon jól kifejtették, hogy mik azok a problémák, akadályok, amelyekkel a mindennapi életükben meg kell küzdeniük. Az állatok utánzásban ügyesek voltak, az érzelmi beleélés nehezebben ment.