Megküzdés. Amikor elmondtam a gyerekeknek a hónap témáját kis gondolkodás után elkezdték mondani, ami eszükbe jutott. Ezt a szót hallván inkább negatív dolgok jutottak eszükbe. A boldogságóra e havi témája jó alkalom volt arra, hogy megváltoztassuk ezt. A relaxáció előtt, beszélgettünk arról, hogy mit vinnénk magunkkal hajóval egy szigetre, hogyan rendezkednénk be ott. Ezután mindenki lerajzolta az utazáshoz elképzelt hajót és a kis szigetünket. Mint mindig, most is megnéztük közösen az elkészült rajzokat. Gyakorlatilag minden gyerek más fajta hajót rajzolt le. Volt a motorcsónaktól, a Titanicon át vitorlásig minden. Nagyon tetszett a csoportnak. A szigetet is ügyesen, ötletesen jelenítették meg. Abban minden egyetértettünk, hogy jó volna egy nagy vitorlással útra kelni, szelni a vizet, kormányozni, kémlelni a távolt, ügyelni a megfelelő irányra. Ez adta nekünk a megküzdést, hogy hogyan élhetnénk ezt át.
A következő boldogságórán megbeszéltük mi kell ahhoz, hogy hajózhassunk és kinyomtattuk:
– iránytű, hogy pontosan tudjunk tájékozódni
– térkép, ami megmutatja a pontos irányt
– hajókormány, melyet ráragasztottuk egy hulahopp karika
– kard, ágyú, amellyel csupán védekezni akarunk, elijeszteni az ellenséget
– Nap, Hold amiket egy csillagos égboltot megjelenítő csomagolópapírra ragasztottuk, hogy ha elromlik az iránytű az égbolt segítségével tovább tudjunk haladni
– felhő ami fújja a szelet, legy ami belekap a vitorláinkba és repíti a hajónkat
– tűz, ami világít a sötétben
– egy színes sál volt a hajónk zászlaja
A gyerekekkel lelkesen kezdtünk bele a tanteremben a padokból a saját hajónk megépítésébe. A hajó elejéhez kék kukazsákkal, oldalán kék krepp papírral imitáltuk a tenger vizét. A hajó belsejében egy padra tettünk összetekerve kartont, ez volt a figyelő kosár az árbóc tetején. Itt a saját kezükből formált távcsővel kémlelték a messzi távolt. Az iránytűt elhelyeztük a hajó elejénél, ezt mindig figyelni kellett, ne tévedjünk el. A kormánnyal a hajó orránál irányította a kapitány a hajót. Megbeszéltük, hogy a hajósoknak fontos segítséget nyújtanak a csillagok és az égitestek a tájékozódásban. A felhőket egy nagy kartonra ragasztottuk. Ügyeltünk, hogy jó legyen a szélirányunk, hogy eljuthassunk a szigetünkre. Egyszer az egyik gyerek letette a felhőket és azt mondta, hogy elállt a szél. Ezzel is megküzdöttünk, nem álltunk meg, nem hánykolódtunk a tengeren. Tovább haladásunkat evezők segítették. Az evezőket seprű és partvis adta. Mindenki kipróbálhatott minden helyet, szerepet. Nagyon hangulatosan telt az óra, közben a hajónkkal együtt a képzeletünk is szárnyalt.

Nagyon lelkesen készítették a hóvirágmezőt!

Óránkat a tengerpartos relaxációs gyakorlattal indítottuk. Egy csomagolópapírra megrajzoltuk a tengert, a homokos partot. Egyik tanuló hajtogatott egy papírcsónakot, ketten pedig felhőt és napot színeztek, majd vágtak ki. Azt gondoltam, ha konkrét képek segítségével valósítjuk meg a relaxációs gyakorlatot, jobban megértik. Ők nem tudnak hosszú ideig csukott szemmel maradni, így valóban fújtuk a csónakot, a felhőt, a napot. Így élvezhető volt nekik ez a gyakorlat.
Beszélgettünk arról, hogy mi mindenért kell megküzdenünk nap, mint nap. Milyen nehézségek vannak körülöttünk, amikre mindig megoldást kell találnunk. Egy póló kifordítás tesi óra után, egy cipőfűző bekötése, egy-egy betű alakítása a füzetben. Ezekkel való megküzdés nem egyszerű, sokszor dühöt, agressziót vált ki a gyerekekből. Mi, felnőttek azért vagyunk, hogy ezeket a nehézségeket segítsünk leküzdeni, sokszor csak túlélni nekik.
A tankönyvben lévő keresztrejtvény meg is erősített bennünket ebben az együttdolgozásban, egymás segítésében, hisz a megoldás az EGYÜTT szó lett.
Aztán az óra nagy feladata a hóvirágmező kialakítása, megalkotása volt. Minden gyerek kivette a részét ebből is. Festékes szivaccsal pamacsoltuk meg az eget és a füves területet. Majd ecsettel készültek a hóvirág szárai, levelei, végül a befestett ujjukkal nyomdázták meg a virág szirmait. Igazi hóvirágot is vittem be nekik a kertemből, amin bemutattam nekik a virágot, annak felépítését.
Az órán sokat dolgoztunk, jó hangulat uralkodott végig.

A foglalkozás elején felolvastam „A bugyelláris, a pipa meg a süveg” című luxemburgi népmesét. A munkafüzet „Hegyek-völgyek” feladatának állításai segítségével figyeltük meg, milyen változások következtek be a szereplők sorsában. A pozitív változásnál fel kellett állniuk, a negatívnál le kellett guggolniuk.
Olyan helyzeteket kellett felidézniük, amelyek félelmetesek, kilátástalanok voltak számukra, de már túl vannak rajta. Elmesélték társaiknak azt is, mi segített a megoldásban és hogyan látják most a helyzetet.
Csoportokban oldották meg a keresztrejtvényt, melyből megtudhatták, hogy együtt könnyebb elviselni a rossz időszakokat.
Csoportmunkában készült a képregény is, melyben valaki megküzd egy nehéz problémával. A csoportok szóvivői mutatták be az általuk megélt, vagy kitalált történetet.
A hóvirág jelentésének ismertetése után hozzá láttunk a „Biztató Hóvirágmező” képeinek elkészítéséhez.
A foglalkozás végén meg kellett ölelniük társaikat különböző szempontok alapján.

A gyerekek nap mint nap nehézségekkel, különböző problémákkal, társakkal való konfliktusokkal találkoznak. Ezeknek a megoldásához saját átélt élményeikből hozták a példákat. Nagyon szeretnek a gyerekek hajtogatni, ezért egy hóvirágmezőt készítettek, a virágokra ráírták, hogy mivel tudják csillapítani félelmeiket, indulataikat, haragjukat.