Nagyon lelkesen készítették a hóvirágmezőt!
Megküzdési stratégiák
A hónap témája a megküzdési stratégiák volt. A szabad játékidő alatt a gyerekekkel közösen készítettünk kartondobozból hajót, amit együtt kiszíneztek a saját elképzelésük szerint, majd gyurmákból megalkottuk a legénységet és az utazókat is. Ezt annyira élvezték, hogy a végén már berendezési tárgyakat és állatkákat is gyártottak a hajóra, amikből végül nem mindegyik fért oda. Ezután közösen eljátszottuk a Hajótörött játékot, közben pedig Bagdy Bella: Ellazulni jaj de jó című dalát hallgattuk. A foglalkozás végén elővettem a héten már jól bevált Egy egérke utazása című mesét, majd a mese végén megbeszéltük, hogy milyen nehézségeken kellett az egérkének átmennie és hogy oldotta meg a problémákat. Úgy érzem a gyerekeknek nagyon tetszett ez a téma és a feldolgozása is.
Ebben a hónapban igazán szükségünk volt a boldogságórákon tanultak alkalmazására. Mindenféle megküzdési stratégiát kipróbáltunk, megfigyeltünk, kivártunk, problémákat oldottunk meg, beszélgettünk, sokat beszélgettünk, segítettünk egymásnak, magunkra is figyeltünk. Nagyon sok kisgyerek sokáig küzdött betegséggel. Volt, aki új gyógyszeres kezelést kapott pszichés problémájára, neki a mellékhatásokkal kellett küzdenie, nekünk pedig türelmesnek kell lennünk, amíg rendeződnek a dolgai. Közben farsangra és a március 15-i ünnepélyre készülünk, a hiányzások miatt 3 szereposztásban. Egyszóval február tényleg a megküzdés hónapja volt. Sokat tanultunk magunkról és egymásról is. A mi hóvirágmezőnk minden egyes virága egy-egy tapasztalat, ami lehetőség a jövőben.
Óránkat a tengerpartos relaxációs gyakorlattal indítottuk. Egy csomagolópapírra megrajzoltuk a tengert, a homokos partot. Egyik tanuló hajtogatott egy papírcsónakot, ketten pedig felhőt és napot színeztek, majd vágtak ki. Azt gondoltam, ha konkrét képek segítségével valósítjuk meg a relaxációs gyakorlatot, jobban megértik. Ők nem tudnak hosszú ideig csukott szemmel maradni, így valóban fújtuk a csónakot, a felhőt, a napot. Így élvezhető volt nekik ez a gyakorlat.
Beszélgettünk arról, hogy mi mindenért kell megküzdenünk nap, mint nap. Milyen nehézségek vannak körülöttünk, amikre mindig megoldást kell találnunk. Egy póló kifordítás tesi óra után, egy cipőfűző bekötése, egy-egy betű alakítása a füzetben. Ezekkel való megküzdés nem egyszerű, sokszor dühöt, agressziót vált ki a gyerekekből. Mi, felnőttek azért vagyunk, hogy ezeket a nehézségeket segítsünk leküzdeni, sokszor csak túlélni nekik.
A tankönyvben lévő keresztrejtvény meg is erősített bennünket ebben az együttdolgozásban, egymás segítésében, hisz a megoldás az EGYÜTT szó lett.
Aztán az óra nagy feladata a hóvirágmező kialakítása, megalkotása volt. Minden gyerek kivette a részét ebből is. Festékes szivaccsal pamacsoltuk meg az eget és a füves területet. Majd ecsettel készültek a hóvirág szárai, levelei, végül a befestett ujjukkal nyomdázták meg a virág szirmait. Igazi hóvirágot is vittem be nekik a kertemből, amin bemutattam nekik a virágot, annak felépítését.
Az órán sokat dolgoztunk, jó hangulat uralkodott végig.
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
A foglalkozás elején felolvastam „A bugyelláris, a pipa meg a süveg” című luxemburgi népmesét. A munkafüzet „Hegyek-völgyek” feladatának állításai segítségével figyeltük meg, milyen változások következtek be a szereplők sorsában. A pozitív változásnál fel kellett állniuk, a negatívnál le kellett guggolniuk.
Olyan helyzeteket kellett felidézniük, amelyek félelmetesek, kilátástalanok voltak számukra, de már túl vannak rajta. Elmesélték társaiknak azt is, mi segített a megoldásban és hogyan látják most a helyzetet.
Csoportokban oldották meg a keresztrejtvényt, melyből megtudhatták, hogy együtt könnyebb elviselni a rossz időszakokat.
Csoportmunkában készült a képregény is, melyben valaki megküzd egy nehéz problémával. A csoportok szóvivői mutatták be az általuk megélt, vagy kitalált történetet.
A hóvirág jelentésének ismertetése után hozzá láttunk a „Biztató Hóvirágmező” képeinek elkészítéséhez.
A foglalkozás végén meg kellett ölelniük társaikat különböző szempontok alapján.
A gyerekek nap mint nap nehézségekkel, különböző problémákkal, társakkal való konfliktusokkal találkoznak. Ezeknek a megoldásához saját átélt élményeikből hozták a példákat. Nagyon szeretnek a gyerekek hajtogatni, ezért egy hóvirágmezőt készítettek, a virágokra ráírták, hogy mivel tudják csillapítani félelmeiket, indulataikat, haragjukat.
Ötödik osztályos tanulóimmal ebben a hónapban olyan alkalmat találtunk a boldogságóra megtartására, ami nem a szokványos osztalyfőnöki óra volt. Megengedtem nekik, hogy egyenek is a foglalkozás közben. Nagyon hasznosnak találták azt, hogy megoszthattak egymással konkrét megküzdési módokat, melyeket vagy alkalmaztak már, vagy a szüleiktől láttak/hallottak. Jó hangulatban telt az óra.
Nem egyszerű téma, de a ma gyermekének nagyon is aktuális! Sajnos egyre több családban azt látjuk, hogy nulla erőfeszítés nélkül szeretnének eredményt elérni, ami persze nem sikerül, így feladják/lemondanak/otthagyják…
Meg kell tanítani a gyerekeket, hogy újra meg lehet próbálni, újra lehet csinálni, újra el lehet kezdeni, csak akarat kell hozzá. Ennek szemléltetésére a mozgást választottam első körben. Olyan akadálypályát építettem a gyerekekenk, ami sokak számára lehetetlen küldetésnek bizonyult. Segítséggel, majd egyre önállóbban mentek végig és csinálták meg a feladatokat, és közben a sok dícséret és bíztató szó hatására egyre nőtt az önbizalmuk is! Jó volt látni, hogy bátrabban és bátrabban haladnak végig a feladatok mentén!
Másik nehézkes, elmaradást mutató terület a beszéd. Itt kártyákat húztak a gyerekek és a kártyán szereplő kérdésekre először egy szóban, majd egy mondatban kellett válaszolni. Ez utóbbi feladat bizony sok gyermeken kifogott. Sok időbe telt, mire egy összetett mondatot meg tudtak fogalmazni!
De… megküzdöttünk a sikerért! Együtt!
Nem egyszerű téma, de a ma gyermekének nagyon is aktuális! Sajnos egyre több családban azt látjuk, hogy nulla erőfeszítés nélkül szeretnének eredményt elérni, ami persze nem sikerül, így feladják/lemondanak/otthagyják…
Meg kell tanítani a gyerekeket, hogy újra meg lehet próbálni, újra lehet csinálni, újra el lehet kezdeni, csak akarat kell hozzá. Ennek szemléltetésére a mozgást választottam első körben. Olyan akadálypályát építettem a gyerekekenk, ami sokak számára lehetetlen küldetésnek bizonyult. Segítséggel, majd egyre önállóbban mentek végig és csinálták meg a feladatokat, és közben a sok dícséret és bíztató szó hatására egyre nőtt az önbizalmuk is! Jó volt látni, hogy bátrabban és bátrabban haladnak végig a feladatok mentén!
Másik nehézkes, elmaradást mutató terület a beszéd. Itt kártyákat húztak a gyerekek és a kártyán szereplő kérdésekre először egy szóban, majd egy mondatban kellett válaszolni. Ez utóbbi feladat bizony sok gyermeken kifogott. Sok időbe telt, mire egy összetett mondatot meg tudtak fogalmazni!
De… megküzdöttünk a sikerért! Együtt!
Nem egyszerű téma, de a ma gyermekének nagyon is aktuális! Sajnos egyre több családban azt látjuk, hogy nulla erőfeszítés nélkül szeretnének eredményt elérni, ami persze nem sikerül, így feladják/lemondanak/otthagyják…
Meg kell tanítani a gyerekeket, hogy újra meg lehet próbálni, újra lehet csinálni, újra el lehet kezdeni, csak akarat kell hozzá. Ennek szemléltetésére a mozgást választottam első körben. Olyan akadálypályát építettem a gyerekekenk, ami sokak számára lehetetlen küldetésnek bizonyult. Segítséggel, majd egyre önállóbban mentek végig és csinálták meg a feladatokat, és közben a sok dícséret és bíztató szó hatására egyre nőtt az önbizalmuk is! Jó volt látni, hogy bátrabban és bátrabban haladnak végig a feladatok mentén!
Másik nehézkes, elmaradást mutató terület a beszéd. Itt kártyákat húztak a gyerekek és a kártyán szereplő kérdésekre először egy szóban, majd egy mondatban kellett válaszolni. Ez utóbbi feladat bizony sok gyermeken kifogott. Sok időbe telt, mire egy összetett mondatot meg tudtak fogalmazni!
De… megküzdöttünk a sikerért! Együtt!