Előkészületek: a csoport plüss állatait elrejtettem és „Pók néni” levelét egy kevésbé feltűnő helyre tettem. Néhány gyermek délelőtt észrevette, hogy nincsenek meg a plüss állatok, mondtam nekik, hogy majd amikor rendet rakunk, biztosan megtaláljuk.
Rendrakáskor azonban nem kerültek elő a plüss állatok.” – Milyen furcsa ez, gyerekek! Ma éppen Boldogságóránk lesz, talán közben kiderül, hogy hova tűnhettek el a játékok!” A témára Bagdi Bella zenéjére hangolódtunk. A relaxációs gyakorlatok közül „Az én hangom”-at választottam.
Beszélgettünk arról, hogy minden úgy történik-e mindig, ahogyan szeretnénk?, ki mikor érezte, hogy szomorú, mérges, indulatos?, mit csinálunk, ha valami miatt nem érezzük jól magunkat?, hogyan tudjuk leküzdeni ezeket az érzéseket?..
„-Most szomorúak vagyunk, hogy nincsenek meg a plüss állatok. Mi lenne, ha keresnénk valami jelet, ami elvezet a játékokhoz? Induljunk el, hátha valaki talál valamit, amiből kiderül a rejtély!”
A gyerekek körbejárták a csoportszobát és egy kislány talált egy borítékot, amit egy pók rajz díszített. Kibontottuk a levelet és felolvastam mit írt Pók néni. (kézikönyv 136. oldal). A végrehajtandó feladatok a következők voltak: közös éneklés, közös versmondás, pókháló készítése, pók rajzolása, alapos kézmosás.
A feladatok közül legnagyobb sikere a pókháló készítésnek volt. A gyerekek közösen az egész termet beszőtték fonallal 🙂 Akadálypálya lett belőle, s aki belegabalyodott a hálóba, azt kiszabadították. Olyan mondat is elhangzott: „én minden akadályt leküzdök!” (ezt egy kisfiú mondta, miközben a hálón keresztülhaladt). Egy kis idő múlva visszatértünk a feladatokhoz, melyek közül utolsó a kézmosás volt. Míg megmosták a gyerekek a kezüket, addig a plüss állatok visszakerültek a csoportszobába. Örömmel szaladtak oda a gyerekek, mindenki kiválaszthatta a kedvenc plüssét és kértem, hogy hallgassák meg a mesét. A három kívánság című mesét mondtam el nekik.
Lezárásként arról beszélgettünk, hogy mit kívánnának a tündértől. Legtöbben valamilyen játékot kérnének, egy kislány viszont azt kérné, hogy az anyukája ne dolgozzon, hanem vele legyen…
A családok bevonása: kértem a gyerekeket, hogy kérdezzék meg szüleiket, ők mit kívánnának a jó tündértől és volt-e olyan, hogy valami nehéz helyzetet meg tudtak oldani.
Felragasztottuk a megküzdés jelét a hatodik lépcsőfokra.

A türelmetlen nyulacska mese.

A foglalkozást hívóképekkel kezdtük, majd pillangóöleléssel folytattuk. Beszélgettünk a megküzdés fogalmáról, kinek mit jelent. A fiúknak erről a harc jutott az eszükbe. A lányok között volt, aki a cipőfűzőjét említette, hogy milyen küzdelmes volt bekötni.
A türelmetlen nyulacska történetét bábbal meséltem el. Eljátszottuk milyen a fázós, éhes, félős, bátor nyuszi. Zárásként Bagdí Bella „Ellazulni jaj de jó” énekére mélyültünk el.
A témára több napon keresztül, játékos formában tértünk vissza.
– „ Menjünk medvét vadászni ” drámajátékkal.
– Farsangon pedig székfoglalóval, melyet egy kicsit másképp játszottunk. A játék lényege, hogy senki nem esik ki és mindenkinek ülnie kell. A nagyok jöttek rá a megoldásra. Ölbe kell venni egymást. Ahogy a székek egyre fogytak, úgy lett egyre nagyobb a sokadalom. A vidám csapatjátékot még napokig emlegették a gyermekek.