A hatodik Boldogságórához érkeztünk. Ma egy kicsit másképpen kezdeményeztem az órát, mint eddig. Felkeltettem a gyermekek érdeklődését, hogy nézzenek körül a csoportban, mert valami megváltozott. Kíváncsiak lettek, megkezdték a keresést. Nehezen ment a kutakodás, így a” hideg-meleg” játékot segítségül hívtam. Elérkeztek a babaszobához, ahol meglepődve tapasztalták, hogy a kosárból eltűntek a plüss játékaik. Kesztyűbábot használtam Pók néni megszemélyesítéséhez, aki elmesélte, hogy csak akkor adja vissza a játékokat, ha teljesítik az akadálypályán való átjutást. Az akadálypályát a tornateremben rendeztem be, még a gyermekek érkezése előtt. Igyekeztem változatos akadályokat kialakítani, amelyen érezhetik majd a megküzdést, a feladatok teljesítése közben. Pók néni kérte a gyermekeket, hogy menjenek vele, szerezzék vissza a játékaikat. Az akadálypálya látványa izgalomba hozta őket. Egy erdőbe varázsoltam el a gyermekeket, ahol különböző nehézségű feladatok vártak rájuk. Megbeszéltük a biztonságos végighaladás szabályait, majd indult a játék. Differenciáltan segítettem őket akadályokon való haladás közben, de lehetőséget adtam egymás megsegítésére is. Vidám hangulatban minden akadályt teljesítettek, majd kérésükre, még egyszer kipróbálhatták. A játékaikat a kosárháló tetejére tettem, amelyet nekik kellett megkeresni. Pók néni a bordásfalról figyelte az eseményeket, majd a feladat végén megelégedéssel visszaadta az elvett plüssöket. A játék végén megbeszéltük, kinek mi volt a legnehezebb feladat, hogyan érezte magát közben. Csoportszobába visszaérkezve egy kicsit megpihentünk Bagdi Bella: Ellazulni, jaj, de jó dalára. A gyermekek remekül improvizálták a mozgásokat, többen párban is táncoltak. Ekkor kérdezték meg tőlem, hogy ez most Boldogságóra? Én meg tőlük, hogy ki hiányzik még? Boldog Dórát nem felejtették el, akit előcsalogattunk a varázsládánkból. Az Aranykulcs mesét, úgy gondoltam, hogy hosszú mese lesz a középsőseim számára. Próbáltam hangszínemmel felkelteni az érdeklődésüket, metakommunikatív elemekkel színesítettem előadásomat. Számomra is meglepő volt, hogy kitartóan figyeltek.(el is fáradtak az akadálypályán). Hagytam, hogy saját képzelőerejüket használják a mesélés alatt. Láttam az arcukon, hogy átélték a mese cselekményét. A mese végén ügyesen megfogalmazták, gondolataikat. A sárkány volt számukra a legkedvesebb mesehős, aki segített a királylánynak az aranykulcs megtalálásában. Ezt követően az óra nyugodtabb részét, ismét mozgásos játékkal folytattuk. A „cápatámadás „játék aktuális téma, hiszen a kompetenciás programcsomag víz témakörében tevékenykedtünk a héten. Különösen tetszett nekik, hogy egy karikába több gyermek is állhatott. A gyermekek ismét felfokozott hangulatba kerültek a többszöri játék során. A Boldogság dala minden óra legkedveltebb zenéje, melyet vidáman táncolva énekelnek. Az óra zárasaként kiszínezték a megküzdés jelét, melyet felhelyeztünk a Boldogság várunkra. Többen is megszámolták, hogy hány lépcsőfok van még a tetejéig, hogy felérjünk. Csoportunk az akadálypályára való induláskor, felkeltette másik csoport érdeklődését. Hova megyünk, mit csinálunk majd ott? Ki az a Pók néni? Természetesen Pók néni mindenkivel szívesen beszélget. Elmesélte nekik, hogy mi történt, valamint felajánlotta, hogy az elkészített akadálypályát, kipróbálhatják. A mai órát is vidám hangulatban zártuk le, a gyermekek már kérdezgették: Mikor lesz már a következő Boldogóra? A szülőknek fényképes dokumentációt készítek az Boldogságórákról, melyet szülői megbeszélésen megtekintenek. Örömmel tölt el, hogy pozitívan nyilatkoznak, szívesen veszik, ha kapnak információt, hogyan zajlik egy ilyen óra, mi történik ott. Igyekszem őket minden alkalommal tájékoztatni. Számomra a legfontosabb mégis az, hogy az én kis Harangosaim élményekkel gazdagodjanak, érzelmileg töltődjenek fel minden Boldogságórán!

1.Boldog Dóra csengővel hív
2.Boldogságmondóka közös elmondása
3.Relaxációs gyakorlat
4.Balambér bohóc eldugta a plüssöket
5.Akadályok leküzdésével kiszabadutak a plüssök

Lovagi torna
A csoporttal a vár-projekt keretében dolgoztuk fel a témát. A gyerekek szívesen hallgatták meg a tulipánná változott királyfi történetét. Sokat beszélgettünk régi korokról, királyokról és királylányokról, lovagi tornáról. Az általuk behozott várakról szóló könyveket nézegettük és közösen készültünk lovagi torna játszásához. Együtt készítettünk pajzsokat, koronákat, sisakokat. A lovagi tornát nagy izgalommal várta mindenki. Relaxációs gyakorlattal kezdtünk: ” fújj,fújj” amit felhasználtunk arra, hogy a széllel elrepüljünk a mesék birodalmába. Odaérve kiválasztottuk a szereplőket: király, királyné, hercegkisasszony, lovagok. Az elkészült eszközökkel tettük még átélhetőbbé a szerepeket. Eljátszottuk a lovagok versengését a hercegnő kezéért. Volt célba dobás, pókjárás verseny, mocsárjárás. Az a lovag nyerte el a hercegnő kezét, aki több versenyszámban győzött. Majd kezdetét vette a lakodalmi lakoma, melyet dalos játékkal fejeztünk be. A játékot megelőző relaxációs gyakorlattal ” tértünk vissza” az óvodába. Nagy sikere volt a témának, napokon keresztül játszották a gyerekek.

Február elején már megismerkedtünk Mester Györgyi A türelmetlen nyulacska című meséjével. A mese szereplőinek tulajdonságait, illetve viselkedéseit megbeszéltük, és persze mindenki felismert egy kicsit önmagából is. Megállapodtunk abban, hogy sokkal több türelemre van szükség a barátságban, és a jóbaráti kapcsolatok alakításában. Vendégségbe hívtuk kedvelt terápiás nyuszinkat Mentát. Akinek segítségével mindig egy picit türelmesebbek, nyugodtabbak lesznek a gyerekek egymás iránt.