A farsangra készülve vidáman tervezgették a gyerekek, hogy milyen jelmezt fognak felvenni. Filmekből, mesékből ismert szuperhősök is és sellők, királylányok is szoba kerületek. Beszélgettünk arról, hogy melyik figurának milyen varázsereje van, de leginkább arra voltam kíváncsi, hogy a varázserőt ki mire használná fel. Lendületes beszélgetés alakult ki, különösen a gonoszok legyőzése körül.
Varázspálcát készítettünk. A kör közepén állt a varázsló, és sorban átváltoztatta a gyerekeket: „Legyél most unikornis” „Most változz palacsintává” „Legyél kíváncsi kiscica”! Nagyon vidám játék alakult ki, sokat nevettünk.
A következő alkalommal Gőbel Orsolya játékai nyomán tervezett rövid vizualizációs játékot játszottunk. Előre megbeszéltük, hogy a történetben lesz egy pont, ahol meg kell majd állítani a „belső filmet”, úgy, mint ahogyan a fényképeken megáll az idő. Ezt a megállított pillanatot azért iktattam be, hogy a gyerekeknek legyen alkalmuk az álló pillanatban szétnézni, megfigyelni, hogy a kiválasztott szereplő vajon oldaná meg a helyzetet, vagy mit gondol, mit érez. A „filmet” tovább engedtem, és végül visszatértünk az óvodába.
A foglalkozásnak ez a része a gyerekek közül néhánynak jól sikerült, a többieknek valószínűleg nehéz volt. Mindenesetre a gyerekek felé nem volt semmiféle elvárás. Korábbi gyakorlatok alkalmával megbeszéltük már, hogy ilyenkor mindenki a saját erdejében sétál, különböző állatokkal találkozunk, különböző színű, méretű virágokat látunk stb. Így tehát, a beszélgetés alatt igen sokféle tapasztalatot osztottak meg a gyerekek.
Újabb foglalkozás alkalmával, amikor a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk, arra voltam kíváncsi, hogy a gyerekek mit tesznek, ha valami miatt mérgesek lesznek. Volt, aki azt mondta, hogy olyankor anyukájához bújik, más azt mondta, bemegy a szobájába egyedül játszani.
Ezt a foglalkozást egy légzőgyakorlattal zártam (Maciliftezés), ami segíti az ellazulást, a figyelem összpontosítását.