Havi témánkat a Ho’oponopono című dallal indítottam. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek. Ez a 4 mondat állt segítségünkre, melyekkel egy ősi módszert alkalmaztunk. A ráhangolódás után beszélgetőkörrel folytattuk a foglalkozást.
Mi a megbocsátás? Miért fontos? Miért van rá szükség? Szoktuk-e gyakorolni? Kinek kell megbocsátani?
Nagyon boldog voltam, amikor a gyerekek egy kis rávezetés után rájöttek, hogy a környezetünkben lévő embereken kívül saját magunknak is meg kell bocsátani időnként. Érdekes és hasznos beszélgetés kerekedett. Ezután aki úgy érezte, kijöhetett az osztály elé és bocsánatot kérhetett a nem megfelelő tetteiért, szavaiért. Őszintén kértek egymástól elnézést, és úgy érzem, hogy válaszként az elfogadás is szívből jött.
Megpecsételéseként az alkalomnak egy nagy közös öleléssel zártuk a boldogságóránkat.
Köszönjük szépen, nagyon hasznos tudást kaptunk ismét! 🙂
Megbocsátás
Boldogságóra, április
1. Mi jut eszedbe a megbocsájtás szóról? Válaszd ki a kártyát! Melyik szólít meg?
2. Kinek kell megbocsátanod és miért ebben a pillanatban?
3. Mi kell ahhoz, hogy meg megbocsáss a másiknak?
A madár-leány c. mese története
Kölcsey Ferenc Főgimnázium ,29-es számú Napközi Otthonos Tagóvoda
Sokszor előfordul, hogy megbántunk valakit, néha szándékosan, néha akaratlanul is.
A sérelmeinket homokba rajzoltuk, hogy elfújhassa a megbocsátás szele, mert bocsánatot kérni gyógyító érzés. A két barát történetét meghallgatva, eszünkbe véstük a gyógyító szavakat: Bocsáss meg! Elnézést! Sajnálom! Ne haragudj! Szeretlek! Legyél a barátom! Végül meghallgattuk a Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című éneket, és öleléssel pecsételtük meg a megbocsátást és a barátságot.
Senki sem tökéletes
Beszélgetést folytattunk a sérelmekről, haragról, bosszúról, megbocsátásról. Arról, hogy mit érzünk ha megbocsátanak nekünk, vagy ha mi bocsátunk meg valakinek.
Mesegyűjtést rendeztünk, olyan történeteket kerestünk, amikben megbánásról kibékülésről, megbocsátásról szólt. Ezek egy részét dramatizáltuk.
Eljátszottunk pár valós helyzetet, amikor a gyerekek egymásnak bocsátottak meg.
Megünnepeltük a Föld napját is.
Mivel a legtöbbször és a legtöbbet szüleink bocsátanak meg nekünk, nagy szeretettel készítettük az anyák napi ajándékot is.
A napot jógagyakorlattal kezdtük: mint a cica nyújtózom, a haragom kifújom! Légzőgyakorlattal folytattuk: beszívtuk a levegőt, karunk magas tartásba emeltük, majd miközben lassan engedtük le a karunkat, soroltuk a bocsánatot kérő szavakat: sajnálom, nem akartam, bocsáss meg, ne haragudj! A következő belégzés után a megbocsátó szavakat soroltuk: minden rendben, nem haragszom, nincs semmi baj, szeretlek. Ezt még néhányszor megismételtük. Mindenki felidézhetett olyan helyzetet, amikor rosszat tett. A történetek elmesélése után megbeszéltük, hogy mit éreztek, mikor bocsánatot kellett kérniük. Hamar rájöttek, hogy amikor a szavakat soroltuk a légzőgyakorlattal, egészen más volt, sokkal könnyebb, mint amikor a valóságban kellett valamiért bocsánatot kérni. Azt is felismerték, hogy megbocsátani sem könnyű! Hisz azt mondjuk, nem haragszom, de attól még tovább fáj mondjuk az ütés helye és a pohár sem ragad össze a bocsánatkéréstől, ha eltört. Ezért, hogy a haragot is elűzzük, összegyűrtünk papírt, miközben mondtuk, ki miért haragszik és nagy lendülettel bedobtuk a szemetesbe. Tízórai után bocsánatkérő ajándékokat készítettünk. Szerencsére jó idő volt és otthonról, az udvarról rengeteg virágot, levelet, füvet, botot sikerült gyűjtenünk, ezekből készítettünk képeket. Mindenki annak adhatta bocsánatkéréssel, akinek valamit ártott akarva, vagy véletlenül. Volt, aki a szüleinek adta, volt, aki a pajtásának és természetesen bocsánat kérés is járt hozzá. Nagy ölelésekben végződtek az átadások. Minden ajándék gazdára talált. A szülőknek is tetszett ez a játék.
Áprilisban a megbocsátás folyamatáról, lépéseiről és annak örömteli hozadékairól, köztük a boldogsággal foglalkoztunk. Mindennapi életünkben számtalanszor adódik olyan élethelyzet, amikor megbántanak minket vagy akarva-akaratlanul mi bántunk meg másokat. Ezért fontos, hogy Fiataljaink számára felhívjuk a figyelmet a bocsánatkérés és a megbocsátás fontosságára. Meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono című dalát és kézjelekkel elmutogattuk azt. Átvettük az alapérzelmeket: az örömöt, a szomorúságot, a haragot, a félelmet és a meglepődést. Ezekre példákat is kerestünk személyes megéléseinkből. Szituációs játékokon keresztül olyan helyzeteket játszottunk el, ahol a megbocsátás során keletkező érzelmeket éltünk át. Beszéltünk arról, milyen érzés, ha megbántanak minket és milyen érzés megbocsátani. Többen akadtak, akiknek voltak nézeteltérései osztálytársaikkal, de sikerült nekik kibékülni egymással. Az osztály tagjai bocsánatkérő szíveket készítettek és adtak át olyan társuknak, akiket megbántottak. Az osztályban vannak olyan tanulók is, akiknek nem szokott konfliktusa lenni senkivel, ők barátság szívvel fejezték ki szeretetüket társaik felé.
A gyerekekkel beszélgettünk a megbocsátás fontosságáról. Mi az, amivel fájdalmat okozunk a barátainknak. Gyakoroltuk a bocsánatkérést, majd mindenki elkészítette a „Megbocsátás hajóját”, amit átadtak annak az osztálytársuknak, akitől megbocsátást vártak. Az őszinte bocsánatkérést jó volt látni, és azokat is, akik meg tudtak bocsátani.
Ebben a hónapban is Törekvő4a csoportban megtartottuk a Boldogságórát. „Puha, meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok relaxációs gyakorlat, illetve a hónap dala éneklése után feldolgoztuk „A három kiscsibe”(Belga népmese) történetét. Beszélgettünk a sérelmekről és érzelmekről.
A téma feldolgozása alatt (a produktum készítése közben) háttérzeneként halkan szólt Bagdi Bella: Ho’oponopono dala.
Az óra lezárásaként hangsúlyoztuk, miért érdemes megbocsátani.
Majd meditáltunk.
Jól éreztük magunkat, és várják a következő Boldogságórát.
Bököny, 2024.április 11.
Csengeriné Fekete Ibolya
Boldogságóránk kezdő relaxációjának a Pillangóölelés mindfulness gyakorlatot választottam. A gyakorlat segíti a lecsendesedést, a koncentrálást, mely a mindennapi stresszes helyzetekben is jól alkalmazható.🦋 A gyakorlat közben megérkezett hozzánk Polli , a pillangó, akit a gyermekek már jól ismernek. Az ő segítségével utaztunk egy távoli kis szigetre, ahol a szigetlakók megtanították nekünk a megbocsátás varázs-szavát : a ho’oponopono-t. A Ho’oponopono jelentése : hibát kijavítani. Ebben lehet segítségünkre pl: az ölelés, a sajnálom, köszönöm, a bocsáss meg, és a szeretlek varázsszavak is. Kötetlen beszélgetés alkalmával a gyermekek megfogalmazták én-élményeiket, érzéseiket a témában. Ezt követően Boldog Blanka palack postája érkezett a kis szigetre, amely egy mesét, a morgó medve és a szorgos méhecske történetét rejtette. A mesehallgatás után megbeszéltük a mese üzenetét, tanulságát és mozgással jelenítettük meg a szereplők karaktereit. Ezt követően egy óriási szeretet-gombóccá változva tértünk vissza az oviba. A gyerekek lelkesedéssel készítették el a megbocsátás jelét és színezték a meséhez kapcsolódó színezőlapot, melyek a faliújságunkon kaptak most is méltó helyet. A délelőtt folyamán többször meghallgattuk a hónap dalát -Bagdi Bella: Ho’oponoponot, és Bella gyermekdalait.
Óvodánkban április 22. hetében ünnepeljük a Föld Napját. A színes, változatos programok egyike a közös virágültetés a csoportok kiskertjébe. Ezért a Boldogságórát a „Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok…” relaxációval kezdtük.
Majd elbáboztam a gyerekeknek a Süni Simis mesét, melyben éppen egy szép virágot szeretne a Mókus megnézni. A gyerekeket nagyon megragadta a történet, felismerték, hogy Simi hol, hogyan bántotta meg társait.
A beszélgetésben az volt a célom, hogy ne a rosszalkodó személyt ítéljék el, hanem csak a rosszaságot. Fontosnak érezték a bocsánatkérést és a megbocsátást is. A végén együtt énekeltek a kis állatokkal.
A gyerekek elkérték a bábokat és maguk mesélték el a történetet.
Kiscsoportunkban mindig is varázsszavaknak hívtuk a:” Köszönöm, Sajnálom, Kérem szépen szavakat.” A szülői értekezleten is kértük a szülőket, otthon is legyen ez az álvárás az akarom, adjál, kell formák helyett.
A gyerekekkel miután megtanultuk a varázsszavakat a következő játékot játszottuk: Zenére (Bagdi Bella: Ho’oponopono) szabadon járkáltak a csoportban, amikor a zene elhallgatott párt kellett keresni, kezet fogni és mondani egymásnak egy-egy varázsszót.