E havi Boldogságórás témánk a Megbocsátás volt. Megbocsátani nem mindig olyan könnyű, még nekünk felnőtteknek is nehezen megy időnként. A megbocsátást egy szálló pitypanggal ábrázoltuk a gyerekekkel. A kisebbek ujjal festették meg a repülő bolyhokat, míg a nagyobbak már ecset segítségével tették ezt. Az iskolába készülő gyerekek az egész képet önállóan készítették el.

Áprilisban a Morgós medve és a Szorgos Méhecske történetével ismerkedtek meg a gyerekek. Tetszett nekik, közben megbeszélgettük az egyes részek tanulságát, ok-okozati viszonyait, és mozogtunk-táncoltunk is. Ügyesen feleltek a kérdésekre. A történet végén saját élményeiket mesélhették el társaiknak, valamint hogy számukra mit is jelent a megbocsátás. Természetesen ilyenkor Csupaszív is mindig a körükben van, akitől a foglalkozás végén mindenki egyesével elköszönt. Ezt követően méhecskék színezése közben, tovább beszélgettünk a megbocsátás témájáról.

A megbocsátás témakör feldolgozását a „haragom kifújom” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük. Majd felidéztünk helyzeteket, amikor mérgesek voltak valakire vagy megbántottnak érezték magukat. Mindenki tudott olyat mondani, amikor barátjuk vagy csoporttársuk bosszúságot okozott vagy azzal, hogy kielőzte a sorban vagy nem kapott meg valamit, amivel játszani szeretett volna. Kértük, hogy mondjanak róla egy jó tulajdonságot is. Kiderült, hogy a bosszúság mellett jó érzéseket is tudtak egymásnak okozni. Kérdeztük, hogy tudják-e mi a megbocsátás, szerintük az, hogy már nem haragszunk a társunkra. Boldog Dóra elmesélte a Tündéri bocsánat c. mesét, majd végezetül Add tovább a szívet játékot játszottunk a tündérek mondókájával. Választani kellett valakit, akit esetleg megbántottak, de szeretnék, ha megbocsátana nekik és annak adhatták a piros papír szíveket. Tündéreket festhettek levezetésnek.
Egy másik alkalommal olyan helyzeteket idéztünk fel a beszélgető körben, amikor ők tettek rosszat társukkal és vissza kellett gondolniuk, milyen volt a megbocsátásra várni, hogyan kértek bocsánatot. Megállapítottuk, hogy sokáig tudunk sértődöttek is lenni, ezért elővettük a bábparavánt és az állat bábokat, majd elmeséltük a sértődött süni meséjét. A mese végén megbeszéltük a varázsszavakat, amikkel bocsánatot lehet kérni, majd a bábokat megsimogathatták és kedvük szerint eljátszhatták a saját történetüket.

A foglalkozást „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” relaxációval kezdtük. Megbeszéltük, hogy hogyan kezeljük, ha megbántottak, vagy ha megbántottunk valakit?! Visszacsatolásként a megküzdési stratégiákhoz megbeszéltük, hogy milyen érzelmeket vált ki belőlünk, ha megbántunk valakit, illetve minket és milyen az ha békességben együtt játszunk. Labdák és lufik segítségével, melyeken mosolygós és szomorú arcok voltak mindenki mesélt, hogy mit érez ilyen esetekben, illetve mesélhettek a gyerekek ezzel kapcsolatos történeteket, amik velük is megtörténtek. A foglalkozást nagy ölelésekkel zártuk, mindenki megölelt mindenkit, hiszen ez a megbocsátás egyik jele.