Igazán tartalmassá tettük a nagyhét napjait.
Kisebb- nagyobb fogadalmakat tettek a gyerekek. Próbálták ezeket betartani.
A lemondás mindenkinek mást jelentett. Lemondás az édességről, fölösleges telefonozásról, és a megbocsátások, jócselekedetek vállalásáról.
Elhatároztuk, hogy kedvesebbek, türelmesebbek leszünk egymással. Egy délután meseíró versenyt rendeztünk ebben a témában. A gyerekek tanulságként azt fogalmazták meg, ha sikerül megbékélnünk önmagunkkal, varázslatos életünk lehet a barátaink társaságában. A megbocsátás mindenki számára fontos.
Az ünnepi misén együtt imádkozhattunk az oszályunk közösségéért, a családokért. A gitárzenével kísért énekek, a gyermekek aktív részvétele a szertartáson az érzelmek megélésének meghatározó alkalma volt. Fontos mozzanat az elcsendesedés, a külső hangok mellett az egyéni belső érzésekre figyelés. A mai kor emberének felbecsülhetetlen kincs ez a képesség, amit valóban erősíteni és gyakorolni kell.
Megbocsátás
Vigye a haragodat a szél…
Nagyon fontosnak gondolom a megbocsátás gyakorlását elkezdeni már gyermekkorban. A harag érzése, a düh, az indulatok nehéz lelki állapotot idéznek elő, amivel hosszútávon nem könnyű létezni és élni. Ezt a terhet meg kell tanulni elengedni és kezelni, még a gyermekkori apró tettekben és egymással szemben elkövetett apró ballépésekben.
A méhek jól működő családként élnek, ahol mindenkinek megvan a helye, szerepe és dolga. A jól összedolgozás és kommunikáció által tudnak úgy működni, ahogyan kell. Egy hétre mi is méhekké változtunk és szorgosan összedolgozva, egymást segítve gyűjtöttük a mézet. Meseválasztásban könnyű dolgunk volt, hiszen tökéletesen illett Lukács Elvira- Érzi Mézi meséi közül a mese a megbocsátásról. Együtt éreztünk Mézivel a méhecskével, megbeszéltük mit jelent magányosnak lenni. Történeteket meséltünk egymásnak, mikor és kivel szemben éreztünk már haragot, kikkel vesztünk már össze. Eljátszottuk a haragot, a zsörtölődést, a hisztit. Kiabáltunk, dobbantottunk, mérges arckifejezéseket mutattunk egymásnak. Érzékeltük, hogy bár nevettünk is közben, hiszen csak játszottunk, viszont éreztük a bennünk rejlő indulatot is. A gyerekek képesek voltak megfogalmazni, hogy számukra ez negatív érzéseket kelt, és nem jó az az állapot, amiben ilyenkor vannak. Gyakorlatokat végeztünk a harag elengedésére. Óriási levegőket vettünk, és messzire fújtuk a mérgünket, a rossz érzéseinket. Majd labdába/gömbbe tettük és elengedtük/ feldobtuk magasra. Mindezt gondolatban, mozgással egybekötve, de annál hatékonyabban. A magasban láttuk, ahogy az a gömb szétporlik és nincs többé. Mosolyt küldtünk egymásnak, ami sok-sok pozitív energiát termelt, amitől nyugodtak lettünk, amitől újra kedvesség áradt szét bennünk. A méhecskék a szél erejét használták a haragjuk elengedésére. Megtanultak egymástól bocsánatot kérni. A bocsánatkérés formáit átgondoltuk. A gyerekeknek sok jó ötlete támadt, mivel is célszerű bocsánatot kérni egy szerettünktől, társunktól, ha megbántottuk. Elsőre mindenki a ne haragudj vagy bocsánat kifejezést használta, majd eszükbe jutott, hogy mindezt meg lehet tenni egy öleléssel, puszival, kézfogással. Remek gondolatok jöttek elő később, hogy akár virággal, kis saját kezű meglepetéssel is lehet bocsánatot kérni valakitől.
Saját harangunk elengedését csodás alkotásokon jelenítettük meg. Gyakorolva és vizualizálva, amire gondolhatunk a düh elengedése során. Mivel mottónk a „Vigye a haragodat a szél…” mondat volt, így a gyerekek találós kérdés során jöhettek rá melyik virág tudja ezt jelképezni számunkra a legjobban. Amit ha megfújunk (mint a harag kifújása), elszáll a széllel (mint maga a rossz érzés). A gyerekek hamar rájöttek, hogy ez bizony a kedvelt pitypang. Kértem a festés során, gondoljanak arra, hogy ezeket a pihéket hogyan szállítja a szél egyre távolabb, pont, mint a mi összes negatív érzésünket…
A hét végére tartogattuk a legizgalmasabb teendőnket, a „béke süti” készítését. Ki tudna tovább haragudni, ha valaki finom, saját kezűleg készített muffinnal próbál bocsánatot kérni?
A tevékenység anyaga: A megbocsátás gyakorlata
A tevékenység tartalma:
– Süni Simi meséjének bemutatása bábozással
– Süni Simi körbeadása beszélgetőkör keretein belül: Ki az, aki a legutóbb megbántott? Mi az,
amit szeretsz ebben a személyben? Megbocsátasz neki?
– Megbocsátás tánca: érzelmek kifejezése zenén és táncon keresztül
o Idegesség, frusztráció: Edvard Grieg – A hegyi király barlangjában
o Harag: Vivaldi – Vihar
o Kedvesség, engedékenység, megbocsátás: Brahms – Lullaby
o Vidámság, gondtalanság: Vivaldi – Tavasz
– Szeretetgombóc játék: Egy gyermek beáll a kör közepébe, ő lesz a gombóc tölteléke. A kört
lassan összehúzzuk, miközben halkan a középen álló gyermek jó tulajdonságait soroljuk. A
végén csoportosan megöleljük őt. Mindenki sorra kerül a játékban.
– Átvezetés vizuális tevékenységbe: Megbocsátás karkötő készítése gyurmából.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
Megbocsátás gyakorlása
A hónap témája a megbocsátás volt. A gyermekekkel legelőször is beszélgetést
kezdeményeztem arról, mit jelent a megbocsátás szó és mikor is kell/ lehet megbocsátani
valakinek. Képek segítségével és rendszerezésével helyes és helytelen viselkedési formákat
válogattunk.
A téma bevezetésénél vizualizáltuk a megbocsátás jelét, melyet a csoportszobában
található játékok segítségével a gyermekek önállóan kiraktak. Felolvastam, a könyvben
található verset, aminek köszönhetően a varázsszavakat megismertük és értelmeztük egy
közös beszélgetőkör keretein belül. Megtanultuk és erősítettük a gyermekekben a
varázsszavak megfelelő használatát, ami annyira sikeresnek bizonyult, hogy a mindennapok
során konfliktus esetén, felnőtt segítsége nélkül képesekké váltak az önálló
problémamegoldásra is.
Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című meséjéhez illusztrációként, saját mesekötényt
készítettem és egyszerű bábjátékkal, interaktívan feldolgoztuk a mese cselekményét, mely
teljesen elvarázsolta a gyermekeket. Egy régen nem használt lepedőt tenyérlenyomat és egyéb
figurák festésével újrahasznosítottunk, mely varázsszőnyegként funkcionált, amíg el nem
jutottunk a „Repülj velem” című dallal Hawaii-ra.
A Ho’oponoponopo dal végigkísérte témafeldolgozásunkat, elalvás előtt altatódalként
funkcionált, valamint feldolgoztuk a Ho’oponoponopo interaktív játékot is, amely során a
gyermekek izgatottan érezték magukat a különböző szerepek kipróbálása által.
A varázsszavak illusztrációját felhasználva mindenki elkészítette a saját csörgőjét, (wc
papír guriga, tészta, illusztrációk, anyag darab) melyet leginkább igazmondásra, illetve a
varázsszavak kimondása során csörgettünk meg.
A megbocsátás hónapját, közös megbocsátás nappal zárta az óvodánk, ahol az összes
gyermeknek felolvasásra került a „Morgós medve és szorgos méhecske” című mese, valamint
emlékbe megkapta a megbocsátás jelét. A mese meghallgatása után szót ejtettem a
megbocsátás fontosságáról, aki pedig szerette volna megölelhette és kezet foghatott társával.
A téma bevezetéseként a Tücsök csoportosok boldogságóráját a kialakított szokásunknak megfelelően „szeretetölelésünkkel” kezdtük.
A foglalkozást relaxációval folytattuk, majd arra koncentráltunk, hogy a nyitott ablakon „kidobjunk” minden rossz érzést, amivel esetleg ezen a napon „találkoztunk”. Ez jó kiindulás volt számomra hónap témájának közös kefejtésére.
A Ho’oponopono dallal, a „varázsszavak” felelevenítésével is tovább erősítettem bennük, hogy bizony mennyire fontos a „másik” embernek és saját testi egészségünk érdekében is, a megbocsátani tudás képessége. Ennél a pontnál párhuzamba állítottam – a Húsvét közeledtével – Jézus kiválóságát, illetve ezzel ellentétben az emberi tökéletlenséget a hibázás, mint az emberi lét velejáróját, valamint a hiba belátását magunk és a „másik” esetében is. Innen a következő lépés: a megbocsátás képessége és annak gyakorlása.
Beszélgettünk arról is, hogy milyen színnel lehetne jellemezni a megbocsátást? Szinte mindannyian egyet értettek abban, hogy a megbocsátás színe: az arany!
Arra kérdésemre, hogy milyen színű érzések keletkeznek ennek hatására bennünk, szinte egyszerre válaszolták: „…hát piros, hiszen az a szeretet színe!”
A foglalkozás ezen pontján kezdtük el készíteni a kivül többszínű, belül piros „megbocsátás” – húsvéti tortánkat. A tetejét ölelő fészekkel és az új esélyt képviselő színes tojásokkal díszítettünk. A tojás ezen a napon számunkra nencsak az új élet reményét, de a változás, a megbocsátás lehetőségét jelképezte. A több szín használatával azt érzékeltettem a gyermekekkel, hogy mindannyian mások vagyunk, ezért másként, másképpen tudunk megbocsátani, de a végeredmény a fontos, éppen úgy, mint ennél a közös produktumunknál. A tortakészítés során végig beszélgettünk Jézus kiválóságáról, a megbocsátása határtalanságáról.
Ugyan az ovink nem egyházi, hanem önkormányzati fenntartású óvoda, de ez az ünnep a mi óvodánk számára mindig is többről szólt, mint csak a „húsvéti nyuszikákról”. Az ez évi húsvéti projektünk azonban most mégis sokkal több volt, mint a korábbi években.
A készülődés tartalmát tovább gazdagította, érzelmeinket tovább mélyítette a Boldogságóra program!
Erre bizonyíték – a saját érzelmeimen túl – a csoportomba járó gyermekek és a programba bevont daduska arcán át-, meg átsuhanó érzelmek láncolata.
A foglalkozás végén az elkészült tortánkat a játszószönyegen egy kis asztalra helyeztük, körbe álltuk és együtt énekeltük Bagdi Bella: Szép nap… kezdetű dalát…, majd az óvodai ebédünket és a csodás délelőttünket a tortánk elfogyasztásával koronáztuk meg.
A téma bevezetéseként a Tücsök csoportosok boldogságóráját a kialakított szokásunknak megfelelően „szeretetölelésünkkel” kezdtük.
A foglalkozást relaxációval folytattuk, majd arra koncentráltunk, hogy a nyitott ablakon „kidobjunk” minden rossz érzést, amivel esetleg ezen a napon „találkoztunk”. Ez jó kiindulás volt számomra hónap témájának közös kefejtésére.
A Ho’oponopono dallal, a „varázsszavak” felelevenítésével is tovább erősítettem bennük, hogy bizony mennyire fontos a „másik” embernek és saját testi egészségünk érdekében is, a megbocsátani tudás képessége. Ennél a pontnál párhuzamba állítottam – a Húsvét közeledtével – Jézus kiválóságát, illetve ezzel ellentétben az emberi tökéletlenséget a hibázás, mint az emberi lét velejáróját, valamint a hiba belátását magunk és a „másik” esetében is. Innen a következő lépés: a megbocsátás képessége és annak gyakorlása.
Beszélgettünk arról is, hogy milyen színnel lehetne jellemezni a megbocsátást? Szinte mindannyian egyet értettek abban, hogy a megbocsátás színe: az arany!
Arra kérdésemre, hogy milyen színű érzések keletkeznek ennek hatására bennünk, szinte egyszerre válaszolták: „…hát piros, hiszen az a szeretet színe!”
A foglalkozás ezen pontján kezdtük el készíteni a kivül többszínű, belül piros „megbocsátás” – húsvéti tortánkat. A tetejét ölelő fészekkel és az új esélyt képviselő színes tojásokkal díszítettünk. A tojás ezen a napon számunkra nencsak az új élet reményét, de a változás, a megbocsátás lehetőségét jelképezte. A több szín használatával azt érzékeltettem a gyermekekkel, hogy mindannyian mások vagyunk, ezért másként, másképpen tudunk megbocsátani, de a végeredmény a fontos, éppen úgy, mint ennél a közös produktumunknál. A tortakészítés során végig beszélgettünk Jézus kiválóságáról, a megbocsátása határtalanságáról.
Ugyan az ovink nem egyházi, hanem önkormányzati fenntartású óvoda, de ez az ünnep a mi óvodánk számára mindig is többről szólt, mint csak a „húsvéti nyuszikákról”. Az ez évi húsvéti projektünk azonban most mégis sokkal több volt, mint a korábbi években.
A készülődés tartalmát tovább gazdagította, érzelmeinket tovább mélyítette a Boldogságóra program!
Erre bizonyíték – a saját érzelmeimen túl – a csoportomba járó gyermekek és a programba bevont daduska arcán át-, meg átsuhanó érzelmek láncolata.
A foglalkozás végén az elkészült tortánkat a játszószönyegen egy kis asztalra helyeztük, körbe álltuk és együtt énekeltük Bagdi Bella: Szép nap… kezdetű dalát…, majd az óvodai ebédünket és a csodás délelőttünket a tortánk elfogyasztásával koronáztuk meg.
Áprilisi témánk „A megbocsátás gyakorlása” volt. A gyerekek a foglalkozás elején megpróbálták egymás arcát figyelve elmondani azt, hogy egy adott dologgal kapcsolatban kinek mi olvasható le az arcáról. Egy-egy közös emléket, eseményt felidézve érdekes dolgokat fejthettek meg a különböző arckifejezésekből. Utána beszélgettünk a haragról és a bosszúról. Kiderült, hogy a gyerekek nem egyformán élik meg a sérelmeket. A megbocsátás sem egyformán megy, van akinek könnyebb, van akinek nehezebb túllépni dolgokon. A beszélgetés után baráti csoportokba rendeződtek és egy lapon összegyűjtötték a kisebb-nagyobb sérelmeiket, amelyeket „cipelnek”. Segítettek egymásnak abban, hogy miként lehet könnyebben megbocsátani a másiknak. Ötletlistát készítettek arról, hogy miként lehet könnyebben megbocsátani egymásnak. Rájöttek annak a fontosságára is, hogy mindig fontos a másik fél nézőpontját is átgondolni az ilyen folyamatokban. Ezután közös játék következett: „Az arcunkra van írva”. Jókat kacagtak, miközben megfejtették egymás érzelmeit. Az óra végén egy-egy fogalomhoz készítettek rajzokat, kifejezve azt, ami nekik arról a szóról eszükbe jut. A fogalmaknak, amik közül választhattak (szeretet, bizalom, őszinteség, türelem), nagy szerepük van a megbocsátás folyamatában.
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
A tavaszi szünet előtti utolsó pár napban az ünnepre való hangolódás került a középpontba. A húsvéti készülődés mellett kiemelt figyelmet fordítottunk a Föld napjára, mely április 22.-én lesz. Egy szóasszociációs gyakorlaton keresztül összegyűjtöttük a már meglévő ismereteinket a Földről. Ezt követően megnéztük közösen, hogy hogyan is néz ki valójában a Föld. Megbeszéltük, hogy milyen lehetőségeink vannak arra, hogy megóvjuk a környezetünket. Részletesebben belemerültünk az újrahasznosítás és szelektív hulladékgyűjtés témakörébe. A Boldogságóra áprilisi témái közül „A megbocsájtás gyakorlása” került általunk feldolgozásra. A tanulókkal közösen húsvéti tojásokat készítettünk. A tojások díszítése festéssel és színezéssel valósult meg. A tojások elkészülése után közös átbeszélést követően bocsánatkérő üzeneteket írtunk rájuk a Földnek. Majd az elkészült alkotások tették szebbé a teremben kiállított tojásfát. A rossz idő miatt sajnos nem tudtunk elmenni sétálni, de azért így is sikerült megbeszélnünk, hogy hogyan újul meg tavasszal a természet. Megalkottuk a saját tavaszi virágokba öltözött fánkat, aki kapott egy kedves, mosolygós arcot. A tanulók elmondták a saját bocsánatkérő üzenetüket. Végezetül pedig gyertyát gyújtottunk a Földért és meghallgattuk Bagdi Bella „Gyújts egy gyertyát a Földért” című dalát.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Kópé Klub
A nagycsoportosok foglalkozását a „Pillangó ölelés gyakorlattal kezdtem, majd elmondtam a Ho’oponopono mesét. A mesét a gyerekek kérésére többször eljátszottuk, többféle szerepet is kipróbálhattak.
A „Varázsszavak” és a „Jön a Zombi” (kézikönyv) adaptációjára készült, korábbi években kedvelt játék eljátszása után beszélgettünk arról, voltak-e már olyan helyzetben, hogy bocsánatot kellett kérniük, hogy érezték akkor magukat? Majd mesélhettek arról, miért kértek tőlük bocsánatot, mit éreztek? Arról is beszélgettünk, hogy a szavakon kívül hogyan tudunk még bocsánatot kérni.
A foglalkozás végén lerajzolták a mese a számukra legjobban tetsző részletét, közben Bagdi Bella Ho’oponopono c. dalát hallgattuk.
Az áprilisi boldogságóránkat egy rövid animációs film megnézésével kezdtük, aminek a segítségével kellett a csoportomnak kitalálnia a hónap illetve az óra témáját.
A film megtekintése után német nyelvű kifejezéseket gyűjtöttünk arra, hogy hogyan lehet valakitől bocsánatot kérni, és hogyan illik reagálni egy bocsánatkérésre.
Átbeszéltük azt is, hogy mi az, amit ők könnyen, nehezen illetve soha nem tudnának megbocsátani. Majd elolvastunk néhány szituációt, és megpróbáltuk helyesen reagálni rájuk.
Az órát most is egy kreatív feladat zárta, a tanulók bocsánatkérő kártyákat gyártottak.