Az óvodás gyermekek életében mindennaposak a kisebb-nagyobb összetűzések, nézeteltérések. Ezeket megszüntetni nem tudjuk. Véleményem szerint nem is szabad, hiszen ezek révén tanulják meg egymás közti problémáikat megoldani. Feladatunk ezen problémák orvoslására segítséget, mintát adni. Azt hiszem a fejlesztésen és a játékon, játékos tanuláson felül az óvodapedagógusok ezen stratégiák megoldásának segítségére szánják a legtöbb időt. Hisz’ minden nap többször halljuk, hogy : „XY kicsúfolt, elvette a játékomat, megütött, nem lesz a barátom, megbántott…” stb. Ezekre a gyerekek rendszerint haraggal, sértődéssel reagálnak, megbántva érzik magukat. Meg kell tanulniuk azonban – a kiegyensúlyozott légkör érdekében- megbocsátani és bocsánatot kérni egyaránt. Ezzel lehetőség adódik a megbántottságból adódó feszültség oldására, továbbá hibáik belátására, azok javítására. Szituációs játékok során igyekeztem érzékeltetni a megbocsátás fogalmát. A gyerekek lelkesen élték bele magukat a szerepekbe, s próbáltunk közösen tanácsot adni: ki viselkedett helytelenül? Miért is rossz, ha sokáig haragszunk, vagy megbántunk valakit? Próbáljuk elképzelni, mit érezhet? Mit tehetett volna a „megbántó” másként? Nagyon izgalmas és érdekes élmény volt a kis „színészek” spontán előadása, és végül minden esetben a szeretet ereje győzött, és megoldódott az „álprobléma”. 🙂 A megbocsátó kézfogást pedig a valódi problémás helyzetekben is használják a gyerekek.