” A gyengék sohasem bocsátanak meg. A megbocsátás az erősek erénye.” ( Gandhi ) Mindannyian egyetértettünk ezzel az idézettel. A továbbiakban megbeszéltük, mit jelent számunkra a megbocsátás és megbocsátani sérelmeinket. Különbséget tettünk a szándékos és az akaratlan, véletlen bántás közt. Az igazi bocsánatkérés őszinte és szívből jön, ezt értékeljük, tudjuk elfogadni és a sérelmet megbocsátani.

Miután a megbocsátás fontosságáról beszélgettünk, a gyerekek bocsánatkérő kártyákat készítettek. Ezeket át is adták, ha jelen volt a címzett.

A megbocsátás hónapjában nagyon sok mindenről tudtunk beszélgetni, hisz a gyerekeknek több olyan megélt élménye volt, amikor megbántották vagy esetleg ő bántott meg valakit. Nagyon jó volt ez az óra például arra, hogy megbeszéljük az egymás iránt érzett sérelmeinket, esetleg haragunkat. A harag rossz tanácsadó és ez minden esetben igaz, legyen az otthoni vagy iskolai élmény.
Az „Arcunkra van írva” feladatnál a gyerekek nagyon jól érzékeltették az arcokon megjelenő haragot és megbocsátást. Azt is elmesélték, hogy ők is hasonló arcot mutatnak, ha haragot éreznek, vagy éppen megbocsátanak valakinek.
Elolvastuk a „Három csibe” című belga népmesét, ami nagyon tanulságos volt számukra.
A keresztrejtvény megoldása után, a „Milyen terhet viszel” feladatnál, mindenki tudott a vagonokba mit írni. Például a csúfolódás szinte mindenkinél szerepelt a sérelmek között, az érzelmeik pedig vegyesek voltak.
Az óra végén elkészítettük a feltöltendő feladatunkat és elénekeltük a hónap dalát.
Megerősítettük magunkban, hogy mindenképpen fontos a megbocsátás, mert nélküle nem vagyunk teljesek, nem vagyunk igaziak, mi is hibázunk, nekünk is megbocsátanak.