A megbocsátás képessége nélkülözhetetlen a testi-lelki és szellemi harmóniához. Aki megbocsájt, az lemond arról, hogy haragudjon, leteszi a sérelmet, nem akarja megbosszulni a dolgot. Akinek megbocsátanak az hisz az emberekben, hisz önmagában. Ettől függetlenül, a felnőttek nagyon nehezen tudnak megbocsátani. Feladatunk az, hogy megtanítsuk gyermekeinket arra, hogy hogyan engedjék el sérelmeiket, a haragjuk cipelése helyett.
A foglalkozást a Gumiember vagy Lufiember ráhangolódó gyakorlattal kezdtük. A gyerekek párban kézen fogva állnak és felfújódunk majd leengedünk egy párszor. Ez után a gyakorlat után meghallgattuk Bagdi Bella: Ho’oponopono című dalát. Körben állva mozogtunk a dalra. A dal végén megkértem a gyerekeket, hogy üljenek le. A témát a négy varázsszó értelmének megbeszélésével, vezettem be. Beszélgető körben elmondják a gyerekek, hogy mikor és miért bántódott / sértődött / haragudott meg valaki másra. Mit éreztek olyankor a testükben és hol. Ezek után eljátszottuk a Varázsszavak gyakorlatot. Amiben körben állunk, kezdésként én kimondok egy varázsszót a 4 közül, majd eldobom a labdát és kimondok egy gyereknevet és mondok egy mondatot a nevével. Mindezek után elbáboztam a gyerekeknek a Boldogságóra könyvből Sün Soma történetét, aki megbántotta a barátait, de végül megbocsátottak neki. A bábjáték után megbeszéltük a történetet. A foglalkozás zárása képen újra meghallgattuk Bagdy Bella hónapdalát és mozogtunk a zenére.
Ezt a foglalkozást is nagyon élvezték mind a gyerekek, meg én is. Remélem, hogy tanulságos volt a foglalkozás, sok mindent megjegyeznek a megbocsátásról, az emberi kapcsolatokról és arról, hogy senki sem tökéletes.

A megbocsátás témájának feldolgozása során egész hónapban nagy hangsúlyt fektettünk a beszélgetésekre. A beszélgetőkörökbe a napi konfliktusokat, a konkrét eseteket, a gyermekek saját sérelmeik kapcsán az egymáshoz és felnőttekhez kapcsolódó érzéseit igyekeztünk megbeszélni. Eközben nemcsak a saját szemszögünkből, hanem a másik „szemüvegén” keresztül is láttattuk a történteket, aminek a befogadása kicsit nehezebb volt a gyerekeknek.
A boldogságórát relaxációval kezdtük (a szél zúgásával), majd Ferenczei Éva bábos meséjét hallgatták meg a gyerekek. A mese sokat segített a megbocsátás valódi üzenetének átadásában, a szeretet és empátia erejének érzékeltetésében.
A mese végén párhuzamot kerestünk Süni Simi és barátainak viselkedése és a mi csoportunk tapasztalatai között. A gyerekek arról szívesebben beszéltek, hogy őket ki bántotta meg, de örömmel fogadtam, hogy találtak pozitív tulajdonságokat azokban a gyerekekben is, akikkel konfliktusba keveredtek, vagy akikkel szemben neheztelést éreztek.
A beszélgetés végén Bagdi Bella „Repülj velem,..” című dalának segítségével „elrepültünk” Hawaiira, és megismertük a Hooponopo varázsszavait. A varázsszavak „gyakorlásához” a bábos mesében szereplő Mackó labdáját használtuk, a labdát körbeadogatva soroltuk a varázsszavakat: Sajnálom, Kérlek bocsáss meg, Köszönöm, Szeretlek.
A boldogságórát elcsendesedéssel, relaxációval zártuk.
Bár a témával igen fontos a gyerekek körében foglalkozni, a mindennapi tapasztalataim azt mondatják velem, hogy mi, felnőttek sokat tanulhatunk az óvodásoktól az őszinte megbocsátásról.

Ebben a hónapban a megbocsátás gyakorlása témát dolgoztuk ki, minden csoport másképpen dolgozta ki a témakört.
A pillangó csoportban a téma kidolgozása úgy valósult meg, hogy meghallgatták a hónap meséjét, majd megbeszélték, hogy kinek mit mondott a mese. A mese után a munkafüzetből kiválasztottak egy színezőt, mindenki úgy színezte ki ahogyan szerette volna, majd mindenki kivághatta. A téma lezárásaként meghallgatták a hónap zenéjét. A katica csoportba a téma kidolgozása úgy valósut meg, hogy közösen elénekeltük Bagdi Bella Ho’oponopono című dalát, a nagyobb gyerekek már emlékeztek az előző évből a dalra. Szíveket vágtak ki a gyerekek amire, különböző megbocsátó szavakat mondtak, amiket a gyerekek fogalmaztak meg az óvó néni felírta a szívekre. Téma lezárásaként mindenki bocsánatot kérhetett egy másik gyerektől, közben azt is megfogalmazták, hogy mivel bántották a meg a másikat. A mókus csoportban a téma kidolgozása úgy valósult meg, hogy megbeszélték, hogy milyen fontos a megbocsátás. Milyen sokat köszönhetünk édesanyukáknak, akik megtanították, hogyan kell bocsánatot kérni a másiktól. Közösen a gyerekekkel készítettek egy virágcsokrot az anyukáknak, hogy így hálálják meg nekik a sok segítséget. A téma lezárásaként relaxációs zenét hallgattak. A maci csoportban a foglalkozást a hónap meséjével kezdték, majd megbeszélték közösen, hogy miről szólt a mese, a megbocsátás folyamata révén mindenki békésebbnek, energikusabban érezheti magát. A harag, félelem megnehezítik az életünket, ezért kell megbocsátani a másiknak, hogy ne cipeljük tovább ezt a terhet. Közösen elénekelték a hónap dalát. A süni csoportban a megbocsátás fontosságáról beszéltek. Felismerték, hogy van, amikor nem akarjuk szándékosan megbántani a kis társunkat, barátainkat, de sajnos megtörténik. Ilyenkor bocsánatot kérhetünk! Sajnálom, ne haragudj, szeretlek. Ilyen jellegű szavak segítenek a megbocsátásban.

Megismerkedtünk a gyerekekkel a megbocsátással.
A 4 zenére mozogtunk, így megcsináltuk a megbocsátás táncát.
A megbocsátás sorolót is megbeszéltük. Felsoroltuk milyen szavakat használhatunk a megbocsátáshoz.
Meghallgattuk a hónap zenéjét, és meséjét.