Az óvodásokkal beszélgettünk arról, hogy bizony nem mindenki kedves. Sajnos vannak olyanok, akik megbántanak bennünket, és bizony olyan is előfordul, hogy mi bántunk meg másokat. Ezek az érzések az élet természetes velejárói. Megbeszéltük, hogy mivel szeretettel fordulunk egymás felé, a másik szeretett fél okazhat bántást. Viszont a megbocsátás eszközével élve a kezünkben tarthatjuk a helyzetek alakulását. Itt a csoportban igyekszünk minél előbb felkészíteni a gyerekeket a nehéz pillanatokra, hiszen így válhatnak minél egészségesebb lelkületű felnőtt( majd.
A Szivárvány csoportosokkal e téma feldolgozásához készítettünk kis papírszíveket. Mindenki rárajzolta asaját jelét. Végiggondolta, ki az a gyermek a csoportba aki őt megbántotta valamivel. A saját jellel ellátott szívecskéjét annak adta, aki megbántotta. Elmondta neki, mivel bántotta meg. A szívecske a megbocsátást jelképezte. Miután sorra került mindenki természetesen megbeszéltük, hogy ebben a szituációban nem jó ha valaki sok szívecskét kapott. Megbeszéltük, hogy a szívecske tulajdonosoknak min kellene változtatniuk, és a megbocsátás milyen nagylelkű dolog.

Sárgicáknál a megbocsátás, -a bocsánatkérés és annak elfogadása- fontos, kiemelt jelentőséggel bír.
Már az első perctől, ahogy a gyerekek csoportunk tagjai lesznek, építjük, alakítjuk ezt a szokást.
Magunk is eszerint élünk a csoportban, hiszen előfordulhat, hogy valakit megbántunk. Megtörténik, visszavonni már nem tudjuk. Ellenben tehetünk szerencsére mégis valamit: bocsánatot kérhetünk.
Van is a bocsánatkéréshez-elfogadáshoz egy mondókánk:
„Béke béke barátság, összeveszni szamárság” Amikor mondják kisujjaikat összeakasztják, és már nevetnek is közben.
A boldogságóra most ennek „gyakorlásában” segített.
Mint szinte mindig a mesével kezdtük a programot. Megbeszéltük a kisállatok viselkedését süni különös, önző hozzáállását a többiekhez. Nagyon felindultan beszéltek róla, nem értettek egyet a viselkedésével, elmondták mi lett volna szerintük a helyes magatartás.
Mivel gyakran hallgatunk Bagdi Bella dalokat, a Ho’óponopono dal nem ismeretlen számunkra.
A szó jelentésével azonban csak most ismerkedtünk meg.
A hajózni szerető király mesével segítettük a szó megértését. A mesét többször is eljátszottuk a hét folyamán. A „sárgicák” népe így megtanulhatta a varázsigát, amivel lecseréltük a régi bocsánatos mondókánkat. Ezt énekelni is lehet. 🙂

Eljátszottuk a ” Zombis” játékot, de mi nem zombival, inkább sárkánnyal „küzdöttünk”
a varázsige segítségével. A játékhoz megépítettük a sárgicák hajóját is.