Az óvodásokkal beszélgettünk arról, hogy bizony nem mindenki kedves. Sajnos vannak olyanok, akik megbántanak bennünket, és bizony olyan is előfordul, hogy mi bántunk meg másokat. Ezek az érzések az élet természetes velejárói. Megbeszéltük, hogy mivel szeretettel fordulunk egymás felé, a másik szeretett fél okazhat bántást. Viszont a megbocsátás eszközével élve a kezünkben tarthatjuk a helyzetek alakulását. Itt a csoportban igyekszünk minél előbb felkészíteni a gyerekeket a nehéz pillanatokra, hiszen így válhatnak minél egészségesebb lelkületű felnőtt( majd.
A Szivárvány csoportosokkal e téma feldolgozásához készítettünk kis papírszíveket. Mindenki rárajzolta asaját jelét. Végiggondolta, ki az a gyermek a csoportba aki őt megbántotta valamivel. A saját jellel ellátott szívecskéjét annak adta, aki megbántotta. Elmondta neki, mivel bántotta meg. A szívecske a megbocsátást jelképezte. Miután sorra került mindenki természetesen megbeszéltük, hogy ebben a szituációban nem jó ha valaki sok szívecskét kapott. Megbeszéltük, hogy a szívecske tulajdonosoknak min kellene változtatniuk, és a megbocsátás milyen nagylelkű dolog.

Sárgicáknál a megbocsátás, -a bocsánatkérés és annak elfogadása- fontos, kiemelt jelentőséggel bír.
Már az első perctől, ahogy a gyerekek csoportunk tagjai lesznek, építjük, alakítjuk ezt a szokást.
Magunk is eszerint élünk a csoportban, hiszen előfordulhat, hogy valakit megbántunk. Megtörténik, visszavonni már nem tudjuk. Ellenben tehetünk szerencsére mégis valamit: bocsánatot kérhetünk.
Van is a bocsánatkéréshez-elfogadáshoz egy mondókánk:
„Béke béke barátság, összeveszni szamárság” Amikor mondják kisujjaikat összeakasztják, és már nevetnek is közben.
A boldogságóra most ennek „gyakorlásában” segített.
Mint szinte mindig a mesével kezdtük a programot. Megbeszéltük a kisállatok viselkedését süni különös, önző hozzáállását a többiekhez. Nagyon felindultan beszéltek róla, nem értettek egyet a viselkedésével, elmondták mi lett volna szerintük a helyes magatartás.
Mivel gyakran hallgatunk Bagdi Bella dalokat, a Ho’óponopono dal nem ismeretlen számunkra.
A szó jelentésével azonban csak most ismerkedtünk meg.
A hajózni szerető király mesével segítettük a szó megértését. A mesét többször is eljátszottuk a hét folyamán. A „sárgicák” népe így megtanulhatta a varázsigát, amivel lecseréltük a régi bocsánatos mondókánkat. Ezt énekelni is lehet. 🙂

Eljátszottuk a ” Zombis” játékot, de mi nem zombival, inkább sárkánnyal „küzdöttünk”
a varázsige segítségével. A játékhoz megépítettük a sárgicák hajóját is.

A boldogságórát egy bábokkal előadott történettel kezdtük. Ennek főszereplője Buksi kutya volt, aki három barátját is megbántotta önző viselkedésével, ezért azok megharagudtak rá. Végül sikerült bocsánatot kérnie és kapnia a barátaitól.
Óvodai életünk során fő szerepet kell hogy játsszon mindennapjainkban a megbocsátás. Ha nem gyakoroljuk, rossz lesz a közérzetünk. Ha haragszom rád, azzal a másiknak és magamnak is ártok. Ez nem azt jelenti, hogy nem érezhetünk haragot a másikkal szemben, de meg kell tanulnunk ennek az érzésnek a megfelelő kifejezését. Ezekről beszélgettünk a gyerekekkel a mese után. Megbeszéltük, hogy mi a helyes viselkedés, ha haragszunk (mondjuk ki, beszéljük meg sérelmeinket) és mit ne tegyünk (durva beszéd, verekedés). Arról is szót ejtettünk, hogy mik a megbocsátás kifejező eszközei szavakban és tettekben. Elmondhatták, ha aznap haragudtak valakire. Megfogalmazták, hogy ez rossz érzés volt, amikor megbocsátottak, az pedig jó.
Öröm volt látnunk, hogy az órán megbeszélteket néhányan már gyakorolták is konfliktusaikban.

Boldogságóra program – Április hónap
A megbocsátás gyakorlása

A programot most a Nyuszi csoport valósította meg. Ebben a csoportban 2,5 – 4 éves korú gyermekek vannak. A csoport létszáma: 26 fő. Ezek a gyerekek még kicsik, az életkoruknak megfelelően igyekeztünk a témát feldolgozni. Több napon keresztül folytattuk a témához kapcsolódó tevékenységeinket.
Kezdtük azzal, hogy a helyes és helytelen viselkedés szabályait beszéltük meg, színes képek segítségével. Elmesélték, hogy melyik kép mit ábrázol, majd elhelyezték a képet egy nagy plakáton, melynek egyik oldalán mosolygós, másik oldalán szomorú smile kép fejezte ki az érzelmet. Egyszerűen meg tudták azt állapítani, hogy melyik kép, hova kerülhet. Tisztában voltak azzal, hogy melyek a rossz és jó tevékenységek.
Ezután egyszerű kérdésekkel elevenítettük fel a képen látottakat:
pl: Te szoktál veszekedni? – szemetelni?,- séta közben elszaladni?…stb. Mindenki elmondhatta, hogy milyen jó ill. rossz dolgot követtek már el.
A téma feldolgozása úgy folytatódott, hogy a sok kép közül kiválogattuk közösen azokat, melyek az egymással szembeni viselkedéseket ábrázolták. Most csak ezek kerültek fel a plakátra. Ismét megbeszéltük, hogy kivel fordultak elő hasonló esetek.
– Kire haragudtál már igazán? Miért? A testvérre, mert: meghúzta a hajamat, elvette a játékomat, nem hagyott aludni….stb
– Most is haragszol még rá?
– Nem! – legtöbb esetben ez volt a válasz.
– Miért nem?
– Mert már megbocsátottam neki.
– Hogyan bocsátottál meg? Hogyan lehet megbocsátani?
– Úgy, hogy megöleltük egymást, megpusziltuk egymást, megsimogattuk egymást…stb. Testi kontaktusokkal.
Volt egy kisfiú, aki azt mondta, hogy először bocsánatot kérek tőle, és utána megölelem. Itt tehát a szóbeli megbocsátási forma is megjelent.
Ezt követően az asztalra helyezett képekből kiválogatták a megbocsátáshoz kapcsolódó képeket, majd közösen kiszíneztük.

A téma feldolgozását Bartos Erika: Anna, Peti, Gergő c. sorozatából: Gergő mindent tönkre tesz c. meséjével zártuk.