Megbocsátás
A téma feldolgozását relaxációval kezdtük. A következő játékokat választottam az ajánlottak közül:
1. Az én hangom
2. Együtt az Á, Ó, Ú
3. Hervad a rágom, éled a virágom
4. Rongybabává válok, csak pihenni vágyok
5. Totyog a liba, nagy a galiba
Majd meghallgattuk az Sajnálom c. dalt.
A témafeldolgozását irányított kérdésekkel dolgoztam fel. Rákérdeztem sérelmeikre. Elmondták, hogy számukra mi okozott sérelmet. Elmesélték a gyerekek, hogy, ha megbántottak valakit,akkor hogyan kértek elnézést. A témához kapcsolódó mese elmondásával folytattam, majd a színező színezésével fejeztem be az április havi téma feldolgozását.
Sokat nézünk mesét, minden meseszereplőnek meg tudunk bocsátani!?
Kedves méhek!
Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy ezen a szép verőfényes napon megzavartalak benneteket. Azért írom ezt a levelet, mert bocsánatot szeretnék kérni azért , amit tettem, hogy elloptam a mézeteket. Nagyon sajnálom, de rendkívül éhes voltam. Ígérem soha nem csinálok ilyet többé. Amint tudom, hozok helyette másikat.
Tisztelettel: Micimackó
Kedves Hófehérke!
Ezt a levelet azért írom, hogy bocsánatot kérjek a múltkori cselekedetemért. Nem tagadom, megmérgeztem azt az almát, de az irigység elvette az eszemet. Azóta megbántam, szerencse, hogy jött a herceg és megmentette az életed. Még egyszer elnézést kérek, de nem bírtam elviselni, hogy szebb vagy nálam.
Szeretettel: gonosz mostoha
Elolvastuk a Három csibe című belga népmesét, beszélgettünk arról, hogy kit milyen sérelem ért a mesében. Közösen megírunk egy bocsánatkérő levelet a vörös és fekete csibe nevében.
GYAKOROLTUK A MEGBOCSÁTÁST
A 8. hónap témája nagyon hamar megérintette a gyerekeket, hiszen mindenkit ért már kisebb-nagyobb sérelem, vagy ő bántott meg esetleg másokat. Azt gondolom, hogy tanulságos hónap volt számomra is, hiszen még jobban megismertem a csoportomba járó gyermekeket.
Érdekes tapasztalat volt az is, hogy milyen sérelmeket hordoznak magukban, hogy honnan ered a megbántottságuk. Szívesen és sokat beszéltek a témáról és megérezték azt is, hogy jó dolog a megbocsátás. A mese nagyon tetszett nekik, a varázsszavakat pedig azóta is folyamatosan alkalmazzák.
Igyekszem minden hónapban valamilyen módon bővíteni azoknak a körét, akiket bevonunk a foglalkozásba, ezért ebben a hónapban nyílt nap keretében az általános iskolából láttunk vendégül tanító néniket. Érdeklődve figyelték a foglalkozást, majd a végén megbeszéltük a tanulságokat, remélve, hogy jövőre az iskolában is bevezetik a Boldogság órákat és lesz folytatása a nagycsoportosaink számára.
Általában projektekben vagy témahetekben dolgozunk, így most is egy nagyobb projektbe illesztve foglalkoztunk a megbocsátás témájával már a hónap legelején. A későbbiekben még többször körbejárjuk ezt a kérdést, hiszen elég mély és fontos problémakör.
A három pillangó című mesét kicsi koruk óta ismerik a gyerekek, de újra és újra elővesszük, és mindig más oldalról vizsgálódunk. Most kicsit tovább gondoltuk a mesét, és feltettük a kérdést, vajon miért nem engedték be magukhoz a virágok az eső elől a három pillangót?
Nagyon érdekes volt az első, elég racionális gondolkodást mutató válasz: Nem fértek volna el a pillangók egy virág kelyhében.
Aztán jött a többi válasz is: Szomorúak voltak a virágok; nem értek rá; nem ismerték mind a három pillangót, stb. Ez az utolsó válasz tovább gördítette a gondolatokat, és komoly, tiszta lelkű állásfoglalás született: „Csúnya dolog, ha azért nem segítünk a bajbajutottaknak, mert nem ismerjük őket. Aki bajban van, annak segíteni kell.” Voltak erre pro és kontra válaszok is. Öröm volt hallgatni, hogy milyen komolyan tudtak beszélgetni, érvelni, figyelni egymásra ovisaink.
Ezek után a pillangók érzéseit vizsgáltuk meg: Mit érezhettek, amikor mindhárom virág ugyan azt válaszolta a kérésükre? Miért akartak együtt maradni? Szomorúak voltak? Haragudtak? Csalódottak voltak?
Vajon mit lehet tenni azért, hogy ez az érzésük elmúljon? A gyerekek hamar meghozták a döntést: Meg kell beszélni, mi történt.
Többen a saját életükből hoztak példákat arra, hogyan kerültek ők is hasonló helyzetbe. Elmesélték, milyen érzésük támadt akkor. Érdekes volt, hogy különösebb irányítás nélkül mesélték a történeteket, amikor megbántottak, és amikor megbántók voltak. Arra kérdésre, hogy a megbocsátás után el is felejtették-e, ami történt, ilyen és olyan válasz is érkezett – érdekes, hogy aki azt mondta, hogy elfelejtette a dolgot, az is elég részletesen tudta felidézni az esetet 😉
Ezek után már előkerültek a fejdíszek, és olyan lehetséges beszélgetést játszottunk el, ami a pillangók és a virágok között folyhatott, ami már nincs benne az eredeti mesében, ami már az után történhetett, amikor a vihar elmúlt, és újra kisütött a nap. Több szereposztásban, több megoldással játszották el a gyerekek ezt a helyzetet, de abban mindegyik megegyezett, hogy kibékülés, megbocsátás, de mindenképpen feloldódás létre jött a pillangók és a virágok beszélgetésének végén. Mosolyogva, békésen zárult a foglalkozás.
Úgy tűnt, elég mély nyomot hagyott a gyerekekben a mese továbbgondolása: A délelőtti udvari játék idején három barátnő közötti beszélgetést csíptem el. Egy kisebb nézeteltérés után nagyon komoly tekintettel, kellő határozottsággal magyarázták egymásnak, hogy bizony meg kell bocsátani egymásnak, hiszen csak akkor tudnak jól együtt játszani, ha nem haragszanak egymásra.