Nekünk ez a hónap és ez a téma bizonyult idáig a legnehezebb feladatnak. A programokkal zsúfolt hónap (Föld Napja, Húsvét, György Napi Sokadalom, Anyák napi készülődés …) komoly kihívás elé állított minket, hogy – mint azt a korábbi témákkal is tettük- beépítsük a megbocsátás témáját a heti projektjeinkbe. A téma is sokkal nagyobb átgondolást igényelt. Mind gyermek, mind felnőtt számára nehéz dolog a megbocsátás, a haragok elengedése, a szeretet előtérbe hozása. A gyerekek nehezebben hangolódtak a téma lényegére, inkább a sérelmek felszínre kerülése volt jellemző a feldolgozás kezdetén, ami természetesen elősegítette a megbocsátás gyakorlását. Sok spontán beszélgetés, konfliktushelyzetek megoldása előzte meg a célzott foglalkozást. Míg korábban teljes csoporttal, most inkább egyénileg, vagy kisebb csoportokban közelítettük meg a témát. Játék közben, udvaron, öltözés közben adódtak erre spontán helyzetek. Az előkészítés most még fontosabb volt, mint az előző témákban..
A tervezett kezdeményezést egy bábszínház közös berendezésével kezdtük, ahol a gyerekek rendezték be a nézőteret, nyitottak pénztárat, jelöltek ki pénztárost és már kanyargott is a sor a jegyekért. Marionett bábokkal meséltem nekik a „Két juhász meséjét”. Ezt egy beszélgetőkör követte, ahol felszínre kerültek az éppen aktuális sérelmek.
„Mese a két juhászról”
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két juhász. Péter és Pál, akik jó barátok voltak, együtt terelték a nyájukat a hegyek között.
„A juhásznak jól van dolga…”
– Hallod-e te, Pál! Hiányzik egy bárányunk! Hogy vigyáztál te hátul a nyájra? Semmirekellő juhász vagy! – azzal úgy megütötte Pált, hogy hogy csak új sajgott a háta. Pál anélkül, hogy egy szót is szólt volna, letérdelt, és a következő szavakat írta a porba:
„Ma a legjobb barátom megütött.”
Kénytelenek voltak együtt folytatni az útjukat, míg egy folyóhoz nem érkeztek. Itt elhatározták, hogy lemossák magukról az út porát, és megfürdenek a folyóban.
– Eredj Pál, mártózz meg a folyóban, addig én őrzöm a nyájat, aztán cserélünk!
Úgy is lett. Igen ám, de Pál nem ismerte a folyót és az mély volt és sebes folyású.
– Péter segíts, elsodor a víz, megfulladok!
Péter nem sokat gondolkodott, nem törődött most a nyájjal, fogta magát, Pál után ugrott és az utolsó pillanatban megmentette a barátját és a partra húzta.
Miután Pál magához tért, keresett egy követ és belevéste:
„Ma a legjobb barátom megmentette az életemet.”
– Hallod e Pál! Amikor megütöttelek, a porba írtad a gondolataidat, most, hogy megmentettelek, a kőbe vésted a szavaidat. Miért?
Pál így felelt:
– Ha valaki megbánt vagy megsért bennünket, a porba kell leírnunk, hogy a megbocsátás szele elfújhassa. De ha valaki jót tesz velünk, kőbe kell vésnünk, nehogy a szél, a víz, vagy bármi is elfelejtesse velünk!
– Igazad van. Sajnálom, kérlek bocsáss meg, szeretlek!
Összeölelkezett a két barát. Pál megbocsátott Péternek, hiszen a legjobb barátja volt. Azóta is együtt terelik a nyájat, de vigyáznak, nehogy egyetlen egy bárányt is elveszítsenek belőle.
„A juhásznak jól van dolga…”
Itt a mese vége, fuss el véle.

A következő napon Szt. György legendájáról beszélgettünk, ebből kerekedett egy sárkányos drámajáték, mely során Hawaii szigetére utaztunk, hogy az elrejtett varázsigét megtaláljuk.
DRÁMAJÁTÉK:
1. A sárkánytól kapunk egy térképet, el kell jutnunk Hawaii szigetére, megszerezni egy titkos varázsigét
2. hajózás, kikötés, barlang keresése
3. barlang felfedezése, varázsige megtalálása( palakőre írt titkosírás)
4. „Ho o pono pono” jelentése, begyakorlása, 4 kifejezés begyakorlása
5. Kitől kéne bocsánatot kérni? – hazahajózás
6. Miért kaphattuk a térképet tőle?- hogy megtanuljunk bocsánatot kérni és megbocsátani

A „Ho o pono pono” kifejezés nagy tetszést aratott. Miután megértettük a jelentését, hawaii nyelvtudásunk örömével visszatértünk a várunkba, hogy bocsánatot kérjünk a foglyul ejtett sárkányunktól. Ezt követte egy játékfűzés , amivel ezeket a szavakat begyakoroltuk.
JÁTÉKOK:
„Sárkánybocsánat”
A gyerekek körben állnak. A kör közepén áll a sárkány, aki ki szeretne törni a körből úgy, hogy maga előtt tartott kézzel közelít a körben álló társaihoz. A gyerekek próbálják megbocsátásra bírni. Aki felé közelít a sárkány, az, mint varázsigét, a megbocsátás valamelyik kifejezését hangoztatja, így őt nem bántja a sárkány, neki megbocsát, más felé fordul. Aki nem elég gyors, azt megharapja. A játékból nem esik ki senki, addig játszuk, amíg a gyerekek élvezik, az az ügyes, akit egyszer sem harap meg a sárkány.
Átvezetés: Vajon miért nem érti, amit mondunk? Hawaii szigetéről származik. Mit mondjunk inkább neki, hogy megértse?
„Sárkányvár”
A gyerekek körben állnak, várat alkotnak. A kör közepén áll a sárkány, aki szeretne kitörni a várból, úgy, hogy kisurran a gyerekek között. Ahogy közelít a gyerekek felé, ketten párba állva összezárják előtte a kört és azt mondják: „Ho o pono pono”, vagy „Ne menj el”. A cél, hogy a sárkány ne menjen el, hanem bocsásson meg mindenkinek.
Átvezetés: Megértette, megnyugodott, tojást is rakott.
„Sárkányfészek”
A teret három részre osztom, az egyik lesz a „sárkányfészek”, amiben a sárkánytojások vannak, a másik a „röptető”, amiben a kis sárkányok, és a harmadik a „sárkánybirodalom”, ahol a nagy sárkányok élnek. A „sárkányfészekben” a kis tojások játszanak „Kő-papít ollót”. Aki nyer, tovább mehet a „röptetőbe”. A „röptetőben” a kis sárkányok tovább játszanak, aki nyer tovább mehet a „sárkánybirodalomba”. A „sárkánybirodalomban” a nagy sárkányok játszanak és aki nyer visszamehet a sárkányfészekbe és segíthet az ott maradt tojásnak felnőni. A játéknak akkor van vége, ha minden nagy sárkány a fészek köré visszaérkezik.

Ezek után másnap a beszélgetőkör már arról szólt, történt-e velünk olyan, hogy valaki megbántott minket, ez milyen érzés volt, bocsánatot kért-e tőlünk, milyen érzés volt megbocsátani…és fordítva. Ennek rögzítéséül festővászonra megfestettük a megbocsátás fáját és felragasztottuk rá a megbocsátás virágait: azét, akitől már bocsánatot kértünk, akitől szeretnénk bocsánatot kérni, aki megbocsátott nekünk, illetve azét, akit szeretnénk, hogy megbocsásson nekünk. A csodás alkotások az öltözőnket díszítik, mindenki gyönyörködhet benne.
Ezt a témát még sokat fogjuk emlegetni, de elindult egy folyamat a gyerekekben, ami nagyon jó irányba mutat.

A bocsánat kérést, a megbocsátást a kiengesztelés virágával erősítettük meg. A szirmokra írt folyamatot – Bocsáss meg!, Sajnálom!, Köszönöm! Szeretlek! – hamar megtanulták elmondani, alkalmazni a gyerekek. Az átélés hatására reméljük oly módon fejlődik kis személyiségük, hogy erre minél ritkábban lesz szükség.