Beszélgetés arról, milyen érzés, ha valaki megbánt bennünket, milyen érzés, haragosnak lenni, és milyen érzés megbocsájtani és kibékülni. Kire haragszol? Felidézünk egy olyan helyzetet, amikor valaki megbántott bennünket, megnevezzük azt a személyt, akinek meg kellene bocsátanunk, és megnevezünk egy jó tulajdonságát.
A gyermekekkel együtt megtanuljuk a megbocsátás versikéjét, akinek van kedve, kiszínezheti a Munkafüzet 56.o.-n található színezőt.
Bábjáték (Kéziköny 177. o.): A bábozás után megbeszéljük a süni viselkedését, és a barátai megbocsájtását, hogyan kellett volna viselkedni, mi volt a helyes, helytelen?
A megbocsátás erdeje tele van a szeretet gyümölcseivel (Mf. 61. o.) Kösd össze a pontokat a fákon található szívecskékkel.
Varázsszavak köre: Körben ülve elkezdjük a varázsszavak sorolását, minden gyermek a soron következőt mondja.
Ho’oponopono dal meghallgatása – közös éneklés – relaxálás.

A megbocsátás gyakorlása talán a „legnehezebb” téma a Boldogságórák közül, de nagyon kellemes meglepetést okozott. A téma pont aktuális volt, mert vegyes csoportunkban a tanévben érkezett lányok nagy aránya elég sok apró civakodáshoz, versengéshez vezetett. A foglalkozást kezdő relaxáció után elmeséltem Lili és Lola tündér történetét. A gyerekek sorra elmesélték, hogy ki mivel bántotta meg őket. Felszínre kerültek a sérelmek és megragadva az alkalmat rávezettem őket, hogy mindenki hibázhat, de fel kell vállalni azt amit tettünk. Jóvá kell tenni és bocsánatot kell kérni attól, akinek valamilyen rossz érzést, fájdalmat okoztunk. Ezután már nem a saját sérelmeikről vallottak, hanem önként elkezdtek bocsánatot kérni egymástól, öröm volt látni, hogy mennyire nyitottak nemcsak a bocsánatkérésre, hanem a megbocsátásra is. A bocsánatkérés része volt az ölelés (félénkebbeknél kis simogatás), az arcukon őszinte öröm tükröződött. Megható volt látni, hogy mennyivel könnyebben meg tudnak bocsátani, és őszintén, szeretettel fordulni egymás felé, elengedni a negatív élményeket, mint mi felnőttek. Süni és barátai történetének elbábozása után még napokig saját maguk és elbábozták, előadták, lerajzolták a tanulságos kis mesét. Az összezördülések száma csökkent, és ha elő is fordult, szinte mindig próbálták megoldani egymás között, a segítségünk kérése, közbenjárásunk nélkül. Nagyon sokat tanultam a gyerekektől, példaértékű ahogy elengedik a negatív élményeket és a szeretetük minden akadályt legyőz.

Vannak vitáink. De megbocsátani mindig tudni kell. Így boldogabb az életünk.

Őszinte leszek, mikor először szembesültem a hónap témakörével, nagy fejtörést okozott, hogy ezt hogyan fogom én megvalósítani a mi vegyes csoportunkban, sok-sok kiscsoportos között. Aztán ahogy gondolkodtam, rájöttem, hogy mi valójában önkéntelenül is erre neveljük a gyerekeket a minden napok folyamán, hiszen egy óvodai csoportban naponta történnek olyan dolgok, ami miatt a gyerekek összevesznek, vitatkoznak. Például nem veszik be egyik társukat a játékba, vagy mindketten ugyanazzal játszanának, de nem tudnak megegyezni, veszekedésbe, netán verekedésbe megy át a dolog. Ilyenkor van szükség a mi segítségünkre, tanácsainkra. Rávezetjük őket arra, hogy milyen jó érzés megbocsátani a társunknak, elfogadni az ő bocsánatkérését, és milyen jó utána együtt játszani, hiszen ettől mindketten boldogabbak lesznek. A gyerekeknél ez még könnyen megy. A gond az, hogy mire felnőtté válunk, megfeledkezünk ezekről a dolgokról, és ahelyett, hogy megbocsátanánk, inkább haragot tartunk, mérgezve ezzel a saját lelkünket, boldogságunkat is.
Természetesen azért alaposan körbejártuk a témát, amit a bábjáték eljátszásával kezdtünk. A gyerekek napokig örömmel húzták kis kezeikre a bábokat, hogy hogy eljátszhassák Süniék történetét. A mese meghallgatása után könnyen áttereltük a témát egy jó kis beszélgetésbe, amibe nagycsoportosaink egytől egyig lelkesen bekapcsolódtak, és nem volt olyan, aki ne tudott volna felidézni egy-egy emléket, amikor ő bocsátott meg valakinek, vagy éppen neki bocsátottak meg a viselkedése miatt.
Nagy sikert aratott a gyerekek körében a Ho’oponopono című dal meghallgatása, aminek címe még nyelvtörőnek is használható. A kimondása kissé nehéz volt a gyerekeknek. de a jelentését a királyos mese segítségével nagyon gyorsan megértették. Úgy vettük észre, hogy innentől kezdve a varázsszavak egyre gyakrabban jelentek meg mindennapjaink során, és mintha kevesebbszer kellett volna figyelmeztetni őket a ” Sajnálom”, „Kérlek, bocsáss meg”, „köszönöm” és a „szeretlek” szó használatára. Azért, hogy ezek jól rögzüljenek, a zombis játékot hívtuk segítségül. Nálunk a fiúk amúgy is szeretnek zombi bőrébe bújni, úgyhogy most megtöltöttük játékukat egy kis pozitív tartalommal. Elmondhatjuk, hogy ez az egyik olyan játék a csoportban, amibe mindenki szívesen bekapcsolódott.
A hét zárásaként pedig megtartottuk óvodánkban a „Megbocsátás napját”, ami április 18-ra esett. Itt megpróbáltunk a gyerekekkel kétszemélyes helyzetben rájönni olyan dolgokra, felidézni olyan eseteket, amikor szerintük ők megbántottak valakit, és ezért illik bocsánatot kérni. Persze mindenkinek eszébe jutott egy-egy csíny, rosszaság, irigység, undokság, ami miatt felkeresett valakit az oviban, akitől bocsánatot kért. Természetesen megbeszéltük azt is, hogy akitől bocsánatot kérnek, annak illik elfogadni a bocsánatkérést, és a végén a kibékülést egy szívből jövő öleléssel koronázzák meg.
Szerintem eddig ez volt a legsikeresebb témafeldolgozásunk, aminek hatására néhány gyerek viselkedésében nagy változások következtek be.