„Kérj bocsánatot!” „Ne haragudj,” „Semmi baj…”– hangzik a csoportokban nap mint nap, miután valaki hibázott. Ilyenkor a két megszeppent fél egymás felé fordul, és elhangzanak a mindenki számára jól ismert szavak. Nem meglepő, hogy arra a kérdésre, „Kinek bocsátottál meg?” mindenkinek volt válasza. Nagy segítség volt a témához a „Tündéri bocsánat” című mese, valamint Fésűs Éva „A kismókus fél diója” (Fésűs Éva: Az ezüst hegedű, 81.old.) meséje, melyben az idősebb mókus nem szeretné megosztani kisebb testvérével a fél diót. A mese a megbánás fázisában ér véget „kis szívét mégis egész éjjel nyomta a fél diócska….” Ezt a befejezést szőtték tovább a gyermekek, hisz a mókus szívét még reggel is nyomta a fél diócska, vajon hogy kért bocsánatot testvérétől, és a kistestvér mit válaszolt erre? „Bocsáss meg, nem akartam megosztani a diót, többet nem csinálok ilyet….” Ne haragudj, csúnyán viselkedtem…” „Semmi baj!” – hangzott a válasz, hisz a mesehősök mindig megbocsájtanak. Miközben erről beszélgettünk, előkerültek a papírhajók, melyeket (jelképezve a harag elengedését) az óvoda közvetlen közelében csordogáló patakba dobtunk és néztük, ahogy elúsztak…
