A mai délelőtt az érzelmek megéléséről és a megbocsátás felszabadító erejéről szólt az óvodában. A gyermekekkel közösen végigjártuk az érzelmek hullámvasútját klasszikus zeneművek segítségével, játékos mozgáson keresztül. A cél az volt, hogy a gyerekek saját testükön, mozdulataikon keresztül tapasztalják meg, hogyan változhat meg a lelkünk állapota a megbocsátás által – a feszültségtől az örömteli felszabadulásig.
Ez a zenei-érzelmi utazás nemcsak szórakoztató, hanem rendkívül tanulságos is volt számukra: megtapasztalták, hogy minden nehéz érzés elmúlhat, és a megbocsátás nemcsak másoknak, hanem saját magunknak is ajándék.
Megbocsátás
A megbocsátáshoz nem is kapcsolódhatna jobban a Húsvét, amikor Jézus meghalt a bűneinkért a kereszten. Megbocsátott a bűnös embereknek, ezzel lehetővé téve az üdvösséget.
A gyerekeknek fontos megérteni, hogy ha megbántja őket valaki, fontos a megbocsátás. Ha nem teszik meg, akár éveken keresztül is cipelhetik a súlyát a haragnak, bosszúvágynak.
Miután megbeszéltük, miért fontos a megbocsátás, tojáskereső játékot játszottunk az udvaron, ahol az egész osztály egy csapatként dolgozott együtt. Bár a tojás nem kapcsolódik a keresztény ünnephez, a gyerekek élvezték a játékos feladatot, ahol együtt dolgoztak.
Ezen boldogságórán a megbocsátás témáját dolgoztuk fel a 4. osztályos tanulókkal. Először egy közös beszélgetéssel indítottunk, ahol a gyerekek megoszthatták saját tapasztalataikat arról, mikor bocsátottak meg valakinek, vagy mikor kértek ők bocsánatot. Ezt követően rövid mesét olvastunk, amely segített jobban megérteni a megbocsátás fontosságát. A feldolgozás során szerepjátékot is játszottunk, melyben különböző konfliktushelyzeteket jelenítettünk meg, és közösen kerestünk megoldást ezekre. Végül minden tanuló készített egy „Bocsánatkérő kártyát”, amelyet akár valódi helyzetben is felhasználhatnak. A foglalkozás segítette a gyerekeket az empátia, az elfogadás és a pozitív kapcsolatok erősítésében.
A havi Alapprogram javasolt játékai közül az alábbiakat próbáltuk ki: Bocsánatsoroló, A megbocsátás tánca. Csatlakoztunk a „Gyújts egy gyertyát a Földért” mozgalomhoz, jól sikerült ahogy tavaly is.Az Önbizalom programból a „Pillangóölelést választottuk, az Erősségprogramból a HO’OPONOPONO című interaktív mesét hallgathatták meg. A „Varázsszavak és a Jön a Harag Manó című játékokat egyaránt kedvelték, bátran próbálkoztak. A négy varázsszót sok helyzetben használtuk, hogy tudatosodjon. Végül a „Hogyan fejeznéd be?” játékkal zártuk a napot.
A mindfullness mondóka pillanatkapitánnyal kiváló lenyugtatásnak bizonyult.
Foglalkozást kezdő, ráhangoló relaxáció:
„A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” majd „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga”
Foglalkozást kezdő ének:
Meghallgattuk Bagdi Bella „Hooponopono” című dalát, megpróbáltuk vele énekelni.
A téma bevezetése:
Beszélgettünk arról, hogy volt-e már olyan, hogy rosszat tettek a gyerekek. Milyen érzés volt ez? Milyen volt a megbocsátásra várni? Volt-e olyan, hogy őket bántották? Meg tudtak-e bocsátani? Nehéz volt megbocsátani? Milyen érzés volt ez?
A téma feldolgozása:
Interaktív játékkal dolgoztuk fel a témát: Ho’oponopono
Egy varázsszőnyeg segítségével elrepültünk Hawaira. Eljátszottuk, milyen lehet a szőnyegen repülni…
Közben meghallgattuk Bagdi Bella: Repülj velem című dalát.
Elmeséltem Ho’oponopono történetét
A végén elmondtam a gyerekeknek a munkafüzetben található mondókát is.
A téma lezárása:
Rajzoljuk meg az arcokat! Milyen az arcod, ha megbocsátasz, és milyen ha neked bocsátanak meg?
Kiszíneztük a megbocsátás jelét, és felragasztottuk a nyolcadik lépcsőfokra.
A három pillangó meséjét meséltem el, majd arról beszélgettünk, hogy vajon szépen viselkedtek-e a virágok. Ezután végig gondoltuk, hogy mi tettünk-e rosszat valaki ellen vagy tettek-e ellenünk és akkor mit éreztünk, hogyan esett nekünk. Nagy örömömre a gyerekek hamar megbocsátanak, egy sértés vagy összeveszés után ugyanúgy folytatódik a barátságuk. Mi, felnőttek, sokat tanulhatnánk tőlük.
Bevezetés – Mindfulness mondóka Pillanatkapitánnyal:
A foglalkozást a „Pillanatkapitány” mondókával kezdtük, amely mozgással, légzéssel és vizuális elemekkel egyaránt dolgozik. A gyerekek rendkívül élvezték a játékos, ritmusos mozdulatsort, könnyen memorizálták és örömmel ismételték.
Már az első pár perc után érezhető volt, hogy a mondóka segített fókuszált, békés, figyelmes állapotba hozni őket, ami különösen fontos volt a megbocsátás témájának bevezetése előtt. A „szuperhős póz” és a „hálás csííz” pillanatok örömteli energiát adtak a kezdéshez, a „három dolgot megnézek távcsővel” rész pedig megmozgatta a kreativitásukat.
A megbocsátás fogalmának feldolgozása:
A beszélgetés eleinte kicsit visszafogottan indult – talán azért, mert a megbántottságról nehéz beszélni, vagy nem tudták, hogyan fogalmazzák meg az ilyen érzéseiket. De ahogy példákon keresztül haladtunk („Volt olyan, hogy valaki elvette a ceruzádat?”, „Vitatkoztál már testvérrel, baráttal?”), lassan megnyíltak.
Több gyermek mondta el, hogy milyen volt, amikor bocsánatot kellett kérnie, vagy amikor valaki más kért tőle bocsánatot. Egy kisfiú különösen megindítóan fogalmazott:
„Amikor anya rám szólt, haragudtam. De most már nem haragszom, mert puszit adott, és én is adtam neki.”
Ez a pillanat világosan jelezte, hogy már kisgyermekként is képesek felismerni a megbocsátásban rejlő megkönnyebbülést – csak szavakat kell adnunk hozzá.
Ho’oponopono meditáció tapasztalatai:
A rövid meditációs gyakorlat előtt aggódtam, hogy vajon az 1. osztályosok mennyire tudnak csendben maradni, figyelni befelé, elcsendesedni. De meglepő módon a légzéssel egybekötött mantrák (Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek.) nagyon is működtek.
Néhányan lehunyt szemmel ültek, mások csak csendben figyeltek – de a csoport hangulata nyugodttá, csendessé vált. Volt, aki a meditáció után azt mondta:
„Mintha elszállt volna belőlem a harag.”
Ez a visszajelzés különösen megerősítő volt számomra. Egy másik kisgyerek azt mondta:
„Azt képzeltem, hogy egy kis lufi volt bennem, és kipukkadt, mikor kimondtam, hogy szeretlek.”
A gyerekek megmutatták, hogy képesek a belső képek mentén mély érzelmi munkát végezni, ha ehhez megfelelő, biztonságos környezetet teremtünk.
Meleg áramlat játék – testi szinten érzékelt megbékélés:
A gyakorlat lényege az volt, hogy egy korábbi konfliktusban érintett pár egymással szemben ülve, tenyérérintéssel, szemlehunyással figyeli a köztük áramló „melegséget”. A gyakorlat nagyon meghitt hangulatot teremtett.
A kezdeti játékosság után valami csendes, mély élmény bontakozott ki. A gyermekek fegyelmezetten, egymásra figyelve hajtották végre a gyakorlatot. Voltak, akik utánanéztek a társuk szemébe, meg is ölelték egymást.
Néhány visszajelzés a gyakorlat után:
• „Éreztem, hogy jó lett köztünk újra.”
• „Szeretem őt, még ha néha veszekszünk is.”
• „Mintha a keze megsimogatott volna.”
Az áramlat képe, a „meleg energia” megtapasztalása segített testi szinten is feloldani a haragot. Olyan gyerekek is megnyíltak egymás felé, akik között volt korábban feszültség.
„Hol van a megbocsátás?” – kreatív feladat:
A gyerekek meglepően kreatívak voltak. A rajzok között szerepelt:
• szívbe rajzolt megbocsátás
• kéz, amely elenged egy lufit
• mosolygó napocska a „haragos felhők” felett
• „egy doboz, amit kinyitok, és kijön belőle a szeretet”
A rajzokon keresztül jól látszott, hogy már értik és érzik, a megbocsátás nem kívül van, hanem bennük – és döntés kérdése, hogy előhívják-e.
Összegzés – Pedagógusként átélt élmény:
Ez az óra nemcsak a gyerekek, hanem számomra is gyógyító, megerősítő foglalkozás volt. Láttam, hogy az apró szívek milyen nyitottak az együttérzésre, és hogy ha kapnak eszközöket az érzelmeik kifejezésére, akkor szinte maguktól képesek a feldolgozásra, az elengedésre, a megbékélésre.
A megbocsátás gyakorlása nem mindig könnyű, de ebben a korosztályban – játékos, érzékeny eszközökkel – teljes mértékben lehetséges és hatékony.
Bevezetés:
– Szemléltető történet: „A neheztelés olyan, mint követ cipelni” – mit viszünk magunkkal?
Fő rész:
• Bocsánatkérés-szituációk – szerepjáték: hogyan lehet jól kérni és elfogadni a bocsánatot?
• Tükör-idő – „Ma miben voltam jó hozzám?” – önmagunkkal való törődés.
• Őszinteség-spirál – csoportos véleményalkotás: mikor nehéz őszintének lenni?
• „Mi igazságos?” – etikai dilemmák, döntéshozatal párokban.
Zárás:
– „Ma elengedtem…” – mondatbefejezés.
Az áprilisi foglalkozásunk témája a Megbocsátás volt. Bagdi Bella: Ha boldog vagy … c. dalára mozogtunk, táncoltunk. Majd arról beszélgettünk, hogy miért jó érzés az, amikor boldogok vagyunk. De megbeszéltük azt is, hogy ez nem mindig van így. Beszéltük arról, hogy mivel bánthatjuk meg egymást, hogy milyen az, amikor megsértik egymást a gyerekek. A probléma megértéséhez olyan eseteket elevenítettünk fel, amiben a következőkre kerestük közösen a válaszokat: Miért bántódott meg a barátod? Milyen érzés lehetett ez neki? Kivel történt már hasonló? Milyen érzés, ha bennünket bántanak meg? Hogy érezzük magunkat ilyenkor? A gyerekek hamar összevesznek, de hamar ki is békülnek. Ilyenkor az a lényeg, hogy ne legyen bennük harag, bocsássanak meg egymásnak. Mindent így zárunk le az iskolában. A zárómozzanat a fiúknál a kézfogás, a lányoknál az ölelés. Ha nekik úgy jó. A Hahó együttes: Barátság c. dalának hallgatása közben hangosan énekelték: Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság! Gyűjtöttünk még bocsánatkérő „varázsszavakat” is. Sikerült most is sok élménnyel gazdagodnunk!
Ebben a hónapban a szülőkkel kezdtük a téma feldolgozását. Ennek érdekében lapos kavicsokat kértünk tőlük. A foglalkozás keretében átbeszéltük, illetve képekkel illusztráltuk, hogy milyen folyamatok mennek végbe bennünk, amikor valaki megbánt minket. Beszéltünk arról, hogy a harag, a szomorúság és a csalódottság milyen módon tud bennünk haragot vagy sértettséget ébreszteni. Képekkel kerestünk példákat ezen érzéseket, illetve lerajzolt új azokat a helyzeteket is, amik a csoportban szoktak előfordulni. Például, amikor valaki elveszi a másik játékát, vagy bántja valamivel, vagy, amikor a felnőtt valamit megtilt.
Ezek után a kavicsokat festettük meg. Bármit lehetett a aki sokra festeni, vagy lehetett az érzelmek hét kapcsolható színekkel is kidekorálni őket.
Ezután az elengedés részére koncentráltunk a helyzetnek. Ennek értelmében a kavicsokat messzire dobtuk, így is jelképezve, hogy elengedjük a harag ukázt és más negatív érzéseinket, nem ragaszkodunk már hozzájuk. Mindezeket nyújtó gyakorlatok tanulásával és gyakorlásával zártuk, hogy a testünket is megtanítsák ellazítani egy-egy ilyen esemény vagy érzés átélése után.