A gyorsan elröppenő áprilisi hónapban azt igyekeztünk feleleveníteni, hogy miért fontos megtanulni megbocsátani, miért nem jó dédelgetni sértettségünket, valamint hogyan fejezhetjük ki őszintén a bocsánatkérésünket. A gyakorlatok során a bocsánatkérésre alkalmas verbális és nem verbális eszközöket, lehetőségeket gyűjtöttük össze.
Az első Boldogságórán a témához kapcsolódóan egy „Megbocsátás kockát” színeztünk és hajtogattunk. Közben a gyerekek mesélhettek olyan történeteket, amikor megbántották őket, elmondhatták, volt-e békülés-élményük, mit éreztek akkor.
Egy másik alkalommal Bocsánatkérő-kártyákat készítettünk.
Egy „rajzos” Boldogságórát is tartottunk, amikor mindenki kedve szerint rajzban fejezhette ki érzelmeit a témával kapcsolatban. Volt, aki a társával való kibékülésük pillanatát rajzolta meg, volt, aki kabalaállatot, figurát rajzolt, ami megvédi őt a harag ellen, volt aki egy „Megbocsátás tündért” alkotott az osztálynak, egy kislány rajza segítségével pedig a Megbocsátás-szigetre utazhattunk el.
Mivel a Föld napja az idén a tavaszi szünet idejére esett, ezért már szünet előtt megemlékeztünk erről a fontos napról. Az iskolánk előtt álló főtérre mentünk, hogy gyönyörködjünk a Föld kínálta szépségekben, örüljünk a virágoknak, a zöldellő fáknak.

Ezen boldogságórán a megbocsátás témáját dolgoztuk fel a 4. osztályos tanulókkal. Először egy közös beszélgetéssel indítottunk, ahol a gyerekek megoszthatták saját tapasztalataikat arról, mikor bocsátottak meg valakinek, vagy mikor kértek ők bocsánatot. Ezt követően rövid mesét olvastunk, amely segített jobban megérteni a megbocsátás fontosságát. A feldolgozás során szerepjátékot is játszottunk, melyben különböző konfliktushelyzeteket jelenítettünk meg, és közösen kerestünk megoldást ezekre. Végül minden tanuló készített egy „Bocsánatkérő kártyát”, amelyet akár valódi helyzetben is felhasználhatnak. A foglalkozás segítette a gyerekeket az empátia, az elfogadás és a pozitív kapcsolatok erősítésében.

Bevezetés – Mindfulness mondóka Pillanatkapitánnyal:
A foglalkozást a „Pillanatkapitány” mondókával kezdtük, amely mozgással, légzéssel és vizuális elemekkel egyaránt dolgozik. A gyerekek rendkívül élvezték a játékos, ritmusos mozdulatsort, könnyen memorizálták és örömmel ismételték.
Már az első pár perc után érezhető volt, hogy a mondóka segített fókuszált, békés, figyelmes állapotba hozni őket, ami különösen fontos volt a megbocsátás témájának bevezetése előtt. A „szuperhős póz” és a „hálás csííz” pillanatok örömteli energiát adtak a kezdéshez, a „három dolgot megnézek távcsővel” rész pedig megmozgatta a kreativitásukat.

A megbocsátás fogalmának feldolgozása:
A beszélgetés eleinte kicsit visszafogottan indult – talán azért, mert a megbántottságról nehéz beszélni, vagy nem tudták, hogyan fogalmazzák meg az ilyen érzéseiket. De ahogy példákon keresztül haladtunk („Volt olyan, hogy valaki elvette a ceruzádat?”, „Vitatkoztál már testvérrel, baráttal?”), lassan megnyíltak.
Több gyermek mondta el, hogy milyen volt, amikor bocsánatot kellett kérnie, vagy amikor valaki más kért tőle bocsánatot. Egy kisfiú különösen megindítóan fogalmazott:
„Amikor anya rám szólt, haragudtam. De most már nem haragszom, mert puszit adott, és én is adtam neki.”
Ez a pillanat világosan jelezte, hogy már kisgyermekként is képesek felismerni a megbocsátásban rejlő megkönnyebbülést – csak szavakat kell adnunk hozzá.

Ho’oponopono meditáció tapasztalatai:
A rövid meditációs gyakorlat előtt aggódtam, hogy vajon az 1. osztályosok mennyire tudnak csendben maradni, figyelni befelé, elcsendesedni. De meglepő módon a légzéssel egybekötött mantrák (Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek.) nagyon is működtek.
Néhányan lehunyt szemmel ültek, mások csak csendben figyeltek – de a csoport hangulata nyugodttá, csendessé vált. Volt, aki a meditáció után azt mondta:
„Mintha elszállt volna belőlem a harag.”
Ez a visszajelzés különösen megerősítő volt számomra. Egy másik kisgyerek azt mondta:
„Azt képzeltem, hogy egy kis lufi volt bennem, és kipukkadt, mikor kimondtam, hogy szeretlek.”
A gyerekek megmutatták, hogy képesek a belső képek mentén mély érzelmi munkát végezni, ha ehhez megfelelő, biztonságos környezetet teremtünk.

Meleg áramlat játék – testi szinten érzékelt megbékélés:
A gyakorlat lényege az volt, hogy egy korábbi konfliktusban érintett pár egymással szemben ülve, tenyérérintéssel, szemlehunyással figyeli a köztük áramló „melegséget”. A gyakorlat nagyon meghitt hangulatot teremtett.
A kezdeti játékosság után valami csendes, mély élmény bontakozott ki. A gyermekek fegyelmezetten, egymásra figyelve hajtották végre a gyakorlatot. Voltak, akik utánanéztek a társuk szemébe, meg is ölelték egymást.
Néhány visszajelzés a gyakorlat után:
• „Éreztem, hogy jó lett köztünk újra.”
• „Szeretem őt, még ha néha veszekszünk is.”
• „Mintha a keze megsimogatott volna.”
Az áramlat képe, a „meleg energia” megtapasztalása segített testi szinten is feloldani a haragot. Olyan gyerekek is megnyíltak egymás felé, akik között volt korábban feszültség.

„Hol van a megbocsátás?” – kreatív feladat:
A gyerekek meglepően kreatívak voltak. A rajzok között szerepelt:
• szívbe rajzolt megbocsátás
• kéz, amely elenged egy lufit
• mosolygó napocska a „haragos felhők” felett
• „egy doboz, amit kinyitok, és kijön belőle a szeretet”
A rajzokon keresztül jól látszott, hogy már értik és érzik, a megbocsátás nem kívül van, hanem bennük – és döntés kérdése, hogy előhívják-e.

Összegzés – Pedagógusként átélt élmény:
Ez az óra nemcsak a gyerekek, hanem számomra is gyógyító, megerősítő foglalkozás volt. Láttam, hogy az apró szívek milyen nyitottak az együttérzésre, és hogy ha kapnak eszközöket az érzelmeik kifejezésére, akkor szinte maguktól képesek a feldolgozásra, az elengedésre, a megbékélésre.
A megbocsátás gyakorlása nem mindig könnyű, de ebben a korosztályban – játékos, érzékeny eszközökkel – teljes mértékben lehetséges és hatékony.

Az áprilisi foglalkozásunk témája a Megbocsátás volt. Bagdi Bella: Ha boldog vagy … c. dalára mozogtunk, táncoltunk. Majd arról beszélgettünk, hogy miért jó érzés az, amikor boldogok vagyunk. De megbeszéltük azt is, hogy ez nem mindig van így. Beszéltük arról, hogy mivel bánthatjuk meg egymást, hogy milyen az, amikor megsértik egymást a gyerekek. A probléma megértéséhez olyan eseteket elevenítettünk fel, amiben a következőkre kerestük közösen a válaszokat: Miért bántódott meg a barátod? Milyen érzés lehetett ez neki? Kivel történt már hasonló? Milyen érzés, ha bennünket bántanak meg? Hogy érezzük magunkat ilyenkor? A gyerekek hamar összevesznek, de hamar ki is békülnek. Ilyenkor az a lényeg, hogy ne legyen bennük harag, bocsássanak meg egymásnak. Mindent így zárunk le az iskolában. A zárómozzanat a fiúknál a kézfogás, a lányoknál az ölelés. Ha nekik úgy jó. A Hahó együttes: Barátság c. dalának hallgatása közben hangosan énekelték: Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság! Gyűjtöttünk még bocsánatkérő „varázsszavakat” is. Sikerült most is sok élménnyel gazdagodnunk!