A kialakult helyzetben Messenger videóhívásban beszélgettünk a gyerekekkel,arról volt-e már olyan, hogy valaki megbántott benneteket?, milyen érzés volt akkor?, meg tudtatok-e bocsájtani, és az milyen érzés volt?
Megkértem a gyerekeket rajzolják le az arcukat: amikor megbántották őket, amikor megbocsájtottak, vagy amikor megbocsájtanak nekünk.
Elolvastam nekik a Boldogságóra Kézikönyvből a Tündéri bocsánat című mesét, majd meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono című dalát és közösen elénekeltük.
Szívecskét díszítettünk, majd megkértem őket, adják át a családban valakinek, aki megbántotta őket, vagy ők bántották meg őt ezzel a mondókával: „Sajnálom, bocsáss meg kérlek, mivel tudok kedveskedni Néked?” Egy öleléssel, mosollyal, simogatással lehet kedveskedni a másiknak. Megmutatva egy új megoldást a gyerekeknek a konfliktusok megoldásához.
Megosztottam a Családi összehangoló naptárt is, amely minden nap ötleteket ad ebben az új élethelyzetben.
Megbocsátás
A gyerekek azt a feladatot kapták, hogy rajzoljanak a megbocsátással kapcsolatban.
Antoine de Saint -Exupéri Csodálatos imáját feltöltöttem a Krétába , amit elolvastunk.
Olyan értékekről beszéltünk, amelyekre érdemes odafigyelnünk a hétköznapokban.
A harag ellenszere
Növények (tulipán, császárkorona, aranyeső, mogyoró, árvácska) gyűjtése Gabi néni, az én udvaromban, melyek szépségükkel, színükkel és egyszerűségükben rejlő nagyszerűséggel elűzhetik a haragot, bánatot és gondot gyermekeim szívéből ebben a nagyon nehéz és embert próbáló időben.
A diákokat digitálisan végigvezettem a kertemen és megjelölték a nekik szimpatikus növényeket, majd megüzenték (leírták, lefotózták és elküldték) a gyógyírről először eszükbe jutott problémát.
A fontos az volt, hogy mindenféle haragra, bánatra és gondra ellenszer és gyógyír legyen a növénykéjük. A következőket írták: jókedvem lesz tőle, elszáll belőlem a harag, mindig csak mosolygok, nyugalomba kerülök és elűzi a rosszkedvemet.
Az elkészült kollázst megosztottam velük, azóta is használjuk ellenszerként, kedvenc képem.
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
Boldogóra II. : Megbocsátás
Remélem, most is kedvet kap családod, így be tudod vonni őket ebbe a boldogságórába is! Ehhez most először neked kell felkészülnöd! Haladj az utasításoknak megfelelően!
1. Olvasd el: (Majd, ha az órát tartod, olvasd fel!)
„Aki azt kérdezi tőled: haragszol-e még rá, az biztos, hogy közel áll hozzád, hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani, csak halkan. Ehhez talán már három lépés távolság is túl sok.” (Ancsel Éva)
Április a megbocsátás hónapja. A megbocsátás lényege a következő:
A bennünket ért sérelmekre, visszaélésekre, bántalmazásra, árulásra vagy cserbenhagyásra természetünknél fogva hajlamosak vagyunk először negatívan reagálni, és a sérelmet vagy megtorolni vagy elkerülni. Mindkét viselkedési mód miatt végső soron boldogtalanná válunk; károsítjuk vagy leromboljuk a kapcsolatainkat, sőt tágabb értelemben – mondja Lyubomirsky – a társadalomnak is ártunk vele. A megbocsátás megszakíthatja az elkerülés és bosszúállás körét, amelybe gyakran belekerülünk. Amikor pedig saját magunknak bocsátunk meg, akkor ebben az önálló folyamatban megerősítjük önmagunk értékességének tudatát, nem pedig az elkerülés és bosszúállás motivációját csökkentjük.
Onnan ismerhetjük fel, hogy tényleg megbocsátottunk valakinek, hogy megváltozott a gondolkodásmódunk, már nem a másiknak való ártás motivál bennünket, hanem sokkal inkább valami jót szeretnénk tenni vele, vagy a kapcsolat pozitív oldalát hasznosítani.
Fontos tudatosítani, hogy a megbocsátást nem a másik miatt tesszük meg, hanem saját magunk érdekében. Nem kell feltétlenül helyreállítani a kapcsolatot a bántalmazóval, nem kell felmentenünk vagy kimagyaráznunk a tettét, ám érdemes dolgoznunk azon magunkban, hogy negatív, fájó érzéseinket oldjuk, kioldjuk. McCullough és Witvliet 2002-es csoportos kutatásai azt igazolták, hogy a megbocsátó emberek boldogabbak, nyugodtabbak, empatikusabbak és képesek jobban helyreállítani a megromlott kapcsolat bensőségességét. A kutatók azt is egyértelműen igazolták, hogy a megbocsátás tanítható, s így tanulható is. Bár kétségkívül talán ez az egyik legnehezebb viselkedési mód, mégis a boldogság egyik legfontosabb forrása.
2. A megbocsátás hősei – erről kell majd beszélgetnetek
Beszélgessetek olyan mesehősökről, rajzfilmszereplőkről, történelmi alakokról, általatok ismert képzeletbeli és valós „figurákról”, akiknek sikerült megbocsátaniuk valamit, amit ellenük elkövettek. Soroljátok fel ezen szereplők egyéb jó tulajdonságait is! Mit gondoltok, hogyan érezhették magukat a szereplők a megbocsátás után (az is, aki megbocsátott és az is, akinek megbocsátottak)? Foglaljátok össze, hogy milyen pozitív hatásai, előnyei vannak a megbocsátásnak! Ezt jelenítsétek meg egy szoborképben! (Erről fotó is készülhet!)
3. Gondoljátok át és beszélgessetek arról, hogy mit éreztek és mit tesztek akkor,
amikor megbocsátotok! Mit gondoltok. milyen megbocsátási lehetőségek, technikák lehetnek még?
4. Átkarolom
Gondoljatok valakire, akire legutóbb haragudtatok. Most gondoljatok vele kapcsolatban olyasmire, amit szerettek benne, vagy amit megköszönnétek neki. Most neki fogtok egy meglepetést készíteni. Színezzétek és egészítsétek ki a következő ábrát, még fonalból hajat is ragaszthattok rá. Középre írjátok fel annyi jó tulajdonságát annak, akire gondoltatok, amennyit csak tudtok! Ha elkészültetek vele, adjátok oda neki. Ollóval ki is vághatjátok, és az ujjak mentén összeilleszthetitek. Így olyan, mintha átkarolna titeket. A mellékletben csatoltam a sablont! Erről is készülhet fotó.
5. Zárókör
A zárókörben mindenki mondja el, hogy melyik része tetszett legjobban a feladatoknak!
Feladat: Képregény
Készítsetek képregényt egy önállóan kitalált történet alapján, amelynek címe:
Aki megbocsátott a Kép Rémnek
A feladat neve: Kép Rém
A már erre a célra létrehozott mappába kérem továbbra is feltöletni!
Ebben a hónapban nehéz dolgunk volt, hiszen nem tudtunk személyesen találkozni, nem voltunk együtt csak virtuálisan. Ezért azt találtuk ki, hogy mindenki átgondolta, van-e olyan személy, akitől bocsánatot kellene kérnie, illetve olyan, akitől ő várna bocsánat kérést. Megfogalmazta mindenki magában, és a kulcsszavakat elküldték egymásnak. Ezeket a kulcsszavakat foglalták keretbe, a fiúk négyzetbe, a lányok természetesen szívecskébe.
7. osztályos tanulóm elolvasta Edmondo de Amicis: Szív(Egy nagyszerű tett) történetét.Saját érzéseivel, saját szemszögéből dolgozta fel,értékelte és fejezte be a történetet! Nekem nagyon tetszik a gondolatmenete, a befejezése. „Jó lett volna,ha átölelték volna egymást a végén!”- a szeretet, tisztelet, bizalom, hála egyben és egyszerre. Mély gondolatok, valószínű a mostani nehéz helyzetben való hiánya a másiknak erősítette fel ezeket az érzéseket a diákomban.
Ebben a hónapban nehéz dolgunk volt, hiszen nem tudtunk személyesen találkozni, nem voltunk együtt csak virtuálisan. Ezért azt találtuk ki, hogy mindenki átgondolta, van-e olyan személy, akitől bocsánatot kellene kérnie, illetve olyan, akitől ő várna bocsánat kérést. Megfogalmazta mindenki magában és a kulcsszavakat elküldték egymásnak. Ezeket a kulcsszavakat foglalták keretbe, a fiúk négyzetbe, a lányok természetesen szívecskébe.
Sajnos a kialakult helyzet miatt más módon tudtuk megtartani a „Boldogságórát”. A gyerekekhez továbbra is eljutott a foglalkozás anyaga, amit már nagy izgalommal vártak. Kiszínezték a munkafüzet 56. oldalán található képet.
A gyerekekkel megbeszéltük a havi témát, meghallgattuk a dalt. Nagyon nehéz így, ebben az online időszakban, de legalább ezek a boldogság órák is összekötnek bennünket, és még erősebbé válik a szeretet közöttünk! Megbeszéltük, hogy milyen rossz érzés az, ha egyikünk haragszik a másikra, milyen rossz az, ha már úgy érezzük, esetleg „nem vagy többé a barátom”! Szükségünk van a barátainkra, szükségünk van egymásra! Tudni kell megbocsájtani, tudni kell elfogadni azt, hogy hibázhatunk, de kijavítjuk azt és minden folytatódhat ott, ahol elváltunk! Nagyon szép rajzokat kaptam a gyerekektől. Ebből készítettem egy montázst is!
Hetek óta a koronavírus teremtette helyzetben digitális oktatásban veszünk részt. Ennek megfelelően most áprilisban ki-ki otthon dolgozott egyedül, s miután elkészítették a gyerekek a napi feladataikat etika- és hittanóra keretében kiveséztük a megbocsátást.
Ez aktív iskolába járásunk idején igen gyakori téma volt, mert sajnos néhányan ovodásnak gondolták továbbra is magukat és nem hagytak fel a csúfolódással. Ilyenkor jött a kibékülés, a kézfogás, megbeszélése annak, hogyan hat a másikra, ha csúfolják, megbántják. Néhány gyermek igen rutinos a megbocsátásban, olyannyira, hogy magam mondtam többször: ez már több annál, hogy egy bocsánatkéréssel el lehessen intézni.
Ma már ritkábban fordul elő. Most pedig, hogy az otthonunkhoz vagyunk kötve, egymás hiányát, a közös órák hangulatát, a közös munkát és játékot hiányoljuk valamennyien. Nem tudom, megbocsátható-e mindez a koronavírusnak.