Néhány csodálatos fogalmazást szeretnék megosztani, amely a megbocsátásról szól 🙂
Mi így bocsátunk meg 🙂

A Lehetetlen nincs videókliphez érkező felhívás volt az első, ami megmozgatta a gyerekeket. Ezután már jöttek az ötletek, először, A három kiscsibe történetét olvastam el nekik, majd megbeszéltük, hogy a fehér kiscsibe megbocsátott, mindannak ellenére, ami a tündérrel való találkozás előtt a fejében járhatott, végül beengedte a nagy veszedelemben a testvéreit. Vajon mit gondolt át addig? Mi járhatott a fejében? Le kellett írniuk egyes szám első személybe, néhány mondatban a választ. Nekem a következő tetszett a legjobban:
Nagyon szomorú voltam, hogy mindenki elhagyott a bajban. Csalódott voltam és féltem, de nagyon szeretem a testvéreimet ezért megbocsájtottam nekik. Biztos ők is már megbánták, hogy akkor megbántottak engem.
A megbocsátás nem könnyű téma, beszélgettünk arról, hogy lehetnek azok, akik fontolgatják, hogy megbocsájtanak és azok is, akik hibáztak és megbocsájtásra várnak. Mindkét oldalról megközelítettük a témát, de a legfontosabb, hogy megértsék, hogy a megbocsájtással maguknak tesznek jót. Aki megbocsájt, lemond a haragról, leteszi a sérelmeit, mérgét, bosszúvágyát. Akinek megbocsájtanak nő az önbizalma, hinni kezd abban, hogy jobb emberré válhat. Ha nem tudunk megbocsájtani, akkor dühösek, sértettek vagyunk, ezek rossz érzések. El kell tudni engedni ezeket a negatív érzéseket. Legjobb megbocsátás a szeretetből fakad, nincs feltételhez kötve, ez a teljes megbocsátás.
Először készítettek a gyerekek bocsánatkérő kártyákat, annak a személynek a családból, akinek bánatot okoztak és szerették volna kiengesztelni.
Aztán összegyűjtöttük azokat az erősségeket, tulajdonságokat, amelyek a megbocsátáshoz kellenek.
Ezek: elengedés, szeretet, lemondás, őszinteség, akaraterő, bizalom, önzetlenség, erő, megértés, együttérzés, türelem. Ezután, arra kértem őket, hogy rajzoljanak egy szívet, majd ragasszanak vagy rajzoljanak rá sebtapaszokat, amelyekre írják rá, ami nekik ezek közül a legfontosabb.
Végül, fogalmazásból a levél írása volt a tananyag. Én írtam nekik egy levelet, arról hogy érzem magam ebben a helyzetben és, hogy mennyire hiányoznak nekem. Az volt a feladatuk, hogy válaszoljanak erre a levélre. Nagyon jó munkák születtek, meg is hatódtam rajtuk. Begépeltem a legjobbakat:
KEDVES JUDIT NÉNI!
Köszönjük szépen levelét, nagyon kedves és szívhez szóló. Sosem gondoltam volna, hogy így fogjuk elvégezni a negyedik osztályt.
Nem könnyű így a tanulás, de lassan megszokom. Hiányzik az iskola és az osztálytársaim.
Anyukám sokat segít a tanulásban, de az még sem ugyanolyan, mint az iskolai tanulás. Az elején furcsa volt, de lassan belejöttem az itthoni, digitális iskola rendszerébe. Az a különbség, hogy így több időm marad játszani, mintha iskolába járnék. Sokat vagyok a szüleimmel, próbálunk programokat csinálni, amennyire csak ez a helyzet engedi. A barátokkal interneten tartjuk a kapcsolatot.
Én bízom abban, hogy legalább az évzárót meg lehet tartani, minél előbb találkozhatunk mindenkivel és még a táborozni is el tudunk menni utoljára együtt Judit nénivel és Ági nénivel. Mindenkinek sok kitartást kívánok és várom a találkozást!
Szeretettel: R.
Kaposmérő, 2020.04.22.

Kedves Judit Néni!
Engem nagyon megvisel, hogy itthon kell tanulnom, mert sokkal megszokottabb volt, amikor az iskolában, a barátaim között éltem a mindennapjaimat és tanultam. Nagyon szeretném, hogy minél gyorsabban véget érjen ez az egész. Azért látom a barátaimat, gyakran felhívjuk egymást videóchaten, de ez nem ugyanaz, mintha élőben is találkoznánk. Szeretek visszaemlékezni az iskolás napjaimra, amikor a barátnőimmel játszottam, mert az a szomorú napokon felvidít. Arra is nagyon szeretek gondolni, mikor maguk kitaláltak játékokat és akkor együtt volt az egész osztály.
Szerintem olyanok vagyunk magukkal együtt, mint egy nagy család.
Üdvözlettel: K.
Kaposmérő, 2020. 04. 22.

Kedves Tanító Néni!
Március 16 óta nem láttam magát és Ági nénit, már nagyon hiányoznak nekem, az is, hogy minden nap megölelhettem magukat.
Várom már a mai chat órát, remélem, hogy jól el tudunk majd beszélgetni. Már nagyon hiányzik az iskola, még visszaemlékszem az utolsó napokra. Remélem, amikor visszamegyünk majd, mesélhetek magának és a többieknek arról, hogy mit csináltam a karantén alatt. Én sok mindent csináltam: játszottam, sétáltam az udvaron, tanultam és még sok más is volt.
Remélem, hogy jól van! Innen is nagyon sok puszit küldök kedves tanító nénimnek, maga segített át minden iskolai bajomon.
Puszi: V.
Kaposmérő, 2020. április 22.

Kedves Judit Néni!
Először nagyon szerettem volna iskolába menni, de már megszoktam az itthonlétet.
Jó volt a barátokkal beszélgeti, játszani, találkozni. Sajnos ez hiányzik. Csak Antival szoktam néha beszélgetni. A tanulás jól megy, bár anya sokat segít nekem. Néha délután csinálom meg a matek leckét. Amikor készen vagyok a tanulással, akkor kikapcsolódok, és egész nap filmet nézek. Nagyokat nevetek a vicces részeken. Hétvégeken pedig elmegyek a telkekre, hegyekre apának segíteni.
Jó lenne, ha visszatérne minden a rendes kerékvágásba, mert szeretnék találkozni a barátaimmal. Remélem, mindenki jól van, és hamarosan látjuk egymást!
További szép napot kívánok!
P.
Kaposmérő, 2020. április 22.

Kedves Judit Néni!
Már nagyon sok idő eltelt az iskola bezárása óta.
Eleinte nagyon furcsa volt, hogy nem kellett reggelente a buszra mennem, hogy időre beérjek az órákra, de lassan azért megszoktam. Most már hiányoznak az osztálytársaim, minden butaságukkal együtt és a néha unalmas órák is. Nagyon várom, hogy az iskola ismét kinyisson, és együtt láthassam az osztályt. Természetesen maguk is nagyon hiányoznak nekem. Én ezt az időszakot nehezen viselem. Unalmas, mert szinte az utcára se megyek ki, csak mikor a kutyámat sétáltatom. Mi betartjuk a szabályokat csak apukám jár dolgozni. Anya, itthon van velem. Sokat tollasozunk az udvaron anyával. Virágot is vetettünk, hogy szépüljön az udvar.
Remélem, gyorsan eltelik ez az időszak és minden a régi lesz.
Addig is vigyázzon magára! Viszontlátásra!
Üdvözlettel: L.
‎Bárdudvarnok. 2020.‎04.‎22.

Kedves Judit Néni!
Régóta nem találkoztunk.
Jól érzem magamat. Ha végzek a tanulással, sokat játszom. Jó az internetes tanulás, de nem annyira, mintha az iskolában tanulnánk. Csak akkor megyek ki az udvarra, hogyha már végeztem minden tanulnivalóval.
Remélem, hogy minél előbb találkozunk az iskolában.
Viszontlátásra!
G.
Rinyakovácsi, 2020.04. 22.

Kedves Judit Néni!

Judit néni, én már annyira szeretném magát látni!
Nagyon jó lenne már magával találkozni, remélem, hamarosan megyünk isibe. Olyan rossz, hogy lehet, nem is lesz osztálykirándulás idén. Jövőre mi már ötödikesek leszünk és nem nagyon fogunk önnel találkozni, de majd sokszor meglátogatjuk az elsőben. Bárcsak felsőben is maga lenne a tanárunk!
Maga a világon a legjobb tanár, puszilom!
Z.
Kaposmérő, 2020. április 22.

Kedves Judit Néni!
Levelét megkaptam, nagyon örültem neki. Engem is váratlanul ért, hogy nem kell iskolába menni.
Az első napokban még jó volt, hogy nem kellett korán kelni. A tanulás elég jól megy, de hiányzik a tanító nénik segítsége, útmutatása. Nagyon hiányoznak az osztálytársaim is. Most már jó lenne velük újra találkozni, beszélgetni. Nagyon várom, hogy újra beléphessek az osztályba és beülhessek a padomba.
Remélem, a veszélyhelyzet mielőbb megszűnik, és újra mehetünk iskolába.
Sok szeretettel:
P.
Kaposfő, 2020. április 22.

Kedves Judit Néni!
Már több mint egy hónap elmúlt, még mindig itthon kell tanulni és sehova nem lehet menni. Ezt nagyon nem szeretem, mert imádok boltba menni.
Hiányoznak a barátok és az iskola is, mert az új dolgokat néha nehéz megérteni. Anya nagyon sokat segít és észrevettem, hogy Ön és Ági néni is mindent megtesz azért, hogy a gyerekek könnyebben megtanulják az anyagot. Nehezen állok neki a tanulásnak, de többnyire időben készen vagyok vele. Észrevettem, hogy jobb jegyeket is kapok (például 4-es, 5-ös). Nekem mindegy, hogy iskolában vagy otthon tanulok-e. Én nem félek a vírustól, mert szerencsére tanyán lakok, nagy a terület, ahol nem unatkozom és tudok játszani a szabadban a testvéreimmel. Van kettő cicánk, négy kutyánk és sok kecskegidánk, akik nagyon szórakoztatóak. Azzal is el tudom magam foglalni, hogy nézem a kacsák gyönyörű tollait és persze a tanulással. Mindig először megcsinálom a feladatokat, aztán gyakorlom a németet, nyelvtant, matekot és az olvasást. Az olvasást úgy szoktam gyakorolni, hogy apát vagy anyát megkérem, hogy mondjon egy számot 27 és 220 között, és azt az oldalt olvasom el az olvasókönyvben, meg persze, ami fel van adva.
Tulajdonképpen nem is rossz ez a karantén, de azért jó volna találkozni a barátokkal, tanárokkal.
Vigyázzon Magára!
Üdvözlettel: B.
Olajhegy, 2020. 04.22. szerda

Kedves Judit Néni!
Azzal nyitom levelemet, hogy nagyon szeretek itthon lenni, de nagyon hiányzik az iskola. A társakkal együtt töltött órákra sokat gondolok. Judit néni is nagyon hiányzik, jó lenne újra az iskolában az órán ülve találkozni nap, mint nap.
Az itthon töltött napok egyformán kezdődnek: reggel felkelek, mosakodás, reggeli és utána odaülök tanulni:). Igyekszem a napi feladatokat minél előbb elvégezni, de ez nem mindig sikerül. Én nem szeretem az otthon tanulás jelenlegi módját, mert jobb volt az iskolában ezen túl lenni.
Soraimat azzal zárom, hogy bízom benne minél előbb vége lesz a koronavírus járványnak és az miatti új tanítási forma hamarosan a múlté lesz.
Sok szeretettel: B.
Kaposvár, 2020. április 22.

Kedves Judit Néni!
Már hetek óta nem járunk iskolába. Az online oktatás bejön nekem, főleg a játékos gyakorló feladatok. Az olvasás még mindig nem az erősségem.
Reggel sokáig alszom. Mindig kakaóval kezdem a napot, felöltözöm, míg anya teszi a dolgát, tanulok. Utána ebédelünk, majd megcsinálom, ami esetleg még elmaradt. Délután, amikor végzek, akkor játszom a tableten vagy tévézek. Apa sose hagyja, hogy sokáig játsszam a tableten, mindig piszkál érte. Minden nap elmegyünk Dadára, ahol mindig idegeskedek a macska miatt. Nagyon buta állat, már kétszer rám fújt. Nemsokára kutyáink lesznek, úgyhogy a macska felmondhat. Este sokáig nézem a tévét, mert másnap nem kell korán kelni.
Hiányoznak az unokatesók meg az osztálytársak és a tanárok is.
Szeretettel: F.
Kaposmérő, 2020. április 22.

Kedves Judit Néni!
Nekem jól telnek a napok. Szerintem az iskolában tanulni jobb volt. Nekem a mai chat örömet okozott, mert láthattam a társaimat és magát.
Sokat tanulok, mióta otthon vagyok. Miután kész vagyok a házival, kimegyek a húgommal játszani. Játék után anyukámnak segítek, hogyha kéri. A tanulás, játék, munka után kicsit tabletezek vagy pihenek, ha van időm. Általában egy napom így telik el.
Remélem, hamarosan minden a régi lesz, és újra járhatunk iskolába.
Addig is vigyázzon magára Judit néni!
Szeretettel: D.
Mezőcsokonya, 2020. április 22.

Kedves Judit Néni!
Már egy hónapja nem láttam önt és az osztályt. Nagyon hiányoznak.
Remélem, hogy minél előbb láthatom magukat és a kis csapatot! Én általában itthon szoktam lenni, de délutánonként, amikor hazajönnek a szüleim, elmegyünk biciklizni vagy ritkán a pályára. A délelőttök nagy részét a tanulással töltöm, azután kicsit játszom vagy trambulinozok az udvaron. Gyakran unatkozom, nagyon hiányoznak az osztálytársaim és a tanulás is sokkal könnyebb az iskolában.
Bízom benne, hogy gyorsan vége lesz ennek a furcsa helyzetnek és minél előbb találkozunk. Vigyázzon magára Judit néni!
Sokszor ölelem és puszilom: N.
Kaposmérő, 2020. 04. 22.

Kedves Judit Néni!
Már 6 hete nem járunk iskolába. Nem látjuk a tanárokat és az osztálytársainkat.
Érdekes és furcsa is ez a helyzet, aminek van előnye és hátránya is. Tanulni egyedül nehezebb, mint a megszokott módon, de a saját tempómban haladhatok. Viszonylag hamar elkészülök a feladatokkal, ezért több szabadidőm van, mint korábban. Hasznosan töltöm ezt az időt, olvasok, festek, kézműveskedek. Mozgok is, megtanultam görkorcsolyázni. Hiányoznak nekem az osztályprogramok is. A barátaimmal chaten tartjuk a kapcsolatot.
Remélem, gyorsan vége lesz ennek a járványnak, és újra találkozunk.
Üdvözlettel: Cs.
Kaposújlak, 2020. 04. 22.

Kedves Judit Néni!
Örömmel olvastam a levelét. Én is szeretnék egy hasonlóan szép és összeszedett levelet írni. Nekem is nagyon furcsa volt ez a hirtelen változás.
Ebben a kialakult helyzetben szerencsére a körülményeket gyorsan meg tudtam szokni. Jelenleg a nagybátyámmal, Erikkel tanulok minden nap. Anyukám a testvéremmel, Kristóffal foglalkozik. A hétköznapokon próbálunk rendszeresen élni. Reggel felkelünk, majd 7 óra 40 perckor reggelizünk. Ezután megkezdődik az „iskola”. Nagyon nehéz itthon folyamatosan tanulni, mert mindig van valami, ami elvonhatja a figyelmem. Nehéz volt megszokni azt, hogy mindent a számítógépek segítségével kell megoldani. Az akadályokat leküzdve élvezem az itthon tanulást. A legnagyobb problémám, hogy nem találkozhatok a barátaimmal. Hiányoznak a közös játékok, szünetek és a beszélgetések. Szerencsére azért tudunk kommunikálni az internet segítségével.
Remélem, minél előbb tudok találkozni Önnel és a barátaimmal. Bizakodom, hogy a járvány az év vége előtt megszűnik, és a tanévzárón tudunk majd még találkozni.
Én is ölelném Magát, de ez most szabályellenes lenne 😊!
Üdvözlettel: P.
Kaposújlak, 2020.04.22.

Az április havi boldogságórák rendhagyó módon történtek, mivel a digitális oktatásra áttérve, ez otthoni körülmények között zajlott. Nagyon sokat köszönhetünk elsősorban a szülőknek, akik segítik, támogatják a kicsiket, az első osztályosokat. A három csibe című mesét, youtuben keresztül sikerült a gyerekeknek meghallgatniuk. Erről rajzoltak, valamint beszélgettek és rajzoltak a megbocsátásról, ahogyan ők élik meg: ha ők bántanak meg valakit, ha őket bántják meg. Sajnos ez a helyzet nem olyan, mintha személyesen találkoznánk és tudnánk beszélni ezekről a fontos dolgokról, de bízunk abban, hogy a lényeg elér a gyerekekhez.

Nagyon örülök, hogy a nehézségek ellenére sikerült megvalósítani az elképzeléseinket.

https://docs.google.com/presentation/d/175SntSynwgi7Owa8XHZULKcYVgHQh5ibmh9zH5LlHSE/edit?usp=sharing

A nagy megbocsátás plakát készítésére vállalkoztunk ebben a hónapban. A plakátot egy ügyeskezű tanítványom készítette, míg a plakát sötét foltjait és sebtapaszait előre elkészített minta alapján egy-egy gyerek. A plakátot a Föld napja inspirálta. Egy több napos projekt során, melyben ppt-t, lapbookot is készítettünk, filmeket néztünk, verseltünk, énekeltünk és rengeteg játékot játszottunk jutott idő a plakát megtervezésére és kivitelezésére. A sötét foltokba kerültek azok a „megbánások”, melyeket számtalanszor elkövettünk már a Föld rovására. A sebtapaszokra, pedig az ígéreteink, megváltozott gondolataink, cselekedeteink. Ezen plakáttal a Föld bocsánatát kérjük.
A témahónap alkalmat adott arra is, hogy megbocsássunk másoknak és magunknak is. Online technika órán elkészítte mindenki a magának szóló megbocsátás kátyát és a barátnak, családnak szóló megbocsátás babát.
Annyira hiányzunk már egymásnak, hogy ezeket a figurákat egymáshoz kapcsoltuk, hogy ha máshogy nem, de a közös megbocsátást így érzékeljük.
A közösséghez tartozást erőstik azok a feladatok is melyeket a mindennapi beszélgetőköreinkben a jobbveledavilagotthon ötletei közül választunk. Szórakoztatóak. elgondolkodtatóak és inspirálóak. Nap mint nap a tanulást ezekkel kezdjük. Köszönet érte.
Technikai kihívásokat is hozott ez a hónap. A kész figuákat, kártyákat, sötét foltokat és sebtapaszokat az iskola postaládájába kellett visszajutattnia a gyerekek szüleinek. Ezeket eggyé már én rendeztem. A munka mégis közös alkotás és örömet hozott mindenkinek.

Rendhagyó módon – merthogy a jelenleg helyzet is rendhagyó- a Föld bolygó megóvása, megbecsülése került előtérbe.

Rendhagyó módon – merthogy a jelenleg helyzet is rendhagyó- a Föld bolygó megóvása, megbecsülése került előtérbe.