A mai boldogságóra is Zoom-os óra keretein belül zajlott.
A foglalkozás elején egy képet osztottam meg a csoporttal. Az volt a feladatuk, hogy mondjanak szavakat, érzéseket a képpel kapcsolatosan, esetleg adjanak neki címet. Végül, tanári segítséggel, egy képzeletbeli történet segítségével jutottak el a megbocsátás témaköréhez.
Miután általánosságban beszéltünk a megbocsátásról, mint fogalomról, a következő kérdéseket tettem fel nekik: Ki az akinek már megbocsátottak valamikor? Ki az aki már megbocsátott valakinek? Kértem, hogy válaszaikat kis ikonokkal, kezecskékkel jelezzék a felületükön. Bár nehezen indult az online „beszélgetés” de végül is konkrét példákat is említettek a gyerekek. Tovább kutakodtunk a témában: Milyen érzés volt? Hogyan érted el, hogy meg tudj bocsátani?
A továbbiakban azt a a feladatot kapták, hogy az előre maguk mellé helyezett papírlapba képzeletben helyezzenek bele egy olyan „rossz helyzetet”, ahol megbántották őket. Gyűrjék össze papírgalacsinná és az óra a alatt végig tartsák valamelyik kezükben, ne tegyék le!
Majd újra az eddigi, gyerekek által említett helyzetek segítségével beszéltünk a megbocsátás szintjeiről. Nagyon ügyesen behelyezték az eddigi szituációkat a különböző szintekbe! Nagyon jól ráéreztek a szeretetből fakadó megbocsátás jelentőségére és fontosságára!
Ezután azt kértem tőlük, hogy egy már megtörtént, de megoldódott helyzetre gondoljanak, ahol a megbocsátás előtti és utáni érzékeseiket, egy papírra rajzolt két smiley segítségével ábrázolják. Az arcok kifejezése mellett a színekkel is próbálják meg kifejezni érzéseiket! Bár rövid idő állt rendelkezésükre, de igazán remek és „beszédes” munkák születtek!
A foglalkozás végén megkérdeztem, hogy milyen érzés volt végig a kezükben tartani az összegyűrt papírgalacsint. Mindegyiküket zavarta, és rossznak nevezték a helyzetet. Ezzel a jelképes feladattal szerettem volna érzékeltetni, hogy a megbocsátás mennyire fontos, mert csak cipeljük mi magunk is a „rossz” érzéseket…Legvégül azt kértem tőlük, hogy a képzeletbeli gondjukat (amit a papírgalacsinba helyeztek!), tépjék össze..és dobják bele a kukába…mintegy jelképesen megszabadulva a papírba helyezett tehertől….
Nem volt könnyű ebben a témakörben beszélgetést kezdeményezni a gyerekekkel, mindezt online…Hiányzott a személyes jelenlét, a szemtől- szemben történő kommunikáció..Néha előfordult, hogy a gyerekek a chat falon válaszoltak a kérdésekre..bátortalanok és zártabbak voltak, mint szoktak lenni..
Mégis nagyon hálás és büszke vagyok rájuk. hogy érdeklődéssel követték a foglalkozás menetét! Még ilyen feltételek között is voltak bátor vállalkozók akik „vitték” az óra témáját, hozzászólásaikkal segítettek a téma kifejtését! Érzéseik nagyon jól visszatükröződtek az elkészített rajzokban!!

A megbocsátás témakörben a gyerekek levelet írtak valakinek, akitől bocsánatot kértek valamilyen korábbi sérelemért.
Az egyik gyermek levele:
Kedves L.!
Először is szeretnék bocsánatot kérni tőled. Hogy miért? Mindenért! Mindenért, amit akár kisebb, akár nagyobb koromban tettem veled. Minden csúfolódásomért, sértésemért, ritka összekapásainkért. Azért, hogy lebecsültelek, pedig még csak most kezdem megérteni, milyen fontos vagy nekem. Most kezdem látni, milyen csodálatos ember vagy. Hogy milyen jó érzés, hogy itt vagy, ha bármi, de bármi bajom van. Rád bármikor számíthatok. Ha néha elég dühös is vagy, megértelek, mert belátom, hogy teljesen jogos volt, hogy megharagudtál rám. Olyankor próbálok változtatni, hogy legközelebb ne vesszünk össze e miatt. Nincs is nálad jobb nővér. Ha visszamehetnék az időben, nem rajtad, hanem magamon változtatnék. Te születésemtől kezdve a legeslegjobb testvér az egyetlen világon! Sokszor nem vagy magaddal megelégedve, de én tudom, hogy tökéletes vagy úgy, ahogy. Én nem is tudok már mit mondani: Köszönöm, hogy vagy nekem!!!
Szeretettel: J. Kelt: 2020. 05. 06.