Ebben a hónapban is online formában ugyan de megosztottam a gyerekekkel a hónap dalát, melyet az egész család hallgathatott a tevékenységek alatt. Otthon is ugyanúgy érhetik sérelmek mint az óvodában, ezt meg kell tanulni megbocsátani, elengedni.Így egy játékra hívtam a gyerekeket, melyben a lufi jelképezte a sérelmet, amit ha elengednek elszáll… csakúgy mint a megbocsátás alkalmával.

Csoportom több mint fele kiscsoportos, ezért sajnos gyakran előfordulnak kisebb súrlódások. „Elvette Tőlem! Ideütött! Csúnyát mondott Rám! Nem akar a barátom lenni! Nem engedi, hogy játszak velük!”, s hasonló problémák. Eddig is nagyon fontosnak tartottam, hogy a gyerekek ne menjenek haza haraggal a szívükben, s hogy a csoportot a békesség és az összetartozás jellemezze. S most a hónap témája kapcsán ez méginkább előtérbe került. Mindig megfelelő időt szánunk a konfliktusok kezelésére, megbeszélésére. Igyekszem felismertetni, és beláttatni a gyerekekkel a helytelen viselkedést, s arra ösztönzöm őket, hogy egymástól bocsánatot kérjenek, amit kézfogás, vagy egymás megölelése követ. A hónap dalát többször meghallgattuk, táncoltunk rá. Színeztük a megbocsátás ajándékát. Körbeállva a gyerekek visszaemlékeztek, kit és mivel bántottak meg, s miután ezt felidézték, újra alkalmuk volt a bocsánatkérésre. Magam is meglepődtem, milyen mélyen elgondolkodtak, amikor egy sima lapot összegyűrtem, majd újra kisimítva felhívtam a figyelmüket arra, hogy ez a lap hiába simítgatom, már soha nem lesz olyan szép sima, mint eredetileg, s ugyanígy annak a szívében is maradhat egy kis sérelem akit megbántunk, még akkor is, ha utána bocsánatot kérünk tőle.

Igyekeztünk ebben a hónapban is a családok mindennapjait megkönnyíteni. Ebben a kialakult helyzetben főleg nagyon nehéz a megbocsátás, de olyan feladatokat és játékokat találtunk ki a gyermekek számára, amely a szülőkkel együtt valósítható meg, ezzel is a szeretet és az összetartozást erősítve. A Húsvét esett erre az időszakra, ezért a személyes kontaktus hiányában arra kértük a szülőket, hogy vegyék videóra gyermekük locsoló/ köszönő versét, majd ezt a zárt csoportba feltöltve mindenkinek pozitív érzéseket és erőt adott. Valamint a megbocsájtásra ösztönözte őket, hogy sajnos nem locsolkodhattak személyesen. A csoport összetartozását ez még inkább erősítette.

A bennünket ért sérelmekre, bántalmazásra hajlamosak vagyunk negatívan reagálni. Sok esetben a sérelmet megtoroljuk vagy elkerüljük. Mindkét viselkedésmód során boldogtalanná válunk. Leromboljuk kapcsolatainkat. A megbocsátás nem egyenlő a megbékéléssel, az eltekintéssel, a mentegetéssel, a sérelem letagadásával, a felejtéssel. Másként gondolkodunk, már nem a másoknak való ártás motivál bennünket, hanem valami jót szeretnénk tenni a sértő személynek, vagy a kapcsolat pozitív oldalát helyezzük előtérbe. A megbocsátás fontos a saját lelki egyensúlyunk érdekében.
Sok olyan szituáció adódott napi szinten, a játék során, ahol a gyerekek akaratukon kívül megbántották egymást. Ezekre rendszerint haraggal, sértődéssel reagáltak, megbántva érezték magukat. Meg kellett tanulniuk azonban – a kiegyensúlyozott légkör érdekében- megbocsátani és bocsánatot kérni egyaránt. Ezzel lehetőség adódott a megbántottságból adódó feszültség oldására, továbbá hibáik belátására, azok javítására. Fontos, hogy ezeket a lelki terheket feloldjuk a gyermekekben, mert a megbocsátás a saját boldogságunk feltétele, azaz a lelki terheknek a letétele. Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy ezt közösen megbeszéljük és ezeket a sérelmeket feloldjuk bennük. Erre a ’Hogy érzem ma magam?’ beszélgető kört alkalmaztuk. A gyermekekkel közösen készítettünk az egyik felén mosolygós a másik oldalán szomorú arcos körlapot. Mindenki elmondhatta a saját érzéseit, ,,Én ma jól érzem magam, mert….. Én ma rosszul érzem magam, mert….”. Természetesen az érzésnek megfelelő arcot mutatva. Ebben a játékban a gyermekek kibeszélhették illetve megbeszélhették az esetlegesen felmerülő problémáikat, bocsánatot kérhettek egymástól. Alkalmazva a Ne haragudj! Bocsánat!, Semmi baj!- bocsánatkérő és megbocsátó szavakat.
A másik módszer, amit alkalmaztunk a rajz varázsa. A sérelmet ért gyermekeknek lehetőséget adtunk arra, hogy rajzolja ki magából azt, ami bántja. Majd a rajzot odaadta annak a gyermeknek, aki megbántotta, közösen együtt megbeszélték, hogy senkiben ne maradjon tüske. Ezeket a rajzokat egy mappába gyűjtöttük össze és eltettük őket (jelképezve a harag elengedését és a megbocsátást).