Most már van ügyeletben pár gyermek, de hiányoznak a társaink.
Megbocsátás
Ebben a hónapban a gyerekek elmondták vagy leírták nekem, milyen érzés volt az, amikor megbántotta őket valaki. Hogyan is jutottak el ahhoz, hogy megbocsássanak. Természetesen a megbánás tanúsítása mindenek előtt és bocsánat kérés, utána közös játék.
Szerencsére nem maradt meg a harag senkiben, mert írtam is róla a gyerekeknek, hogy a harag előbb- utóbb megbetegít.
Ebben a hónapban a megbocsátás volt a téma. A gyerekek bocsánatkérő kártyákat készítettek.
SZTEKI Weöres Sándor Általános Iskola
Elméleti háttérként megismertettem a gyerekekkel, hogy a megbocsátás képessége fontos a testi, lelki, szellemi egészségünk megőrzése szempontjából. Ez a „pozitív beállítódás” nélkülözhetetlen, hogy tudjunk megbocsátani.
Ez boldogságunk legfontosabb forrása.
Egy PPT-ben irányítva őket, A három csibe meséjét az elküldött kérdésekkel, feladatokkal a tanulók feldolgozták. A rejtvényben megfejtették a „varázsszó”-t.
Saját példákat, eseteket írtak, amikor megbántottak valakit, leírták ezzel kapcsolatos érzéseiket.
Megfogalmazták nekik melyek a megbocsátás jelei.
A képeken látszik, hogy elkészítették az „átkarolom meglepetést”. Ráírták annak a személynek a tulajdonságait,akire haragudtak.
Csupa jót írtak az érintettekre. Ebből is látszik, hogy a megbocsátottak nekik.
Végül elkészítettem a tablót.
A képeket úgy raktam össze, hogy azok egy „tapaszon helyezkednek el.” Jelképezve, hogy a sebtapasz segít a gyógyulásban, vagyis jelen téma esetében a megbocsátásban.
A harag rossz tanácsadó
Azt hiszem ebben a karanténos világban nagyon kellenek a megbocsátó szavak. Nap, mint nap összezárva, előjönnek az ellentétek, a súrlódások. Ilyen sokszor még biztos nem hangzottak el az alábbi mondatok:
„Ne haragudj! Nem akartam! Bocsáss meg!”
Mindannyian követünk el hibákat, ezért meg kell tudnunk bocsátani is.
De, lehet, hogy pár családot még jobban összehozta ez a bezártság, elkezdtek beszélgetni, megismerni egymást, együtt élni.
Biztos, hogy mindenki volt már úgy, hogy megbántották vagy ő bántott meg valakit. Ez nem baj, ott a probléma, ha ezt tovább visszük és a szívünkben megmarad a harag.
Egyikünk sem tökéletes. Előfordul, hogy olyasmit teszünk vagy mondunk, ami a társunk számára bántó. A szeretet kész a megbocsátásra.
A gyerekek naponta összevesznek, kibékülnek ritkán van örökhari. Egyszerűen nem bírnak haragot tartani, hiányzik a társuk. Néha elég egy mosoly, egy só és máris szent a béke.
Sokszor volta a tanítványaim közt a béke nagykövete. Mindig sikerült előbb utóbb kibékíteni az „örökharagot”. Ritkán jut el a megbántás és a harag odáig, hogy mindennek vége.
Ha nem bocsátunk meg valakinek, az méregként hat.
Sokan gondolják, hogy a türelem a gyengeség jele. Szerintem ez tévedés. A gyengeség jele sokkal inkább az ingerültség, a düh. A dühös ember nem mindig bölcs.
Ha két ember összevész, mindig mind a kettő a hibás.
És akkor ki kit bántott meg? Ki kérjen bocsánatot? Ezt belátni nehéz, mert mindenki megvan győződve a maga igazáról.
„Az okos enged a szamár szenved!”
Nem sokra megyünk a barátságban, ha nem vagyunk hajlandók megbocsátani egymásnak apró hibáinkat
Az élet túl rövid, hogy sokáig haragudjunk benne.
Ha megbántasz valakit, gondolj arra, neked, hogy esne!
Arra a kérdésre, hogy minden megbocsátható, legtöbben azt válaszolták, hogy igen. Véleményem szerint a gyerekek elleni igazságtalanság, bántalmazás nem évül el, ez az erőszak nem felejthető.
A gyerekek összegyűjtötték két kérdésre a válaszokat, amit képben töltök fel.
Kell-e a megbocsátás? A megbocsátás után hogyan érzed magad?
Mindent meg lehet bocsátani?
Alábbiakban lesz egy pár kép, megpróbáljuk meg mutatni, hogy milyen klassz harag nélkül élni.
„Elfogadni, szeretni, egymásra odafigyelni… a legszebb érzések, melyek csodássá teszik a lelkünket”.
A program a veszélyhelyzet idejére esett, így a témát ajánlásként töltöttem fel a csoport oldalára.
Javasoltam a szülőknek, hogy beszélgessenek a gyermekekkel a megbocsátásról.
Szoktak-e bocsánatot kérni? – Ha nem, meg kell nekik tanítani azt, hogy tudjanak bocsánatot kérni, ha valakit megbántottak, vagy rosszat tettek valakinek.
Kellenek azok a bizonyos varázsszavak: „sajnálom, bocsáss meg, ne haragudj, köszönöm és főleg szeretlek”.
Fontos, hogy érezzük, nekünk is meg lehet bocsátani.
Azt is tudatosítanunk kell bennük, hogy tudjanak másoknak is megbocsátani, ha valamilyen módon bántották őket. A megbocsátáshoz idő kell, a fájdalmak általában nem gyógyulnak gyorsan. A megbocsátás egy folyamat, és időre van szükség, hogy feldolgozzuk az érzéseinket. Jó, ha a gyermek már kiskorában elsajátítja ezt a folyamatot.
Ajánlottam a „Mese a megbocsátásról” című blogmesét, és ráadásként „A só” című mesét – Szabó Gyula előadásában.
A témához fűződő feladatokat, színezőket és nyelvtörőket javasoltam még a gyerekeknek.
Április: a megbocsátás hónapja
Elég nehéz hónapunk volt, mert matematikát is tanítok, és a rendszer kiépítetlensége miatt nagyon sok gondom volt a gyerekek oktatásával kapcsolatban. Nagyon sok időm és energiám ment el a személyes hívásokra, a kapcsolattartásra, a szülők támogatására amellett, hogy a saját családomat is el kellett látnom.
A gyerekek rengeteg anyagot kaptak, még testnevelésből és énekből is elmélet jött nekik, az edzők is felvették velük a kapcsolatot külön feladat formájában, úgyhogy lehetetlenné vált az, hogy a boldogságórával kapcsolatban még plusz feladatot adjak ki. Gyerekkínzásnak éreztem. Így próbáltam az irodalom tantárgyamba becsempészni a témát és a feladatokat. Szerencsésnek érzem magam, hogy erre is lehetőségem van.
A témánk Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk volt. Elkezdtük még március végén, így áprilisban időben eljutottunk oda, hogy Geréb esetét tárgyalni tudjuk. Eleinte csak el-elejtettem gondolatokat a témában a megbocsátásról, aztán megkérdeztem tőlük, hogy vajon Geréb miért akarta elárulni a csapatot, aztán érveket kértem tőlük, hogy vajon mik szólnak a visszavétel ellen és mellett. A válaszaikat kitettem, hogy lássák. Ezt követően szavazást indítottam, aminek az lett az eredménye, hogy többen vették volna vissza, mint akik elutasították. Sajnos sokan akkoriban pont kimaradtak a digitális oktatásból, így egy részüktől nem sikerült választ kapnom, és a feladataim mennyisége miatt nem tudtam ennek „utána menni”. Ezek után még muszáj volt egy „levezetést” is tartanom, hiszen meg kellett értetnem velük, hogy aki nem bocsátana meg, az sem rossz ember, legfeljebb több időbe kerül neki ez a folyamat, és senkinek nem válik a haragtartás előnyére, hiszen saját magunkat is büntetjük vele, nemcsak a társunkat.
Kértem tőlük egy fogalmazást is (csak pár sorost) arról, hogy kinek, mikor, miért, milyen körülmények között bocsátottak meg. Az egyik tanuló fogalmazása egyenesen szívszorító volt. A jelen helyzettel volt kapcsolatos, a bezártsággal; hiszen nevelőszülőknél él, eleve sérült, pszichés gondokkal küzdő lány, aki el lett szakítva családjától, közösségétől, a pszichológusától… Legszívesebben kitenném ország-világ elé, de nem hiszem, hogy megtehetem. Ide sem teszem be személyiségi jogok és a lány pszichés problémái miatt.
Fénykép természetesen nem készült erről… Így azt nem tudok feltölteni.
A feladat az volt, hogy készítsenek a gyerekek bocsánatkérő kártyákat. Díszítsék ki a saját elképzelésüknek megfelelően.
Domoszlói III. András Általános Iskola
Az kisiskolások körében gyakran előfordul, hogy összevesznek. Szerencsére hamar ki is békülnek, rájönnek, hogy többet ér a barátság, mint a harag. Néha azért kell ehhez a társak, a tanító, a szülők segítsége is. És kellenek azok a bizonyos varázsszavak is: a sajnálom, bocsáss meg, köszönöm és főleg szeretlek. Fogalmazásokat írtunk, hogyan is kérünk egymástól bocsánatot és beszéltünk róla, hogy milyen jó utána újra együtt, szeretetben lenni.