Április: A Megbocsátás hónapja

A hétfői napra minden gyerek egy kicsit elszokik a gyerektársaságtól, közösségtől, és némi konfliktussal indítja a napot. Nem volt ez másképp most sem. Két unokatestvár persze, hogy összeveszett egy autón. Ilyenkor megragadjuk a helyzetet, és levonjuk a többiekkel a következtetést. Csupán azért vontam ma be e többieket is, hogy tudjam majd példaként felhasználni, hogy milyen egyszerűen lehet bocsánatot kérni, illetve megbeszélni a konfliktust. A délelőtti játék alatt hallgattunk Bagdy Bella zenéiből, amikből már van olyan, amit énekelnek, és táncolnak rá. A foglalkozást relaxálással kezdtük, mindenkinek pillangóvá kellett válni, repkedni, nézelődni, ismerkedni a világgal. Miután leültek megpihenni, mindenkit meghallgattunk, mit fedezett fel mag körül. Elmondtam a könyvben levő mesét a két Varázstündérről, Liliről, és Loláról. Az mindig szívbe markol, ahogy látom a kis szemükről a meghatódottságot, az érzelmek gomolygását, ahogy figyelnek, csillan a szemük, és csodálkoznak. Úgy érzem gondolkodásra sarkallta őket a mese. A mese végén a kis versikében a négy megbocsátás szót elismételtük, hogy jól megjegyezzük: „sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek” Amikor megkérdeztem, ők kire haragszanak, vagy kivel vesztek össze, persze senki, senkivel. Már nem is éreztek rossz érzéseket másokkal szemben. Zárásként meghallgattuk, és eltáncoltuk Bella Repülj Velem nótáját. Annyira cukik voltak, amikor a dalban „ölelj engem… és összeölelkeztek!!!
A keddi napon megint a tánc volt a nap elsődleges kedvence, mert a gyerekek kérték, hogy kapcsoljam be. Már nagyon ügyesen énekelnek részeket a dalokból, és a mozdulatokat utánozzák. Az asztalnál kiszínezték a tegnapi mese Tündérét, és alkalom nyílt színezés közben a mesét feleleveníteni. Ma mókusokat kellett elképzelniük csukott szemmel, és mondani, miket láttak, hallottak, képzeltek el. Ma már sokkal fantáziadúsabb volt a mesélésük, aminek örültem, mert már a tegnapi naphoz képest is sokat fejlődtek, tanultak. A mese a „Tékozló fiú”-ról szólt, óvodások nyelvére lefordítva. Amikor megbeszéltük a mese lényegét, ma jobban megnyiltak arra a kérdésre, hogy Ti vesztetek már össze valakivel, haragudtatok már valakire? És hogyan békültetek ki? Ezek után rögzítettük a négy varászszót, amihez Bella Ho’oponopono zenéjét is meghallgattuk, mert pont ezeket a szavakat énekli benne. Gyakoroltuk a gyerekek által ismert, és használt kibékülési mondókát is: „béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság!”
Szerdán kiszíneztük a négy varázsszó színezőt, meg a szivárványosat is, mert lehetett választani. Azért volt jó a színező, mert játékos formában adta vissza a tanultakat. A zene a mai nap formabontó volt, hiszen Kovalszky meg a Vega zenéjét, Varázsszavak címmel hallgattuk meg. Persze felismerték a gyerekek a már tanult varázsszavakat, és be is kapcsolódtak az éneklésbe, táncba. Megbeszéltük, miért is kapcsoltam be ezt a zenét. Kiszíneztük a Megbocsátás jelét, Hannával napocskát rajzoltattam, mert a jele is nap, és szívesen bevállalta. Ugyanis a múlt hónapi Apró örömöket pandémia alatt vettük, és így a lépcsőnkre nem tudtuk kitenni. Most bepótoltuk, és kitettük mind a két havi jelet. Előtte végig mondtuk a jelek alapján, hogy már mennyi mindent tanultunk, és kérdezték, mi van még hátra. Már csak két lépcsőfok, és eljutunk a Boldogság Kastélyunkba!!!
A csütörtöki napunk a közös tevékenységekről szólt, ami erősíti a közösség erejét, ezáltal kevesebb konfliktusnak adunk lehetőséget. A héten nagyon készülünk az Anyák napi köszöntésre, minden reggel valami ajándékot készítettünk, díszítettünk. A folyosón levő táblánkra készítettünk egy nagy szívet, és mindenki belerajzolta anyukáját. Mivel közeleg május elseje, így májusfa készítését is bevállaltuk mára. Itt bizony nagyon kellett egymás segítése, figyelme, dicsérete. Nagyon jó hangulatban telt a nap. A varázsszavakat ma is elismételtük, volt, aki dallamosan énekelte, mint tegnap a hallgatott zenében. Ma egyáltalán nem volt konfliktus a gyerekek között!
A pénteki napunk a Trach Tag-ról szólt, meg az Anyák napi készülődésről, videó felvételről. Népviseletbe öltöztünk, úgy ténykedtünk, körjátékoztunk, énekeltünk, játszottunk, és a tanult versekből videó felvételt készítettünk, amit elküldök az anyukáknak vasárnap. De nem is ez a lényeg mára, hanem, hogy a gyerekek a nap folyamán többször is el kezdték énekelni a VARÁZSSZAVAKAT! Ennél jobb visszajelzést nem is kívánhatnék!

Szerencsére a 8. Boldog órát már óvodai keretek között tudtuk megtartani. Jó volt újra találkozni a gyermekekkel, és ők is örömmel fogadták egymást. Nagyon örültek, hogy újra Boldog órát tartunk, a témánk a megbocsátás gyakorlása volt. A foglalkozást „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” relaxációs gyakorlattal kezdtük, melynek játékossága, jókedve megalapozta a foglalkozás hangulatát. Ezt követően beszélgettünk arról, hogy mit éreztek akkor, amikor rosszat tettek, és hogy akkor, amikor ők várták a bocsánatkérést. A gyerekek nagyon aktívan, közlékenyen mesélték el, egy-egy ilyen élményüket. A Tündéri bocsánat című mese nagy kedvenc lett, a hét folyamán többször kérték, hogy meséljem el. Beszélgettünk a mese tanulságáról, a bocsánatkérés, valamint a megbocsátás fontosságáról. A gyerekek egész ügyesen megfogalmazták gondolataikat és mesélték el mit éreznek, illetve mit tesznek, ha megbántanak valakit, vagy ha őket bántják meg. Ezután a gyermekek 2 db piros szívet adhattak át csoporttársaiknak a négy varázsszó használatával (Sajnálom, Kérlek bocsáss meg, Köszönöm, Szeretlek). Ügyesen, általában a sajnálom, és a bocsáss meg szavak használatát részesítették előnyben. A foglalkozás lezárásaként a varázsszőnyegen ülve elrepültünk Hawaii szigetére. A Ho’oponopono interaktív játékkal zártuk a tevékenységet. Végül kiszínezték a megbocsátás jelét és örömmel ragasztották fel a Boldogság várának 8. lépcsőfokára.

A tevékenység megkezdésekor a könyvben található relaxációs gyakorlatok közül végeztünk néhányat.
A téma értelmezését különböző képek nézegetésével kezdtem. A feladat az volt, hogy felismerjék a különböző érzelmeket. Pl: mérges, boldog, szomorú, stb. Beszélgetés közben a gyerekek elmesélték mikor éreztek hasonlóan. Szóba került a megbocsátás is, amely során hangsúlyoztam a varázsszavakat, melyeket az óvodában és otthon is gyakrabban használhatnak. Pl: köszönöm, bocsáss meg, kérlek ne haragudj.
A tevékenység lezárásaként mindenki elkészíthetett egy szívet, amelyet odaadhatott valakinek a csoportban.

Április hónapban a Föld napját ünnepeltük. Elmeséltem a Föld meséje c. mesét, majd beszélgettünk a Földről, mit jelent nekünk, hogyan tudjuk megóvni, mi az, amit meg kell óvni. Meghallgattuk Bagdi Bella Gyújts egy gyertyát a Földért című dalát, közben mi is gyertyát gyújtottunk. A dalt a héten többször is kérték a gyerekek. A zenehallgatás közben készült színezők kikerültek a faliújságra.

A megbocsátás témakör bevezetéseként levetítettem a Fülesmackó bábsorozatból a Bocsánat című epizódot. Beszélgettünk arról, hogyan bántotta meg Füles a társait, és hogyan tette jóvá.
Ezután a gyerekek meséltek arról, milyen helyzetekben fordult már elő, hogy nekik kellett bocsánatot kérniük. Megerősítettük, hogy kijavítható, ha hibázunk, és magunknak is meg kell bocsátani. Felidéztük, hogy milyen jó érzés a megbocsátás. Kiszínezték a megbocsátás jelét, majd ezek is felkerültek a faliújságra.

A következő foglalkozáson a Boldogságóra könyv181. oldalán található Ho oponopo mesét mondtam el a gyerekeknek, majd eljátszottuk a „Jön a zombi” játék általam átírt, „megszelídített” változatát, a varászszavak gyakorlására.

A szitakötő csoport ezt a témát nagyon szívesen dolgozta fel,hiszen a csoport összetételèből adódóan gyakran adódnak konfliktushelyzetek a fiúk között.

A szitakötő csoport ezt a témát nagyon szívesen dolgozta fel,hiszen a csoport összetételèből adódóan gyakran adódnak konfliktushelyzetek a fiúk között.