A foglalkozást a „Tüdőtakarítás” relaxációval kezdtük. A gyerekek nagyon élvezték a különböző hangok hangoztatását, az artikulálást, a mély levegővétel utáni halk- hangos játékot, mely során úgy is érezhették, hogy megszabadulnak a bennük felgyűlt feszültségtől, felesleges energiától. Megbeszéltük, hogy mit érzünk akkor, ha valaki megbánt bennünket, kicsúfol, elfordul tőlünk, elveszi a játékot, amivel játszunk. A válaszok: szomorúságot, rossz kedvet, anya hiányát… Ezután már a megoldás kézenfekvő volt számukra: bocsánatot kell kérni, megsimogatni, megölelni a másikat.
Ezután elmondtam nekik a Tündéri bocsánat című mesét. A mese végén a mondókát egész héten mondogattuk, hogy elraktározzák annak a jelentőségét, hogy milyen fontos az, hogy akit szeretünk, annak mindig meg tudjunk bocsájtani, hiszen az boldogsággal tölti el a szívünket, és haragudni nem jó érzés. Akinek megbocsájtunk, annak is örömet okozunk, hogy már nem haragszunk rá.
Beszélgettünk arról is, hogy kire haragudtak, és miért. Azt is elmondták, hogy apa, vagy anya haragudott rájuk, ha otthon nem fogadtak szót. (Sok puszival kértek bocsánatot.)
Ezután körben álltunk a szőnyegen, és eljátszottuk a Varázsszavak című játékot, majd a Jön a zombi!- játékot. Ez a második játék nagyon tetszett nekik, többször játszottuk a héten külön kérésre is. Levezetésként pedig Bagdi Bella Ho’oponopono című dalát énekeltük.
Megbocsátás
A gyerekek Anikó nénivel beszélgettek a megbocsájtásról, szerepjátékoztak, aztán megfestettèk a kavicsokat, beleírták a neveket, akiktől szeretnének bocsánatot kérni.
Elolvastuk és megbeszéltük, kinek mit jelent a vers. Beszélgettünk arról, kinek melyik a nehezebb: megbántottként megbocsátani, vagy bocsánatot kérni. Készítettünk többféle illusztrációt a vershez.
Beszélgetőkör a jó és rossz cselekedetekről, a bocsánatkérés módjairól, felelősségvállalásról, önismeretről, az összetartozás szimbólumának értelmezéséről.
Kövek közös gyűjtése, kreatív díszítése. A kövek átadása – bocsánat és annak elfogadása.
1. Relaxációs gyakorlatok:
– Kendervászon, lenvászon….
– A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom
“Égigérő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” – nyújtózkodás felfele, váltott karral
– á-o-ú hangok hangoztatása
– légzőgyakorlatok
Ölelőkör zenére
2. Boldogság mondóka: A mai napon…
3. Mese: Süni viselkedése
– mese feldolgozása
– megbocsátás – sajnálom, kérlek bocsáss meg, Köszönöm, szeretlek
– miért fontos bocsánatot kérni, megbocsátani?
– gyógyító erő a megbocsátásban – Elűzi a haragot
4. Bocsánatkérés gyakorlása – A megbocsátás varázsa.
5. Feladatok megoldása – Munakfüzetben dolgozás
6. Zene hallgatása: Boldog vagyok…
7. Megbocsátás jelének felhelyezése a vár lépcsőjére
Az áprilisi hónapban sajnos ismét kevés gyermek járt óvodába a kialakult vírushelyzet miatt, de vita így is előfordult. A már jól ismert mondókával mindig hamar kibékülnek és boldogan ölelik meg egymást. Békülős rajzok is készülnek és a megbocsájtás szó jelentését is megbeszéltük és próbálták illusztrálni.
A mi osztályunk közösen megalkotta a megbocsátás fáját. Ez a téma közel áll az osztályhoz. Jellemzően emptikus, megbocsátó gyerekek, akik nem haragtartóak. Nagy konfliktusok nem jellemzőek.
A megbocsájtás azért fontos mert az a szeretetünket tükrözi a másik felé. A megbocsájtást Jézus is megtette és ez neki semmibe sem került. Nekünk embereknek sem kerül semmibe.
Lukács, 23:34a – Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek.
Ha megbántunk valakit akár akaratunk ellenére is ne féljünk tőle bocsánatot kérni. Néha olyan dolgokért is bocsánatot kérünk amit nem tettünk meg de így a mi lelki ismeretünk tiszta lehet. Ha a másik nem is bocsájt meg mi elmondhatjuk neki ezt,hogy attól függetlenül hogy mi történt nagyon szeretjük őt ahogy van és megbocsájtunk neki. Ezek nem apró csörög dolgokról szólnak már hanem arról ha valaki cselekedeteivel tesz olyat ami nem volt helyes. Ezért minden helyzetben az a legtisztább ha van felismerésünk arra,hogy hibáztunk és a másiktól bocsánatot kérünk érte. Vállajuk a felelősséget a tetteinkért.
Heti témánk a közlekedés volt, amibe jól be tudtuk illeszteni a megbocsátás hajóját is. A foglalkozást néhány mozgásos relaxációs gyakorlattal kezdtük, ami nagyon megtetszett a gyerekeknek, többször is kipróbáltuk a hét folyamán. Ezután találkoztunk egy kishajóval, ami egy távoli szigetről érkezett,ahol ha hibáznak a lakók mindig helyre tudják hozni azokat. A titkukat el is küldte nekünk egy kishajó. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy melyik varázsszót hallották már és mikor szoktuk őket használni. Szerencsére mindenki hallotta már őket és még a Köszönömöt is sikerült hozzá tennünk, bár azt tapasztaljuk, hogy otthon kevésbé használják ezeket. Felidéztük milyen érzés volt, amikor valaki megbántott minket vagy mi bántottunk meg a társunkat, vagy valamilyen hibát vétettünk és hogy hogyan tudtuk helyrehozni (eszükbe jutott pl a pohár víz felborítása az ebédnél-feltörlés, játszótársuk várának lerombolása-újra építés, homokdobálás, ütközés motorral-felsegítés stb…) A szociális és társas együttlét szempontjából különösen fontosnak tartjuk az együttérzés és empatikus készség fejlesztését. A cél természetesen az, hogy ez minél hamarabb belsővé tudjon válni és külön figyelem felhívás nélkül használják a varázsszavakat. Ezután drámajáték keretében hajóval elutaztunk a szigetre (megy a hajó a Dunán…), kifeküdtünk a homokos tengerpartra pihenni és meghallgattuk Bagdi Bella hooponopono című dalát. A „zenre pihenés” újszerű volt a gyerekek számára, ám úgy gondolom, hogy a rohanó ingergazdag mindennapokba érdemes becsempészni néhány ilyen pihentető percet hogy regenerálódjunk.
Megbeszéltük, hogy ha sérelem, vagy bántódás ér minket az rossz érzés a mellkasunkban (úgy is mondhatjuk, hogy nyomja a szívünket,lelkünket), amit nem jó tartogatni, ki kell engedni onnan valahogy. El is vittük a kishajóinkat és elúsztattuk vele a rossz érzéseinket. (Süni kiscsoport)
A felvetődött problémák megbeszélése a digitális oktatásban osztályszinten.