A csoport nemek közötti összetételét tekintve a fiúk 80%-os többségben vannak. Ebből adódóan több konfliktushelyzet kialakulására nyílik lehetőség, ami egy mindenki által kedvelt játék megszerzéséből alakul ki. Arra törekszünk, hogy a kialakult konfliktusokat önállóan meg tudják oldani és a játék zökkenőmentesen folytatódjon. A két év alatt megtanultak bocsánatot kérni és megbocsátani. A beszélgetőkörök jó lehetőséget biztosítanak az esetleges problémák megbeszélésére.

Beszámoló
A Mesevár Óvoda és Bölcsőde Mende, Törpike csoportjában megtartott Boldogságóráról, melynek témája: Megbocsátás

Beszámolómat azzal szeretném kezdeni, hogy újra gyerekzsivajtól hangos az óvoda, de a csoportok létszámai jóval alacsonyabbak.
Sokan vannak még otthon maradó gyermekek, akiket a pandémia helyzet miatt nem hoznak az óvodába. Ennek ellenére, az óvodába járó gyermekekkel tovább folytatjuk tevékenységeinket, így boldogságóráinkat is.
A hónap témája – a Megbocsátás téma.
A téma megvalósítását a mondóka gyakorlásával kezdtük, közben kiszíneztük a kis színezőt. Meghalgattuk a hónap dalát is, Bagdy Bella: Ho’oponopono c. dalt, amelynek nagy sikere volt ismét a gyermekek körében.
A mondóka nagyon tetszett a gyermekeknek, örömmel mondták, gyakorolták többször is.
Ezután relaxációs feladatok következtek, amelyeket a gyerekek nagy örömmel végeztek.
„Együtt az Á, O és U hangokban”, „Kitárom a világom….”, „Repülj madár, szárnyalva szállj”
A tevékenység során, a gyermekek gondolkodását arra szerettem volna terelgetni, hogy mennyire fontos számunkra, hogy meg tudjunk bocsátani egymásnak, és ez bizony sokszor nem is könnyű feladat.
„Varázskártyák” rajzolásával folytattuk a tevékenységünket, a kártyákra mindenki valami szépet rajzolhatott, virágot, napocskát, szivecskét, és a munka végén, annak a társának adhatta, akitől bocsánatot szeretet volna kérni. A kártya átadását indokolni is kellett, nagyon érdekes játék volt, hiszen apró kis titkok is kiderültek, a gyerekek egymás közötti viszonyairól, játék közbeni egymással való odafigyelésről.
Elkészítettük a „Megbocsátok szappanjainkat” is, nagyon tetszett a gyerekeknek, azonnal kezet szeretett volna mosni mindenki.
Boldog Dórával és a csengettyűvel hívtam a gyerekeket mesehallgatásra. Meghallgattuk, a Tündérei bocsánat c. mesét, majd válaszoltunk a kérdésekre, és mindenki piros szívecskét adhatott annak, akit nagyon szeret.
A mesével motiválni szerettem volna a gyermekeket, hogy a történet hangulati elemei beindítsák a gyerekek képzeletét, érezzék meg, tudatosodjon bennük a megbocsátás lényege.
Ehhez hozzájárult a daléneklés többlet is, illetve a tündérek árnyékának megkeresése a munkafüzeti feladatban.
Egy tündér bábbal, mesedramatizálásra hívtam a gyerekeket, amelyben nagyon szívesen vettek részt.
Nagy örömmel nyugtáztam, hogy beleélték magukat a gyerekek a mese történetébe és lelkesen vettek részt az előadásban. Ezután az „Erdőben jártam, keltem… c. játékkal elsétáltunk a megbocsátás erdejébe, és mindenki az erdőben egy fává változott, és egy szóval fogalmazta meg, hogy neki mit jelent a megbocsátás. Ezután le is rajzolhatta mindenki a saját „megbocsátás erdejét”.
Nagyon lelkesek voltak a gyerekek, nagy odaadással vettek részt a játékban, és igazán szép alkotások születtek.
A színezők elkészítése közben meghallgattuk Prücsök és a harag c. mesét is, a kérdésre sokféle megoldási ötletet hallgathattunk meg.
A játékokban valamennyien kipróbálhatták magukat, kiélhették szereplési vágyukat, bővíthették szókincsüket.
A varázsszavas játéknak nagy sikere volt, boldogan ismételtük meg többször is.
Ezután számolgattunk is egy kicsit, megszámolhatta mindenki a megbocsátás erdejében, a szeretet gyümölcseit.
Az előre kivágott, megbocsátás jelét mindenki kiszínezte, és a barátjának adta. A gyerekek kezdeményezték az átadást, nagyon megható pillanat volt, a kérdésre, hogy miért a barátodnak adod? – a válasz, mert sokat szeretnék játszani még vele, és bocsásson meg nekem.
Könycseppes játékunk során kiszíneztük a könycseppeket, vizes pohárba tettük őket, és mire az udvarról feljöttünk ebédelni, megnéztük a változást, mindenki nagyon boldog volt, és egy kisfiú megjegyezte, hogy „akkor most már megbocsátottak nekem?” Tetszett a „kisérlet” a csoport tagjainak.
Befejező énekünket nagy lelkesedéssel, boldogan énekelték a csoport tagjai, igazi kis táncházat tartottunk, nagy öröm volt látni a boldogan táncoló törpikéket.
Az egész tevékenység nagyon jó hangulatban telt el, mindenki nagyon jól érezte magát, és többen is megjegyezték, hogy hiányoztak már a közös boldogságórák.