Foglalkozást kezdő relaxáció:
„Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok” nyújtózó gyakorlatot végezve, majd leengedett kart lengetve, mint az inga lógatva jobbra balra.
Ráhangolódás:
Meghallgatjuk/elénekeljük Bagdi Bella: Ho’oponopono c. dalát, énekelve, szabadon mozogva.
A téma feldolgozása mesével:
Dadus nénivel eljátsszuk Ferenczei Éva Süniről szóló bábjátékát.
Jelentésteremtés:
Beszélgetőkörben minden állat viselkedését megbeszéljük. Ki volt kedves, ki nem? Miért nem volt kedves? Mert csak magára gondolt, és nem foglalkozott azzal, hogy megbánt másokat. Ő jól érezte úgy magát? Először igen. A többiek mit éreztek? Jól érezték magukat? Akkor nem, de túlléptek rajta, együtt jó volt nekik, és aztán megsajnálták Sünit. Arra már Süni se érezte jól magát. De a többiek megbocsátottak Neki. Kinek lett így jó? Mindenkinek, mindenki örült. Azok is, akik megbocsátottak, és az is, akinek megbocsátottak. Aztán együtt örömmel játszottak tovább a barátok
A foglalkozás lezárása:
Kiszínezzük az megbocsátás jelét és felragasztjuk az 8. lépcsőfokra.
Reflexió
A beszélgetőkört a megbántással kezdtük. Megkérdeztem a gyerekektől, hogy tudják-e mit jelent, hogy megbántunk valakit? Mindjárt a bábjátékról kezdtek el beszélni. Milyen érzés? Titeket is megbántott már valaki? „Igeeeeen”…. Milyen érzés, ha megbánt valaki? Jó? Örömteli, vagy szomorú leszel? Esetleg sírsz is? Fáj? Hol fáj? Itt bent bizony, a szívünk fáj ilyenkor. Szerintetek mindig direkt bánt meg valaki, vagy van úgy, hogy Ő nem is gondolja, hogy megbántott? Mert nem akarta, csak félreértettétek egymást? Mi erre a megoldás? Ha megbeszéljük, ha elmondjuk neki, hogy most megbántottál. És akkor a megbántónak lehetősége van bocsánatot kérni. A körben aztán egyesével elmondhatta mindenki, hogy ki bántotta meg, kire „haragszik”, Ő bocsánatot kért és megölelték egymást. Volt, akiknél új barátságok kötődtek…. azóta is együtt játszanak.

A megbocsátás gyakorlása napi szinten jelentkezik a gyerekek életében, hiszen ez az az időszak, amikor a társas kapcsolódások érnek, tanulják, hogyan kommunikáljanak és kezeljék a konfliktusokat. Elkerülhetetlen, hogy hiba csússzon a megoldásokba, de mindig van lehetőség javítani!
Beszélgetőkör keretében merült fel a kérdés: „Nézz körül, megbántott már téged itt valaki?” Záporoztak a sérelmek. Sikerült a gyerekeket rávezetni, hogy ilyenkor haragot érzünk, ami senkinek nem jó. Ennek a haragnak az oldása volt most a kiemelt feladat.
A „Tündéri bocsánat” mese kicsit nehéznek bizonyult a gyerekeknek, így a „Büszke tülgyfa” mese feldolgozásával mutattuk be, hogyan bocsátottak meg az állatok a tölgyfának, hogy sgítettek neki, amikor bajba került.
Ez után megfestették a gyerekek a megbocsátás fáját.
A heti tevékenységet markánsan meghatározta egy dal- „Daniéknál a legények kiöntötték a tejet…”-, ami hihetetlenül motiválta a gyerekeket. Ezért erre építettük a megbocsátás témáját. A dal mozgással kísért gyakorlásához kapcsoltuk a bocsánatkérés „varázsszavait” és a megbocsátást is. A „varázsszavakon” kívül eldönthették a párok, hogy kacsintással, simogatással, vagy öleléssel pecsételik meg a megbocsátást.
Sokszor merült fel a „semmi baj!” szófordulat a megbocsátásnál, így fontosnak tartottuk nyomatékosítani, hogy a megbocsátás nem egyenlő a megtörtént dolgok törlésével. Ami megtörtént, megtörtént, viszont a hozzá kapcsolódó haragot, duzzogást, kirekesztést oldjuk fel a megbocsátással. Azt hiszem, ez a téma volt a legnehezebb a kicsik számára. Nagyon nehéz a sérelmeinket elengedni.

Ezen a héten, (június 1-7) a megbocsátás fontosságáról beszélgettünk a gyermekekkel. S ehhez Morvai Dóra: Mese a megbocsátásról című meséjét hívtuk segítségül, mely műre a Boldogságóra program keretén belül leltem. Óvodásaink elmélyülten hallgatták a mesét, melyet többször kértek, hogy olvassam fel. A hét második felében el is dramatizáltuk a mesét, a gyermekek nagy örömére.
Beszélgettünk arról, kinek mit is jelent a megbocsátás, kellett-e már valamit megbocsátaniuk, vagy épp kértek-e már ők maguk is bocsánatot. Megbeszéltük, hogy a megbocsátás, épp olyan fontos, mint a szeretet, a boldogság, az öröm az életükben.