Az Elengedés című óra keretében, először a Meg akarod változtatni a világot? című feladat egy részét végeztük el. A tanulóknak felolvastam a 14 pontot és megkértem őket, hogy 1-5-ig pontozzák magukat az adott felvetés kapcsán. Az 1-et akkor írták, ha egyáltalán nem jellemző rájuk az adott dolog, az 5-öt, ha nagyon jellemző. Összességében arra az eredményre jutottunk, hogy többségükben ott van a világ megváltoztatásához szükséges erő. Arra is fény derült a beszélgetések közben, hogy mely dolgokon lenne érdemes változtatniuk, amivel jobbá tehetnék a világot és ezáltal a saját életüket is.
Az óra végén, már a szabadban, az Engedem a kezem című feladatot végeztük el, mely nagy sikert aratott. Megfogták egymás kezét, egy korábbi nagyobb sérelemre gondoltak az osztállyal kapcsolatban, vagy osztálytárssal kapcsolatban és elengedték mindazt, melyet jól szimbolizált a kezük elengedése. Nagyon jó feladat volt, hiszen végzősként sok sérelmet elengedtek az elmúlt négy évben, most ezeket így is elengedhettük és megbeszélhettük, feleleveníthettük közösen.
Megbocsátás
A gyerekekkel arról beszélgettünk, hogyan tudunk megbocsátani, és hogyan tudunk bocsánatot kérni.
2022. Április
Megbocsátás hónapja
Boldog Dórát kivettük a kincses dobozából, aminek szokás szerint nagyon örültek. Elmondtam a gyerekeknek, hogy ezen a héten nehéz témával fogunk foglalkozni, a megbocsátással. Ez azért nehéz, mert nagyon nagy fájdalmat okozhatunk másoknak, viszont a megbocsátás felszabadítja a lelkünket, és megkönnyebbül a szívünk. Kérdeztem őket, hogy szoktak-e, és ha igen, kivel veszekszenek. Elég sokan meséltek erről, nem gondoltam, hogy ilyen tudatosan ismerik ezt az érzést. A kibékülésről is beszéltünk, mosolyogtak, szeretettel beszéltek testvéreikről, barátaikról. Megmutattuk a testünkkel, milyen a szomorú, és a vidám test, arc, és az érzések. Elmeséltem Bezzeg Andrea meséjét a könyvből, amit megbeszéltünk. A mondókát többször is elismételtük. Meghallgattuk Kowalski meg a Vega dalát a Varázsszavakról. Mivel ma volt a C-vitamin Napja, limonádét készítettünk, és megittuk, sokan a citromkarikát is megették.
A kedd a csapatépítés jegyében telt, közösen készítettek a gyerekek húsvéti mezőt nyuszival, tojásokkal, sablon körbe rajzolásával, és mozaik ragasztással. Nagyon szép munkák születtek, melyeket kitettünk a szobánkba díszítésnek. Nagy öröm volt figyelni, ahogy megtervezték, megvalósították, türelemmel, kooperáltan, és a lényeg: élvezték a feladatot. A szőnyegen jó tulajdonság bombával kezdtünk, néhány gyermek került ma sorra. Felelevenítettük a tavalyi versünket a kiscsibéről, és locsoló verseket, nyuszis verseket olvastam nekik, kiválasztottuk, hogy melyiket szeretnék megtanulni. Megmutattam nekik, hogyan kell játszani a „gólya viszi a fiát”. Meglepő módon pont a legnagyobb gyermekem nem bírta a súlyt, a többiek élvezték a játékot. Meghallgattuk megint Kowalski Varázsszavait, ma már ügyesen énekelték, és azután Bella Ho’oponopono dalát. Összehasonlítottuk a két dalt. Az egyik testvérpáromnak annyira tetszett, hogy anyukájuk messengeren délután kérdezte melyik dalt hallgattátok, mert kérik a lányok itthon is. A mai mese saját költésem volt, ami két szomszéd veszekedését mutatta be egy cseresznyefáról. A mese végén persze megjelentek a varázsszavak. Volt még néhány mozgásos feladat, amit párosával kellett végrehajtani, egymást segítve.
Szerdán kissapkát készítettünk a tojáskákra, vagyis Tojásmanó készült. A versek, énekek gyakorlása után versenyjátékot, ügyességi játékot játszottunk. Az egyik labdaadogatás a láb alatt, fej felett sorversenyben, a másik pedig Mozdulatutánzás volt, amiken nevettünk, hiszen elég csálé mozdulatok jelentek meg a sor végén. Persze volt egy tánc is Bella dalára, Pozitív gyerek vagyok!
A csütörtök a torna napunk, és mivel a létszámunk egy csúnya vírus miatt lecsökkent 15-re, így jókat tudtunk rézsutos padon mászni, átugrani, alá mászni, páros gyakorlatokat játszani, és a bordásfalra is fel fért egyszerre mindenki. Szerencsénk volt, mert pont a mai napra szervezett az óvoda mini sport napot, így egy kellemes kis sorversenyen is részt vettünk, ahol tízből negyedikek lettünk a csoporttal.
Pénteken kiragasztottuk a megbocsátás jelet a lépcsőre. Nagy volt az izgalom, hogy már nagyon közel vagyunk a Boldogság Kastélyunkhoz. Végig vettük a fokokat, felelevenítettünk néhány élményt. Újra beszélgettünk a megbocsátásról, annak szükségéről, és a varázsszavakról. A napot meseszövéssel zártuk, elbúcsúztunk Dórától, és beraktuk kincses dobozába.
2022. Április
Megbocsátás hónapja
Boldog Dórát kivettük a kincses dobozából, aminek szokás szerint nagyon örültek. Elmondtam a gyerekeknek, hogy ezen a héten nehéz témával fogunk foglalkozni, a megbocsátással. Ez azért nehéz, mert nagyon nagy fájdalmat okozhatunk másoknak, viszont a megbocsátás felszabadítja a lelkünket, és megkönnyebbül a szívünk. Kérdeztem őket, hogy szoktak-e, és ha igen, kivel veszekszenek. Elég sokan meséltek erről, nem gondoltam, hogy ilyen tudatosan ismerik ezt az érzést. A kibékülésről is beszéltünk, mosolyogtak, szeretettel beszéltek testvéreikről, barátaikról. Megmutattuk a testünkkel, milyen a szomorú, és a vidám test, arc, és az érzések. Elmeséltem Bezzeg Andrea meséjét a könyvből, amit megbeszéltünk. A mondókát többször is elismételtük. Meghallgattuk Kowalski meg a Vega dalát a Varázsszavakról. Mivel ma volt a C-vitamin Napja, limonádét készítettünk, és megittuk, sokan a citromkarikát is megették.
A kedd a csapatépítés jegyében telt, közösen készítettek a gyerekek húsvéti mezőt nyuszival, tojásokkal, sablon körbe rajzolásával, és mozaik ragasztással. Nagyon szép munkák születtek, melyeket kitettünk a szobánkba díszítésnek. Nagy öröm volt figyelni, ahogy megtervezték, megvalósították, türelemmel, kooperáltan, és a lényeg: élvezték a feladatot. A szőnyegen jó tulajdonság bombával kezdtünk, néhány gyermek került ma sorra. Felelevenítettük a tavalyi versünket a kiscsibéről, és locsoló verseket, nyuszis verseket olvastam nekik, kiválasztottuk, hogy melyiket szeretnék megtanulni. Megmutattam nekik, hogyan kell játszani a „gólya viszi a fiát”. Meglepő módon pont a legnagyobb gyermekem nem bírta a súlyt, a többiek élvezték a játékot. Meghallgattuk megint Kowalski Varázsszavait, ma már ügyesen énekelték, és azután Bella Ho’oponopono dalát. Összehasonlítottuk a két dalt. Az egyik testvérpáromnak annyira tetszett, hogy anyukájuk messengeren délután kérdezte melyik dalt hallgattátok, mert kérik a lányok itthon is. A mai mese saját költésem volt, ami két szomszéd veszekedését mutatta be egy cseresznyefáról. A mese végén persze megjelentek a varázsszavak. Volt még néhány mozgásos feladat, amit párosával kellett végrehajtani, egymást segítve.
Szerdán kissapkát készítettünk a tojáskákra, vagyis Tojásmanó készült. A versek, énekek gyakorlása után versenyjátékot, ügyességi játékot játszottunk. Az egyik labdaadogatás a láb alatt, fej felett sorversenyben, a másik pedig Mozdulatutánzás volt, amiken nevettünk, hiszen elég csálé mozdulatok jelentek meg a sor végén. Persze volt egy tánc is Bella dalára, Pozitív gyerek vagyok!
A csütörtök a torna napunk, és mivel a létszámunk egy csúnya vírus miatt lecsökkent 15-re, így jókat tudtunk rézsutos padon mászni, átugrani, alá mászni, páros gyakorlatokat játszani, és a bordásfalra is fel fért egyszerre mindenki. Szerencsénk volt, mert pont a mai napra szervezett az óvoda mini sport napot, így egy kellemes kis sorversenyen is részt vettünk, ahol tízből negyedikek lettünk a csoporttal.
Pénteken kiragasztottuk a megbocsátás jelet a lépcsőre. Nagy volt az izgalom, hogy már nagyon közel vagyunk a Boldogság Kastélyunkhoz. Végig vettük a fokokat, felelevenítettünk néhány élményt. Újra beszélgettünk a megbocsátásról, annak szükségéről, és a varázsszavakról. A napot meseszövéssel zártuk, elbúcsúztunk Dórától, és beraktuk kincses dobozába.
ZSZC Lámfalussy Sándor Szakképző Iskolája
Tisztelt Bajtàrsak,Katonák!
Nehezen találom a szavakat.Ebben a vàlságos helyzetben kell most Hozzátok szólnom,ès szeretném,ha pintosan megértenétek döntésem okait.Mi mindannyian ugyanazèrt a nemes célért küzdöttünk,küzdünk ma is,ès fogunk a jövőben is.Ez a szent cél szép hazànk negóvàsa,felemelése és felvirágoztatása.Ez a legszebb cél,ami igazi értelmet adhat egy ember életének.Minden lépésemet ez a cél vezérli.Szorult helyzetbe kerültünk,az osztrák és az orosz hadsereg összefogott csapataink ellen,vesztesègeink rendkìvül súlyosok.Fogy az erőnk….Nem tudunk tovább harcolni,nem akatom az értelmetlen pusztítàst,màr így is elvesztettünk sok- sok bátor hazafit.Mist kell megállni!!!! Meghoztam ezt a súlyos és nehéz döntést.Bocsássatok meg,tudom jól,hogy a végsőkig tartó harcra esküdtetek fel,de most egy józan döntésre van szükség.A fegyvert letesszük.Higgyétek el,hogy jövőnk,hazánk jövője szempontjából ez most a legjobb döntés.
Tisztelettel
Görgey Artúr
honvėd tábornok
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
Az áprilisi hónap témája ,,A megbocsátás gyakorlása” volt.
A megbocsátás témáját az érzelmek, érzések kifejezésével dolgoztuk fel. A foglalkozást ,,A haragom kifújom” c. játékkal kezdtük. Mondókázás során teleszívtuk a tüdőnket levegővel, majd hallható, lassú fújással kiürítettük azt, közben a padlón a törzsekkel előre kúsztunk.
Ezt követően a gyerekek meghallgatták az óvónő meséjét (Mészöly Miklós: A bánatos medve). Ezután medve módra cammogtunk, majd eljátszottuk a csoport által jól ismert ,,Mackó, mackó, ugorjál!” kezdetű mondókát.
A mackókkal boldogan énekeltük a ,,Süss, süss napsugár” kezdetű éneket.
Meghallgattuk Bagdi Bellától a ,,Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg!”c. dalt.
A foglalkozást közös beszélgetéssel folytattuk. Megbeszéltük, miért jó egy-egy konfliktus után kibékülni, hogyan könnyebbülünk meg attól, ha nem hordozunk magunkban haragot? Ezután a gyermekek elkészítették a vidám, szomorú, csodálkozó, mérges arckifejezéseket gyurmából. A padlón körbe ülve utánoztuk az érzelmeket. Megbeszéltük, ki mikor volt szomorú, vidám, mérges, hogyan csodálkozott rá a meglepetésekre.
Eljátszottuk a ,,Szeretetrobot” c. játékot, mely során a szeretetrobot megtette mindazokat a dolgokat, amik számunkra néha kellemetlenek. Odament a gyerekekhez és megkérdezte őket, miért érzik kellemetlenül magukat, megtanította a gyerekeknek, hogy kell bocsánatot kérni és hogyan kell tudni megbocsátani társainknak.
A ,,Zárókör” során arról beszélgettünk, hogy otthon hogyan szoktak a szülők megbocsátani a gyerekeknek.
Az áprilisi témához kapcsolódó igen kedves feladatot az első osztályosok különösen élvezték. Minden csoportban komoly beszélgetések alakultak ki a téma kapcsán. Az első osztályosok annyi érzelmet vittek bele az órába, hogy szinte sugárzott az osztály a pozitív energiától. Csak a kezdeti néhány gombócot videóztam, de a további napokban is sok szeretetgombóc gurult vidáman tovább.
Nagykárolyi 1-es számú Napköziotthkon / Grădinița cu Program Prelungit nr. 1 Carei
Húsvét körül, beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy mit is jelent megbocsátani valakinek és milyen érzés, ha azok, akik megbántottak minket, bocsánatot kérnek. A téma kapcsán felolvasstuk egy részletet a gyerekeknek Mészöly Miklós: A bánatos medve című meséjéből. Majd beszélgettünk arról, hogy ők már kértek-e valakitől bocsánatot, esetleg megbocsátottak-e már valakinek?
Miután ezt megbeszéltük, minden gyerek kapott egy gyurmalapot, ahol a saját arckifejezését kellett megelevenítse, különböző helyzetekben(ha valami fáj, ha megbántják vagy megdicséri).
„Valaki megdob kővel. Kit hibáztatsz? Azt, aki a követ dobta, pedig valójában a kő talált el. Akkor miért nem a követ hibáztatod? Mert a kőnek nem állt szándékában fájdalmat okozni. Ezt a logikát követve viszont a követ hajító embert sem volna szabad hibáztatnod, hiszen a harag és a szenvedés vitte rá arra, hogy megdobjon téged. Amikor valaki megbánt bennünket, mindig azt hisszük, hogy direkt ránk utazik. Ha azonban megértjük az emberi elme működését, akkor azt is tudjuk, hogy amikor fájdalmat élünk át, gyakran elveszítjük a fejünket, és olyasmit teszünk vagy mondunk, amit nem akarunk.”
(Gelong Thubten)
Mindennapjaink része, hogy különböző élethelyzetekben, kapcsolatainkban megbántottnak, sértettnek érezzük magunkat. Ezekkel az érzésekkel igen nehéz megküzdeni egyedül.
Szinte elkerülhetetlen, hogy időről időre olyat tegyünk vagy mondjunk, amivel ne okoznánk sérülést, fájdalmat másoknak, szeretteinknek.
A hónap témája a megbocsátás gyakorlása.
A bevezető mese Bajzáth Mária válogatásából, a Homokgát című zsidó mese volt.
Arra kértem a gyerekeket, hogy hallgassák meg a mesét, és gondolják magukat az öregek helyébe…..mit tennének? Megbocsátanának a fiataloknak?
Meghallgattuk a Hooponopono című dalt Bagdi Bella előadásában.
A varázsszavakat figyeltük meg a dalban, hiszen ezeket a gyerekek is használják nap, mint nap. Ha bántanak vagy megbántódnak, vagy éppen valami kellemetlenséget okoznak a társuknak.
A Boldogságórák lényege, hogy a gyermekek személyisége fejlődjön, megértsék és megismerjék a szépséget, a lelki nyugalmat, a csendet, az elfogadást.
A gyerekek felírták kis cédulákra a sérelmeket, vagy azt, hogy kit bántottak meg. Ezeket utána beledobtuk egy kis kannába, és az iskola kertjében elégettük a „sérelmeket”, ezzel el is engedtük magunkból a rosszat.
A foglalkozáson köveket festettünk, melyek a megbocsátás kövei lettek. A fenti idézetben is a KŐ a kulcsszó, amely lehet a KŐ, amivel megdobnak, de lehet az a KŐ, amellyel megbocsátunk. A KŐ örök, sokat elmondhat.
Az 1. áprilisi Boldogságóránkat az iskola könyvtárában tartottuk meg. A megbocsátás témakörét dolgoztuk fel. Megbántásról, megbocsátásról szóló meséket kerestünk. Elolvastuk A rút kiskacsa történetét. Megbeszéltük, hogyan érezte magát, amikor bántották a baromfiudvar lakói. Eljátszottuk, mennyire volt szomorú, amikor egyedül bolyongott. Hogyan érezte magát, amikor befogadták a hattyúk. Meghallgattuk Shona Innes: A barátság olyan, mint a mérleghinta című hangos meséjét.
Az osztályunkban a gyerekek többsége már megtapasztalta, hogy megbántották (felnőtt, gyerek, testvér, barát, ismerős…okozott már fájdalmat a kis lelkületükben). Olyan kisgyerek is van, akiket nem ért különösebb sérelem (vagy ügyesen kezelik). Elmeséltük a fájó történeteket. Átbeszélgettük a sérelmeket és az érzelmeket. A mi osztályunkban a sértődöttség és a harag tiszavirág életű. Hamar kedvük támad a barátság fonalát felvenni, gyorsan rátalálnak az egyensúlyra. Nincs annál nagyobb öröm, ha minden egyenesbe jön. Példaértékűen mintát adnak ezzel a felnőtteknek (és nekem is), hogy könnyedén túl kell lépni a megbántottságon. Sokkal szebb napokat élhetünk meg együtt, ha megbeszéljük a dolgokat, és kezet nyújtunk egymás felé. A gyakorlatban bemutattunk békülési gesztusokat is. Az osztályunkban a gyerekek önszántukból gyakran használják a következő varázsszavakat: Köszönöm, Sajnálom, Bocsánat, Kérlek szépen! Ne haragudj! Máskor nem fordul elő! Ezzel mindig levesznek a lábamról. Nagyon sokszor érzem, hogy általuk én is jobb ember leszek, amiből természetesen ők is profitálnak. Én is csak hitelesen taníthatom a gyerekeket a megbocsátásra. A Boldogságórák alkalmával az én személyiségem is pozitív irányba változik. Hát így hatunk mi egymásra az órákon!
Megbeszéltük a következő idézetet: „ A barátság nem mindig jó hecc, miatta néha elkenődhetsz. Ha egy barát a lelkedbe gázol, vagy kihagy mondjuk a mókából…Ha így felborul az egyensúly, az lehet, hogy nagyon szíven szúr.”
Meghallgattuk egymás beszámolóját, megerősítettük a fájdalmak létjogosultságát. Arra biztattuk egymást, hogy együtt keressük a megoldást a problémára, a megromlott viszony rendezésére. Elképzeltük, hogy a pitypang bóbitájára tettük a bánatunkat, és messzire fújtuk. Úgy elillantak, mint az álompillangók. Elszállt, és nem is emlékszünk rá. Egy tornász kislány az osztályból megmutatta, milyen a mérlegállás. Eljátszottuk, hogy mekkora boldogság, ha egyensúlyban vannak a dolgok a barátok között.
Gyakoroltuk a kompromisszumkészséget is: A számomra kedves könyvet 1 héttel később kölcsönzöm ki a könyvtárból, most a barátom viszi haza. A játszótéren viszont én ülök először a hintába. 10 percet én játszok a pöttyös labdával, utána 10 percet a barátom. 10 percet én vagyok a kapus, a barátom a csatár, utána váltunk. A legjobb barátnőmnek más is lehet a párja sétánál, más mellé is ülhet ebédkor. Én is játszok másokkal, és nem sértődünk meg. Nyithatunk bármikor mások felé is. Mások kedvében is járhatunk, más barátokkal is játszhatunk. Az a lényeg, hogy remekül érezzük magunkat a társaságban. Megbeszéltük, hogyan lehet fenntartani, ha minden nagyon jól működik.
A Megbocsátás témakörénél nem tudtunk elvonatkoztatni a legnagyobb egyházi ünnepünktől. A 2. Boldogságórát a húsvéti ünnepkörhöz kapcsoltuk. „Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme.” Márai Sándor
A húsvét Jézus Krisztus feltámadásának az ünnepe. A kereszténység már régóta megünnepli. Az új kezdetet jelképezi. Hirdeti, hogy mindig van remény. Több hittanos kisgyerek van az osztályunkban. A történetet nagyon jól ismerik, és el is mondták. Isten egyszülött fiát keresztre feszítik, de ő arra kéri az Atyát, hogy bocsásson meg az embereknek. Legyen az ő példája mindig velünk. Az egyik kisfiú nagyon szépen mesélte: „Apa mondta, és apával együtt megnéztük a filmet is. Két bűnössel keresztre feszítették Jézust, de ő békét hozott mindenkinek.”
Mi is megünnepeltük, megőriztük a húsvéti locsolás, tojásfestés hagyományát. Minden kisfiú szeretettel mondott húsvéti locsolóverset a kislányoknak, és meglocsolták őket illatos kölnivel. A kisfiúk begyűjtötték a piros tojást, és a csoki nyuszit, amit a locsolásért kaptak.
A húsvét nekünk is napfényt, áldást, jókedvet, és sok-sok örömöt hozott. Jó volt látni és érezni, hogy ezek a picurka gyerekek milyen boldogsággal őrzik a régi idők hagyományait, húsvét kedves szokásait.